A legfrissebb trend: amikor a kevesebb több
A friss, gyümölcsös borok térhódítása
2017-11-22 | VinoportA ProWein a borok és szeszesitalok világának legnagyobb és legfontosabb kereskedelmi vására. A 2018. március 18-20. között megrendezendő vásáron több mint 6600 kiállító vesz részt a világ szinte minden bortermelő vidékéről. A ProWein mindemellett egyfajta trend barométerként is szolgál, áttekintést adva az iparág aktuális és jövőbeni folyamatairól. A jövő tavaszi Prowein-ig több, a borvilág kérdéseit körüljáró szakmai cikket teszünk közzé. Stuart Pigott és Paula Sidore írásának szerkesztett változatát olvashatják.
A bor 6000 éves, hagyományokkal és misztikummal átszőtt dokumentált történettel büszkélkedhet. Nem valószínű tehát, hogy a borkészítés alapjaiban megváltozna a következő időszakban, ugyanakkor a "The New Freshness" (Új Frissesség) néven ismert trend dinamikája meglepő, és sok szempontból felrázta az iparágat. A múlttal való szakítást a fiatal fogyasztók szorgalmazzák, akik a szórakozáshoz és a kikapcsolódáshoz társítható borokat keresik és nem hatják meg őket a borfogyasztáshoz kapcsolódó összetett rituálék és berögzült hierarchiák. Ennek eredményeként számos borkészítő ma már az egyensúlyra és a jól ihatóságra hangolja borait, a feltörekvő márkák pedig az eleganciát helyezik a testesség elé.
Hódít az Új Frissesség trendje
Az Új Frissesség a könnyedebb és élénkebb borokról szól, köszönhetően az intenzívebb gyümölcsös aromáknak, a visszafogottabb alkoholtartalomnak, a ropogós savaknak és a puhább tanninnak. És amíg az elmúlt évtizedben többen is megjósolták ennek az irányzatnak a beköszöntét, 2018-ra azt látjuk, hogy a változás mindenre kihat a szüret időpontjától kezdve a szőlészeti technikáktól a borászati technológián át a marketingig. Az eredmény pedig - a frissebb ízvilágon túl - az egyes szőlőfajták sajátosságainak autentikusabb kifejezése és a termőhelyi jellegzetességek egyértelműbb megjelenése. Dióhéjban elmondhatjuk, hogy a borvidék és a termőhely kultúrájának a borra gyakorolt, egyre markánsabb hatása váltak az egyes bormárkák pilléreivé.
Világossá vált az is, hogy a hagyományos, vegyszeres szőlőművelésről az organikus és biodinamikus művelésre való áttérés nem csupán a természet tiszteletéről szól, de a borstílus alakításának fontos eszközévé vált. Jó példa erre az osztrák Fred Loimer (Kamptal, Ausztria) száraz fehér borainak stílusváltozása: a birtok biodinamkus művelésre történt átállása feszesebb savakat és komplexebb ízvilágot eredményezett a borokban. A neves, szintén osztrák Bernhard Ott pincészet (Wagram, Ausztria) a biodinamikus gazdálkodás bevezetésével egy teljes százalékkal csökkentette grüner veltliner borainak alkoholtartalmát, míg a savtartalom emelkedett. "Jobban kedvelem ezeket az új boraimat, mert sokkal frissebbek és kifejezőbbek" - mondta maga a termelő.
Szemben a Régi Vaskossággal
Ahogy minden globális trend, az Új Frissesség is részben válaszreakció egy korábbi megatrendre. A Régi Vaskosság ("The Old Heaviness") trendje egy évtizeddel ezelőtt volt a csúcson. Masszív test és magas alkaholtartalom, alacsony sav és lekváros gyümölcsösség jellemezte ezeket a borokat, amelyek kétségkívül lehengerlőek voltak, de igencsak nehéz volt egy pohárnál többet meginni ezekből. Ez az állítólag hedonista borstílus nem csak az előző generáció legbefolyásosabb borkritikusainak aktív támogatását élvezte, de világszerte számtalan borszakértő, importőr és fogyasztó elismerését is kivívta.
Amikor a Régi Vaskosság hulláma elérte a csúcspontját, úgy tűnt, hogy nincs az a bor, amelynek túl sok lenne az alkoholtartalma, túl édes hatású lenne, vagy túl lenne hordózva. Ezekben az években a drága "száraz" vörösek helye - jellegük és stílusuk alapján - inkább a likőrös vitrinben volt, mint az étkezőasztalon. Mára azonban a borkészítők és a fogyasztók ízlése drámaian megváltozott, és ez a masszív, nehézkesen gazdag beltartalom a borokban divatjamúlttá, a 20. század végét idézővé vált.
