Cabernet sauvignon

2010-12-08 | Tóth Adrienn

Sokáig egy mára kevéssé ismert biturica nevű szőlőfajtát tartottak az elődjének, egy 1997-es DNS-kutatás azonban más eredményt hozott. A híres kékszőlőfajta felmenőit tekintve elsőre meglepődhetünk, hiszen a sokszor kistestvérként kezelt cabernet franc és egy fehér szőlőfajta, a sauvignon blanc keresztezéséből született meg.

Nem számíthatjuk az ősi szőlőfajták közé, hiszen a 18. század végéig nem volt komolyabb hatással a borvilágra. Médocban történő elterjesztésében Baron Hector de Brane és Armand d’Armailhacq játszotta a legnagyobb szerepet. A huszadik század végére pedig minden szempontból behozta korábbi lemaradását.

A világon általánosan elterjedt a szőlőfajta nevének ismerete. Amennyiben csak a „cabernet” szót látjuk magában, azon is majdnem biztos, hogy a cabernet sauvignon-t értik, a franc a világ legtöbb pontján kevésbé ismert.

Tulajdonságai

A szőlő legjellemzőbb tulajdonságai a kisméretű bogyó, és ennek következtében az egységnyi mustra jutó, az átlagosnál magasabb héjmennyiség. Ebben persze közrejátszik a viszonylag vastag héj is, ami jól jön abból a szempontból a szőlészeknek, hogy a fajtát ellenállóvá teszi a rothadással szemben, így nedvesebb klímán is jól termeszthető.

A cabernet sauvignonból fajtaborok és házasítások is készülnek a világ több pontján. Az előbbi csoport főleg olyan vidékeken jellemző, ahol évről-évre biztosított megfelelő mennyiségű napsugár éri a szőlőt a beéréshez, míg az utóbbi csoport a rizikósabb borvidékeken gyakori, ahol főleg melot-val küvésítik.

Termőhelyei

Általánosságban elmondható, hogy legszebb példái olyan területekről származnak, amelyek klímája se nem túl meleg, se nem túl hideg. Nemzetközi viszonylatban legkiemelkedőbbként kezelt termőterületei: a hazájának számító francia Médoc és Pessac-Leognan mellett az amerikai Napa és Sonoma, az olasz Bolgheri, az ausztrál Coonawarra és Margaret River és a spanyol Penedés.

Fogyasztói körben aratott népszerűségét egyrészről valószínűleg jellegzetes, könnyen felismerhető aromáinak köszönheti. Hűvösebb éghajlatról vagy évjáratból származó tételeire a kaliforniai paprika húsa, rosszabb esetben a fűszerpaprika, míg érettebb tételeire a fekete ribizke jellemző.

A termelők pedig valószínűleg azért kedvelik, mert amellett, hogy gondosan kezelve nagy borokat ad, még viszonylag magas termésátlagok és kevéssé költséges borászati feldolgozás után is emlékeztet a fajtában rejlő csúcsborokra, jellemző aromatikája okán.

Egyik oldalról nézve, a fajta érzékenységénél és késői érésénél fogva különösen alkalmas az egyes évjáratok közötti különbség bemutatására, egy kevésbé pozitív látószögből azonban azt is mondhatjuk rá, sok klímán nem érik be nagy bizonyossággal minden évben.

A szőlőbogyó magas fenoltartalma, mély, intenzív színárnyalatú borokat adhat, amely miatt a fajta esetében gyakori a viszonylag hosszú időn át tartó héjon áztatás, és sok esetben felmerül az igény egy hosszabb palackos érlelésre. Bár egy érett gyümölcsből készített cabernet fiatalon is vonzó lehet, legmagasabb rendű, legkifinomultabb és legizgalmasabb formáját általában hosszabb palackos érlelés után fedi fel.

Címkék

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!