Dűlőszelektált bikavér Szekszárdról
Sebestyén Csabát kérdeztük 2. rész
2014-04-12 | Tóth AdriennInterjúnk első részében a pince indulásáról, a máig ismert borok megszületéséről beszélgettünk Sebestyén Csaba szekszárdi borásszal. A mai cikk már inkább a jelenlegi helyzetet vázolja fel, elmondva, hogyan alakult át a pince portfóliója az utóbbi években. Érdekesség lesz, hogy ezen túl egy dűlőszelektált bikavérről is beszélgetünk, amely jelenleg még kategóriaként is ritkaságnak számít.
Az interjú első részéért kattints IDE!
2008-ban átalakult a gazdasági környezet. Mennyiben hatott ez a pincére?
Természetesen elkerülhetetlen volt, hogy alkalmazkodjunk az új fogyasztói igényekhez. Ugyan az éves 50-60 000-es palackszámot nem csökkentettük, a portfólió szerkezete azonban átalakult.
Az évek során a folyamatos területvásárlásoknak köszönhetően már 12 hektáron gazdálkodunk, ennek a java részét termő szőlő borítja. Jövőre fejezzük be az utolsó telepítéseket, ezzel minden olyan ültetvényt lecseréltem, amit akartam. Ültettünk kékfrankost, zweigeltet, sagrantinót, cabernet sauvignont és franc-t, valamint merlot-t.
Idén cserszegivel és kadarkával növeljük a területeinket, jövőre pedig folytatjuk a bővülést a kadarka mellett a kékfrankossal. A döntéseinket minden esetben az szabta meg, hogy egyrészt az adott terület mely szőlőfajtához illik, másrészt mire van szükségünk a pincészet borkínálata szempontjából.
Említetted az átalakuló szortimentet. Mire gondolsz pontosan?
Nem a konkrét borok változtak meg, sokkal inkább a mennyiségi arányok. Ahogy egyre csökkent a felvevőpiac a prémium borok kapcsán, a hasábból az esetünkben is lassan piramis lett, mára az alapborok teszik ki az összmennyiségünk háromnegyedét.
Ezt alapvetően negatív változásként éled meg?
Nem egyértelműen. Szerencsés vagyok, hiszen Szekszárdon megvannak a lehetőségek, hogy kiváló borokat készítsünk többféle bortípusban is. Bizonyos termőterületek a könnyedebb borokhoz illenek, míg másokon magas minőségű, komoly vörösborok alapanyaga termelhető meg.
Úgy érzem, Szekszárdnak szinte korlátlanok a lehetőségei, amelyeket egyelőre messze nem használtunk ki teljesen. Elég például az exportpiacokra gondolni, ahol az eltérő régiók más-más borkategóriában érdekeltek.
Kína relációjában például sosem tudunk majd elég olcsó és elég nagy mennyiségű alapbort készíteni, így ebbe az irányba egyértelműen a drágább borainkkal kell elindulnunk. Ezzel szemben Európa nagy részén a jó ár-érték arányú borok iránt a legnagyobb az érdeklődés. Mindezt a pince boraira fordítva: amíg Hollandiába rendszeresen exportálunk Iczét, Kadarkát, Rosét, Indigót, addig Kínából a Grádus, a Bikavér és a Kékfrankos Válogatás kapcsán érkeznek megrendelések, ott a hungaricumokból készített prémium borok és a bordeaux-i típusú házasítások élveznek előnyt.
Úgy látom, mind a saját pincém, mind a borvidék szempontjából jelenleg az exportértékesítések növelése a cél. Ehhez összefogás és komoly közösségi munka szükséges.
A borok tekintetében milyen feladatokat látsz közösségi szinten?
Még előttünk áll a nagy szekszárdi bor koncepciójának kialakítása. Abban már biztosak vagyunk, hogy ez majd a kékfrankosra épül, ugyanakkor egyértelműen meg szeretnénk különböztetni a bikavértől.
És a saját pincénél?
Ma már látom, hogy melyik dűlő mire alkalmas, kialakult, hogy mely borom alapanyagát hol termelem meg. Az Iván-völgy azért különleges számomra, mert ezen az egyetlen területen belül minden szőlőfajta adott a nagy bikavér elkészítéséhez, és úgy tudom, ez egyedülálló Szekszárdon. Más szekszárdi borászoknak a kadarka hiányzik a dűlőszelektált bikavér megvalósításához, amely ezen a borvidéken kötelező elem ebben a bortípusban. Nekünk pedig van itt egy öreg kadarkaültetvényünk.
A Porkolábon, amely egy integrált terület, három fajtával foglalkozunk: cabernet franc, cabernet sauvignon és merlot terem itt, amelyek a bordeaux-i régión belül leginkább a medoc-i szekcióval állíthatóak párhuzamba. A Görögszó, ahol cabernet sauvignon és merlot tőkéket gondozok, viszont már inkább St. Emilionhoz áll közelebb. Mindkét dűlő termése adhat fajtaszelekciókat és házasításokat. A Nánai-dűlőben pedig csak kékfrankossal foglalkozunk.
A 2013-as évjáratban túlléptünk a 80 000-es palackszámon. Ha majd termőre fordul az összes saját telepítés, ez a szám várhatóan eléri a 120-130 000 palackot, de ennél már nem akarunk tovább nőni. Már e szőlő feldolgozásához és érleléséhez is át kell alakítanunk a pincét, kibővíteni a raktárkapacitásunkat. A közeljövőben ezen túl még egy kóstolóhelyiség kialakítását tervezem, hogy még jobb körülmények között fogadhassam a hozzám látogató vendégeket.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!