Az új stílus története ott kezdődik, hogy a szőlészek már az ültetvényeiken az erőteljes növekedés és a fürtmennyiség közötti egészséges egyensúlyra törekszenek. A német Gesine Roll, a rheinhesseni Weingut Weedenborn borásznője azt mondja, hogy a tiszta, friss és jobban iható borstílus érdekében a teljes érettségben történő szüretelésre helyezi a hangsúlyt, tudatosan kerülve a túlérettséget. "Ez nem csupán a szüretre, hanem egész évre szól. Inkább egy nappal előbb, mint egy nappal később - ugyanis jelentős lehet a különbség." Micsoda ellentétben áll ez a felfogás a Régi Vaskosság időszakával, amikor a hozamot erőteljesen korlátozták és szüret időpontját az íz intenzitása és a koncentráció fokozása érdekében a végletekig kitolták, hogy a borok egyre magasabb pontszámot kapjanak a mértékadó kritikusoktól. Az olcsóbb borok készítőinél a hozam maximalizálása és a divatnak megfelelő gazdagabb ízvilágot biztosító késői szüret volt a meghatározó. Mindkét stratégia gyakran olyan borokat eredményezett, amelyek túlérettek és lomhák voltak; szöges ellentétben az új trend borainak jellemzőivel.
Ez az átalakulás a globális borágazat számára nem csak a fenti, megkérdőjelezhető termelési módszerektől való elmozdulást jelenti, de ezzel párhuzamosan változásokat hoz mind a marketing, mind a gyorsan mozgó új fogyasztási minták terén.
Az új borok már forgalomba kerülésükkor jól fogyaszthatók, ételek mellett és önmagukban egyaránt megállják a helyüket, és tökéletesen megfelelnek a BRIC-országok új fiatal városi középosztálya és számos más feltörekvő borpiac fogyasztói igényeinek.
Gondoljunk egy hibrid Priusra, amely a régi Mustangok mellett áll - egy egészen más stílust képvisel, ahogyan az új borok mellett is régimódinak tűnnek a Régi Vaskosság túlérett és túlkoncentrált borai, azok idősödő fogyasztói és az általuk képviselt státusz-központú borfogyasztási minták.
A régi rend ellenében kialakult trend a múlt század fordulóján vett komolyabb lendületet és terjedt el világszerte. Az Új Frissesség első igehirdetői a hűvös éghajlatú borvidékek boraiért rajongtak, Németországtól Új-Zélandig, ahol a termesztési körülmények természetes úton adnak könnyebb és frissebb borokat.
Es bár eleinte különcként kezelték őket, fontosságuk és befolyásuk folyamatosan növekedett, ahogy az új mozgalom 2010-től egyre inkább felpörgött. Öt évvel később már az Újvilág meleg és az Óvilág forróbb termőhelyei is felismerték és magukévá tették a frissebb irányba történő elmozdulás szükségességét. Spanyolország több, korábban a nehézkesebb borairól híres régiója sikeresen hívta fel magára a figyelmet új borainak élénkségével. A Rueda borvidék egyes termelőitől - Finca Montepedroso, Finca Caserio de Dueñas - érkező fehér borok acélos precizitása és hűvös tisztasága új mércét teremtett, de Rioja, Navarra és Valencia borászai közül is egyre többen a gyümölcsösséget és a fineszt helyezik előtérbe. Az új szellemiségben készülő borok bástyái tehát nem csak a hagyományosan hűvös klímájú borvidékeken épülnek, de például a Napa völgyének ikonikus pincéi is maguk mögött hagyják a "cult cabernet-k" által a múlt évszázadban megteremtett masszív borstílust.
A következmények pedig messze túlmutatnak a borkészítés és a marketing technikai területein. A mai globalizált, többszörösen összekapcsolt világban minden bornak van egy története. Mégis, ha az ízek túl hangosak, buják, vagy minden bor egyforma ízű, akkor az igazi sztori elvész a zajban. Érdemes hegyezni a füleket, mert ezeknek az új boroknak a története a tisztaságról és az egyediségről szól.
Forrás: Wine’s Trending Pursuit of Freshness: Why Less is More
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!