Elsősorban kertész vagyok
Légli Ottó válaszolt 1. rész
2013-01-28 | Tóth Adrienn
Légli Ottó régóta része már a hazai borkultúrának, munkásságát 2011-ben egyszerre ismerte el a Magyar Bor Akadémia az Év Bortermelője címmel és a borászok közössége a Borászok Borásza kitüntetésével. A Balaton déli partján dolgozó pincészetet elsősorban fajsúlyos fehérborairól ismerjük, melyek közül több is egy-egy dűlő egyedi karakterét hordozza.
Hogyan, milyen körülmények között indult a saját pincészet?
1988-89 telén döntöttem úgy, hogy felmondok a Balatonboglári Borkombinátnál, ahol a kísérleti telepet vezettem. Édesapám is közel állt a nyugdíjhoz, akkor szaktanácsadóként dolgozott. Az új családi pincészet életébe rajtunk kívül édesanyám is agilisan vetette bele magát. Kissé megelőztük a politikai fordulatot, és az átmeneti működést is kihagytuk: egy metszőollóval és egy félhektárnyi szőlővel indult el a Légli Szőlő- és Bortermelő Gazdaság.
Megfogalmazható valamiképpen egy általános filozófia?
Mi kertészfamília vagyunk, a borász szó helyett is szívesebben utalok a bennünk lévő kertészi vénára. Számunkra a munka lényegét a szőlő és a természet harmonikus kapcsolatának megőrzése jelenti. Szakmai alapjainkat a boglári progresszió adja: a korábban évtizedek óta itt zajló igényes kertészeti, szőlészeti, borászati munka. Úgy gondolom, hasznos, hogy ebben nőttem fel, ma sem szeretném, ha másként történt volna.
Más oldalról megközelítve azt is mondhatom, hogy mi egy örömborászat vagyunk: az elejétől kezdve olyan borokat készítünk, amelyeket magunk is szívesen fogyasztunk.
Hogyan alakult ki az ültetvényszerkezet?
A területek kiválasztását nem siettük el, lassan, fokozatosan zajlott a bővülés. Bár a borvidéken a lösz jelenti az alapkőzetet, azt a kezdetektől tudtuk, hogy közel sem homogén a termőtáj, nagy különbségek lehetnek a talajban, főleg az agyag- és a mésztartalom szempontjából. Ezért mi elsősorban azokat a területeket kerestük, ahol a háború előtt nagybirtokok vagy komolyabb paraszti szőlők voltak.
Azért vártunk ki kb. tíz évet a telepítésekkel, mert úgy véltük, ha tényleg a tájról szóló, versenyképes borokat szeretnénk készíteni, fontos a dűlők kiválasztása, és a megfelelő terület-fajta kombináció megtalálása. 1989-ben a Banyászó volt az első fontos dűlőnk, majd jött a Landord, a János-hegy, a Gesztenyés.
Mondanál pár szót ezekről a dűlőkről?
A Banyászónak komoly történelmi referenciái vannak, az első világháború előtti időkben is ismert volt borairól, ezért döntöttünk mellette. A Landord egy meredek, erodált terület, amelyen gyakorlatilag nincs termőréteg. Itt ment végbe az első saját telepítésünk 1999-2000-ben. A mai napig komoly kihívást jelent ilyen szikár körülmények között szőlőt művelni műtrágya nélkül. A legkövesebb dűlőnk azonban a Jánoshegy felső vágója. Itt alapvetően sauvignon blanc tőkéink vannak, amelynek gyümölcsét tölgyfa hordóban érleljük.
Az ültetvények 170-200 méter tengerszint feletti magasságon húzódnak, ami ezen a borvidéken magasnak számít. A Gesztenyés már rekordot jelent a maga 240 méterével. Mivel ez egy dombhát gerincén található, itt a legvastagabb a lösztakaró. Növényvédelmi szempontból szerencsés az elhelyezkedése, mert jól átfújják a szelek, így nem fülledhetnek be a tőkék.
Mely szőlőfajtákat tartod a leglényegesebbnek a pincészet szempontjából?
Nálunk az olasz- és a rajnai rizling a fő fajta. Ezzel tulajdonképpen visszatérünk a békebeli állapothoz, amikor a Balaton menti borvidékeken ezek megkerülhetetlenek voltak. A családunk borfogyasztóként is szereti a savakat, ezért nem véletlen, hogy a széles körben ismert olaszrizling mellett az állami gazdasági időkből régi hagyománnyal rendelkező rajnai rizling oly fontos számunkra.
Idén termőre fordul a furmintunk is. Történelmi dokumentumok között búvárkodva találtunk arról információkat, hogy szigeti néven az akkor Balatonmelléknek hívott Somogyban és Zalában elterjedtnek számított. Úgy gondolom, az, hogy e fajtával bővül a portfólió, csak erősíteni fogja a rizlingvonalat.
Mi a cél a furminttal?
Most azt gondoljuk, hogy házasításba kerül majd.
E fajtákon túl hogyan jelenik meg a többi a kínálatban?
Mivel a kezdeti kíváncsiságunk okán eltelepített tizenöt fajtával nem lehet önállóan foglalkoznunk, elsősorban házasításokban gondolkozunk. Zenitből, sárga muskotályból, hárslevelűből, pinot blanc-ból fajtánként 500-700 tőke áll rendelkezésre, és nem is tervezünk további bővítést. Mennyiségi szempontból a következő lépcsőn az Irsai áll, amelyből egy hektárt művelünk. Pinot noirt, kékfrankost, merlot-t 2004-ben telepítettünk, olaszrizlingből, rajnaiból, chardonnay-ból és sauvignon blanc-ból pedig 5-5 hektár terem.
Ma összesen 31 hektárra rúg a gyümölcsöt hozó szőlőink mérete, a 2 hektárnyi furmintunk pedig még a termőre fordulásra vár.
Cikkünket holnap folytatjuk.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!