A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Caroline Gilby: A legemlékezetesebb magyarországi élményem...

A Borászok Barátja-díjas Master of Wine mesél

2018-05-28 | Vancsik Ivett


Caroline Gilby: A legemlékezetesebb magyarországi élményem...

Végzettsége szerint botanikus, növénybiológus doktor, de már egyetemi tanulmányai alatt belecsöppent a borvilágba, hogy aztán végleg elmerüljön benne. Éveken keresztül dolgozott borbeszerzőként, eljutott a világ meghatározó borvidékeire, majd 1992-ben Master of Wine címet szerzett. Nemzetközi hírű szabadúszó borszakíró, tanácsadó, előadó, oktató, borbíra; rendszeresen publikál a világ mértékadó bormagazinjaiban és számos szakkönyv társszerzője. Szakterülete Közép-Kelet Európa; évente több alkalommal megfordul Magyarországon is. A magyar borokért végzett munkája elsimeréseként 2018-ban őt választották a Borászok Barátjának. Caroline Gilby MW nem csupán rendkívül tájékozott és tapasztalt szakember, de színes és szórakoztató egyéniség is.


 

Miért mondott le korábbi hivatásáról és kezdett el borokkal foglalkozni? 


A University of Bath  borszakköréhez  azért csatlakoztam, mert szerettem a bort, és nyitott szemmel meg is tudtam különböztetni a fehéret a vöröstől. Ahogy egyre jobban megismertem, úgy szippantott be a borok lenyűgöző világa, és egyszercsak azon kaptam magam, hogy boros kurzusokat tervezek és szervezek a többi hallgatónak, illetve borkóstoló versenyeket nyerek...  Az egyik verseny díja egy kirándulás volt a neves portugál Quinta do Noval pincészetbe, és ez jelentette a fordulópontot: a pincészet  teraszán kortyolgattam egy pohár hideg tawny portóit, és eldöntöttem, feladom tudományos pályámat.  Felfedeztem, hogy a borral való foglalkozásból akár meg is lehet élni. Ledoktoráltam, és elkezdtem boros állásokat keresni. Szerencsém volt, sikerült borbeszerző gyakornokként elhelyezkednem az egyik legnagyobb, borszaküzleteket és bárokat működtető hálózatnál.

 

Növénybiológusként egyetért azzal a megállapítással, hogy a jó bor a szőlőskertben születik meg?

 

Természetesen igen – de ez magában foglalja a táj, a talaj, az éghajlat sajátosságait, azon személy kultúrájával és céljaival együtt, aki a bort készíti.

 

Mi a véleménye az organikus és a biodinamikus szőlőművelésről és borkészítésről? Ez fenntarthatósági kérdés, a környezettudatosság jele, divathullám... vagy valami más áll mögötte?

 

A bor luxuscikk, éppen ezért nagyon erősen hiszek abban, hogy mindannyian, termelőként és fogyasztóként is felelősek vagyunk környezetünkért, annak fenntartható működéséért. A biodiverzitás, a biológiai sokszínűség megóvása rendkívül fontos, és ennek az is része, hogy a szintetikus növényvédő szereket ne rutinszerűen használjuk. Ezzel együtt a döntés nem egyértelmű: az organikus művelés keretein belül engedélyezett termékek között ugyanis akadnak olyanok, amelyek kifejezetten károsak (ilyenek a réz-alapú gombaölő szerek), míg egy hatékony szintetikus permetszer, amely elvégzi a dolgát és aztán lebomlik, a fenntarthatóság szempontjából jobb választást jelent. Ha egy év termése kiesik, mert a szőlősgazda nem tud hatékonyan védekezni a fertőzésekkel szemben, az sem szolgálja a fenntarthatóságot. 

 

Sokszor, sok helyen írtam már a biodinamikáról. Ha a mögöttes filozófia lehetővé teszi a termelő számára, hogy megtegye az elvárt plusz erőfeszítéseket, az rendben van. Azt is elismerem, hogy a koncepciónak vannak jó elemei (ilyen például a nitrogénmennyiség kontrollálása, a komposzt használata, a nyitott lombozat, és így tovább), de természettudósként azt kell mondanom, vannak olyan aspektusok, amelyek légből kapottak.

