A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü
Főoldal / Életérzés / Egy évjárat arcai

Egy évjárat arcai

15 furmint '15-ből

2017-05-12 | Gonda György


Egy évjárat arcai

Hát, hát, hát… megint megdolgoztatott a furmint. Nemcsak a nyelvemet és egyéb érzékeimet, hanem az elmémet is. Jöttek elő a sokszor feltett kérdések: mennyire nagy a furmint? Tokaj-Hegyaljának és a száraz furmintnak tényleg ott van a helye a világ tetején, és a legfontosabb fehér fajták között?


Érkezett tizenhárom igen válasz, ebből tíz „nagy igen”, három kisebb. Volt egy dugós „nem” és egy „ez a bor nem olyan, hogy igen lehetne”.

 

A kóstolt borok alapján a fenti kérdésekre mindenképpen igen a válasz, de ne feledjük, hogy egy kóstolóra mindig igyekszik mindenki a legjobb sort összehozni. Ritkán hirdetik meg ingatag, érdektelen borok kóstolóját, hacsak nem borversenyről van szó. Ezért nem lehetett teljes az összkép, de ezen bánkódjon, aki akar - én nem teszem.

 

Persze azért az fontos, hogy 2015-ös évjáratból igenis lehetséges nagyon komoly sort összerakni, talpraesett, jellegzetes borokkal, a borvidék különböző szegleteiből. A Borkollégium mesterkurzusára Dr. Mészáros Gabriella állította össze 15, 2015-ös évjáratú tokaji furmint listáját. A 2015-ös évjárat a szárazak tekintetében egyértelműen a jobb évjáratok közé fog tartozni, ez már most is látszik. A borok kicsit korábban érnek, mint egy kiváló évjáratban, vélhetően rövidebb is bennünk az élet. Viszont ezt ellensúlyozzák - már ha kell - a kellemes savak, a jó szerkezet, az aromában pedig egy bájos virágos felütés. Ezek az általános igazságok erről az évről, amitől természetesen most is eltért egy-két bor.

Ami legszembeötlőbb változás volt - amellett, hogy a borokban (egy kivételével) semmilyen bizonytalanság, tisztátlanság nem volt érezhető -, az a furmint karakterének jelentős átalakulása. Az évjáratnak - és a jövőre nézve fontosabb, a maradékcukor bátrabb használatának - is köszönhetően finomodott a szerkezet, a savérzet. Gyümölcsösebb, illatosabb lett a furmint, és nem csak olyan helyekről jönnek gazdag aromák, mint a Lapisból, ahonnan megszoktuk, hanem olyan „illatmentes” övezetekből is, mint a Király-dűlő. Azért a Király és főleg az Öreg-Király marad a kemény vonalban, az Úrágyáról nem is beszélve. Még egy mondat erejéig maradva az aromatikánál: feltűnő volt, hogy a fellelhető aromák sokkal változatosabbak lettek. Háttérbe szorult a fajtajelleges birs, körte; egyre több a déligyümölcs, izgalmasabb lett az ásványos világ, elegánsabbá vált a hordóhasználat. Hogy ennek mi az oka, ahhoz egy képzett szőlész vagy borász ismeretére lenne szükség, de bízom benne, hogy ez az egyre nagyobb tudásnak is köszönhető. Ezek számomra azt jelzik, hogy elfogultság nélkül is látható, hogy

a furmint a nagy fehér fajták közé sorolható,

mert megvan benne minden, ami kell: eltarthatóság, változatosság, komoly szerkezet, elegancia, komplexitás. Persze azt is tudom, hogy ez a jéghegy csúcsa, és a mélyben még sok sepregetni való van, de biztató a jövő. Ideje lenne ezt már egyre több helyen, szervezetten hirdetni, bemutatni. Még egy fontos dolog: feltűntetek a színen olyan dűlők is, nagyszerű borokkal, amelyek eddig nem voltak látóterünkben: Zomborka, Hatalos, Juharos vagy a Bohomáj.

 

 

Végül a kedvencekről pár szót: az én elsőszámú kedvencem volt Szarka Dénes Juharosa. A Szarka Pince mindig ott volt az elegáns, komplex és egyben kedves furmintokat készítő pincék között, bár soha nem volt a reflektorfényben. Ideje lenne, mert ez a bor mindenképpen 5 csillagot érdemel. Visszafogott, elegáns az illata, ami tele van déligyümölcsökkel és némi keleties fűszerezettséggel - hívogató összhatás. Vastag, jó savú, nagy testű, kiváló szerkezetű bor, ami mégis lendületes, nem döccen a korty. Ízében füge, és az illatában is megtalálható keleti fűszeres vonulat. Évtizedes potenciál; nagyon fiatal, de már fogyasztható, csak nem szükséges még.

 

Sokak és jómagam kedvence volt két, könnyedebb hangvételű furmint. Kvaszinger László Hatalosáról többször esett már szó, mint a feltörekvő fiatalság olyan bora, amely Tokajba csalogatja az ismerkedni vágyókat. Igazi ivásra termett bor, sok gyümölccsel, kedvességgel, mangóval, naranccsal, lendülettel, jó savakkal, némi ásvánnyal. Az talán nem meglepő senkinek, hogy a Gróf Degenfeld Pince nem a mélyről jövő ásványokkal próbálja megmutatni a furmintot, de azért olyan magasra pozícionálható borral sem rukkoltak még elő, mint a Zomborka. Benne van a degenfeldes kedvesség, édes karakter, gazdag gyümölcsösség, de feltűnik egy diszkrét sós vonulat. Komoly, komplex szerkezet, koncentrált, sokkal hangsúlyosabb a sav, a test, mint a többi tételüknél. Ízben is beköszön az alma, a körte, a füge és az ásványok.

 

Valahol ezt a világot idézi, bár sokkal visszafogottabban és komolyabb szerkezettel, a Szepsy Pincéhez méltóan id. Szepsy István Bohomáj furmintja is. Ez a bor egy nagyon új vonulat István munkásságban, de nagyon szeretjük. Meglepetésként szolgált a Chateau Cloche szépen elkészített, izgalmas Betsekje, sokat fogunk még róla beszélni, és a pincéről is.

 

Aki hiányolja a felsorolásból az Árpád-hegy, a Barta Pince vagy Szepsy István Úrágya borát, ne tegye. Egyrészt, mert ezekről már sokszor esett szó az elmúlt hónapokban, másrészt, mert egyelőre csak azt tudom mondani róluk biztosan, hogy vegyenek belőle, tegyék el, mert nagy borok lesznek. Fiatalságuk révén - főleg igaz ez az Úrágya esetén - fogyasztásra jelenleg még kevéssé alkalmasak. Úgy robban ki belőlük az erő, az energia, hogy az elsöpör mindent; egyenlőre csak a szerkezetüket mutogatják, aromatikájuk most kezd megnyilatkozni. Balassa Pisti Villőjéről pedig azért nem mondok semmit, mert dugós volt, sajnos - pedig nagyon vártam, mind minden évjáratát.

Kóstolt tétek, mind Tokaj-Hegyaljáról:


Címkék

tokaj hegyalja furmint mesterkurzus szarka dénes kvaszinger lászló szepsy istván

Winelovers borok az olvasás mellé

Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!