 

Ön 1992-ben szerzett Master of Wine címet. Melyik volt a legizgalmasabb feladata ebben a minőségében?

 

Ez nehéz kérdés. Szerencsés vagyok, mert számos nagyszerű projekten dolgozhattam. Ha csak egyet választhatok akkor azt emelném ki, amikor részt vehettem Moldova boriparának átalakításában. A világon Moldova van gazdasági szempontból leginkább ráutalva a borkészítésre (a teljes mezőgazdasági termelés negyedét a borkészítés adja). Így amikor a korábbi "nagy testvér" Oroszország, amely a legnagyobb külföldi piacot jelentette, embargót hirdetett az ország boraira, gyakorlatilag térdere kényszerítette Moldova bortermelését. Akit érdekel a teljes történet, az elolvashatja a júliusban megjelenő The Wines of Bulgaria, Romania and Moldova című könyvemben.

 

Miért és hogyan döntötte el, hogy Közép-Kelet Európa boraira szakosodik?  

Ennek két oka volt: először is, amikor a 80-as években még kezdő borbeszerzőként elkezdtem dolgozni, én kaptam meg a boros porfóliónk legkevésbé "glamúros" részét; ezek voltak a kelet-európai borok. Visszatekintve ugyanakkor úgy érzem, nem is alakulhatott volna szerencsésebben: így ugyanis egy új korszak kialakulását végig tudtam követni és már a kezdetektől szerepet vállalhattam benne.  

A másik ok: amikor Tom Stevenson elkezdte összeállítani a The Wine Report című könyvét a 2000-es évek elején, keresett valakit, aki a közép-kelet európai borokról írna. Megtalált engem, én pedig igent mondtam. Hihetetlenül izgalmas utazás volt végigkísérni azt a teljes, forradalmi átalakulást, amelyen ezek az országok keresztülmentek. 
 

Milyen gyakran jár Magyarországon? Legutóbb milyen céllal kereste fel az országot? És mi volt a legemlékezetesebb élménye?


Évente többször is ideutazom. A legutóbbi alkalom a Borászok Borásza gála volt (itt került átadásra a Borászok Barátja díj is – a szerk.); ezt megelőzően a brit Lidl számára választottam ki magyar borokat.   

 

A legemlékezetesebb élményem... talán egy meztelen éjszakai fürdőzés a Balatonban, még a a korai látogatásaim egyike során a 90-es évek elején. Pár pohár bor (és valószínűleg ugyanennyi pálinka) után ez remek ötletnek tűnt...

 

Hogy látja, mi Magyarország legnagyobb erőssége – és legnagyobb kihívása – a jelenlegi borpiacon?


Az erősségek közé tartozik a terroir-ok és szőlőfajták lenyűgöző sokszínűsége; a szenvedélyes bortermelők és a borok egyedi stílusa – mindez együttesen valami egyedit és magas minőséget képes kínálni a világ bármely borbeszerzője számára. A gyengeségek listája pedig szinte megegyezik a fentiekkel. Nem egyszerű egy kereskedőnek elmagyarázni, hogy miért érdemes belistáznia a magyar borokat, mivel Magyarország borainak üzenete túlságosan bonyolult és összetett – bár az érdeklődés, úgy tűnik, növekszik.

 

 

Az árazás a következő fogós kérdés. A legjobb magyar borok kiváló ár-érték arányt képviselnek. Ugyanakkor azokon a piacokon, ahol sok a szereplő és magasak a vámtarifák, ott rengeteg a versenytárs, és

sok termelő nehezen érti meg, hogy adott esetben a magyarországi áraknál lényegesen olcsóbban tud csak ezeken a piacokon értékesíteni.

Az export nem jelent életképes alternatívát azok számára, akik a boraik stílusával népszerűek Magyarországon; egyrészt mert semmi nem garantálja, hogy ez a stílus a nemzetközi piacon is közkedvelt lesz, másrészt pedig mert valószínűleg az országon belül jobb áron tudják eladni a boraikat, mint külföldön.

 

A tokaji borokon, azon belül is a tokaji aszúkon kívül van olyan magyar bor, amely be tud törni a nemzetközi piacra?

 

A válaszom határozott igen. Sokan boldogan isszák a magyar bort anélkül, hogy tudatában lennének, mi is kerül a poharukba - ilyenek például az "I heart" márkanév alatt futó borok. Az Egyesült Királyságban a Lidl nagy sikerrel forgalmazza a kevésbé ismert szőlőfajták – juhfark, zenit, kékfrankos – magyar borait is, több száraz tokaji furmint mellett, ami számomra azt bizonyítja, hogy a fogyasztók nyitottabbak a magyar borok iránt, mint azt a kereskedők gondolják.

 

A bormarketing kinek a dolga? Állami feladat, a borvidékek felelőssége, vagy a termelőké?


Úgy gondolom, hogy a termelőknek kell a leghangosabban fújniuk a saját harsonáikat. Ők tudják a leghatásosabban elmondani, hogy mitől jó és izgalmas a boruk. Szükség vagy ugyanakkor az együttműködésekre is, és annak megértésére, hogy minden egyes siker – legyen szó egy étterembe vagy borkereskedésbe való bekerülésről, pozitív sajtóvisszhangról, borversenyen nyert érmekről – egész Magyarország számára elismerést jelent, így tehát nincs helye neheztelésnek vagy féltékenységnek. Ausztrália, Ausztria vagy Új-Zéland lehet ebben a követendő példa – ezek az országok sokkal erőteljesebben képviselik a közös nemzeti érdekeket, mint Magyarország. Ezzel együtt jó lenne látni mind a borvidékek, mind pedig az állam részéről egy hosszútávú stratégiai víziót és egységes, következetes támogatást. Erről is több alkalommal kifejtettem már a véleményemet.

 

Borszakértőként és versenyek borbírájaként is jelentős tapasztalatot szerzett. Egyetért azzal, hogy a komoly borversenyek képet adnak az aktuális borstílusokról és az általános minőségről, és hogy a versenyeken elért eredmények a fogyasztók számára hasznos útmutatást, egyfajta orientációt jelenthetnek?

 

Igy igaz.  A termelő számára egy ilyen megmérettetés tájékoztatást ad arról, hogy a bort bíráló szakemberek a versenytársakhoz képest milyennek látják az adott bort – ez egyben egyfajta visszajelzés arról is, hogy milyen az a stílus, amit a bírák értékelnek. Egy jó borbírának fel (és el) kell ismernie egy-egy borstíluson belül a jól elkészített, kiemelkedő minőségű bort, akkor is, ha az adott stílus nem áll közel a személyes ízléséhez. Én is adtam már aranyérmet olyan boroknak, amiket jómagam nem innék meg. Hasznos marketing eszköz lehet a nagy, elismert borversenyeken szerzett magas pontszám vagy aranyérem. A fogyasztó számára pedig magabiztosságot adhat, különösen akkor, ha korábban ismeretlen, új bort választ, vagy többet áldoz egy palackra – egyfajta bátorítást, a kockázat csökkentését jelenti. 

 

Master of Wine-ként, borszakíróként, tanácsadóként, borbíraként mennyi ideje marad saját magára, a családjára, a barátaira?

 

Ez épp attól függ, mennyire vagyok elfoglalt és mennyit utazom. A futócipőmet mindig magammal viszem – nekem a futás jelenti a kikapcsolódást, a feltöltődést, a borászatoknál tett látogatások "súlyos" következményeinek kordában tartását, és lehetőséget ad a felfedezésre. Azt gondolom, hogy a családom és a barátaim örömmel fogadják, ha megosztok velük egy-egy történetet (és persze egy pár palack bort), amikor otthon vagyok. Szeretem a kertemet és a lovamat is. 

 

És végül, mit választana élete mottójának?


Az élet túl rövid ahhoz, hogy rossz bort igyunk.



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!