Új bor régi tömlőben
A Pannonhalmi Apátsági Pincészet portfóliókóstolója
2017-10-27 | Makai Péter Kristóf
A krisztusi tanítások idejében borászati öngyilkosság volt új bort tölteni régi tömlőbe: akkoriban az új bor szétrepesztette volna a régi, kiszáradt tömlőt, és se bora, se tömlője nem marad az útra, igazságra, és életre szomjazóknak.
Persze Krisztus példabeszéde jelképesen a Jahvéval kötött új szövetségre, s a korábbi hagyományok elégtelenségére kívánt utalni, de kétségtelen tény, hogy a bibliai korban a bor tárolására még közel sem voltak olyan elterjedtek a boroshordók Júdeában, mint a Római Birodalom más területein. Manapság viszont az új technológiáknak köszönhetően még a Pannonhalmi Apátsági Pincészet is hű maradhat ezeréves, istenfélő tradícióihoz úgy, hogy a hagyományok régi tömlőjébe minden évben új bort tölt.
A pincészet okkal hirdetheti, hogy a Magyar Királysággal egyidős: Géza fejedelem 996-ban telepítette le azokat a cseh bencés szerzeteseket Pannónia Szent Hegyén, a későbbi Pannonhalmán, amely Szent István alatt kiváltságlevelet kap, és megkezdi a hőn áhított nyugati kultúra, a római szőlőművelés és borkészítés terjesztését az újdonsült királyság területén. Ezzel kezdetét vette több mint ezer éves törekvésünk, hogy “utolérjük a Nyugatot”, amelyet olykor le is hagytunk, hogy utána újból és újból előzékenyen magunk elé eresszük. Azonban Pannonhalmán a bencések mindig lépést tartottak a korral, és a legmodernebb megoldásokkal termesztették a szőlőt és érlelték borukat. November 17-én a Borkollégiumban mi is megnéztük, hogy a hosszú Csipkerózsika-álmából 2003-ban felébredő, az új körülmények közt is helyt álló Apátsági Pincészet milyen utat járt be tizenhárom év alatt.
Manapság 50 hektáron termeszt szőlőt az Apátság, négy dűlőben: a Széldombon, a Babszökőn, a Tavaszón, és a Packalló-Cseresznyésen, melyet korában Fenyvesnek is neveztek. A négy dűlő markánsan eltérő jellegű bort ad. A Széldomb a legmelegebb, leglaposabb dűlője az Apátsági Pincészetnek, ezért korábban is érik be rajta a szőlő. Errefelé homokos-löszös, ill. barna erdőtalajból táplálkoznak a tőkék. A Babszökő a legmagasabban fekvő, déli kitettségű lejtő, meszes, vörös agyagos, vasas talaja pedig a testesebb, karakteresebb borok szülőhelye. A Tavaszó Ravazd határában álló, déli-délkeleti kitettségű, agyagos lejtői a leghidegebbek, itt érik be legkésőbb a szőlő. Végül a Packalló-Cseresznyés egy magasabban fekvő, barna erdőtalajjal borított terület, mely kedvező vízháztartása, homokos-vályogos, magas mésztartalmú földjével remek alapanyaggal szolgáltat. Az Apátság Guyot-műveléssel, 0,8 x 2,4m-es térállással gazdálkodik, mely hektáronként 5200 tőkének biztosít ideális körülményeket a növekedéshez, és mérsékelt terhelésük révén konstans minőséget adó fürtök kerülnek a feldolgozóba.
A pincészet hagyományainak és jelenének ismertetése után következett az est érdemi része, a kóstoló maga, melyhez házigazdánk Illés Tamás, a PAP marketing- és kereskedelmi vezetője volt. Az első párosként a ‘16-os Pannonhalmi Sauvignon Blanc és Tramini képviseltette magát. A sauvignon blanc a Széldombról és a Tavaszóról érkezett, kiegyenlítve ezzel a két dűlő hőmérsékletbeli különbségeit. A pohárban egy kellemes, szolid aromájú bort kapunk, zöldalmás, minimális citrusossággal nyit, kezdetben visszafogottabb aromájú, majd nyílás után ásványos jegyekben gazdag, nedves és kovaköves, pikáns fűszerességet mutat. Vibráló, penge savai mellett némi, 1,8-1,9 g/l maradékcukor található, de mindvégig szikárságáról marad emlékezetes. A traminit szeptember első harmadában, savra szüretelték, így a megszokott szőlővirágos, traubiszódás aromavilág csak mérsékelten jelentkezik, a mértéktartó illat mellett leginkább a lendületes savak és keleti fűszereket idéző ízjegyei teszik a magyar piacon különlegessé. Egyes kóstolók megjegyezték, hogy zavaró, fenolos kesernyét véltek felfedezni a borban. “A fűszernek áramolnia kell,” áll jegyzeteimben, és Illés Tamás is megerősitette, hogy bár Magyarországon nehezebb értékesíteni kiskereskedésekben, a gasztronómia területén mégis egyre inkább keresik a traminijüket.
Ezek után rizlingpárosítás következett, amolyan “Rizlingek harca redux” módon: ‘16-os Olaszrizling vs. Rajnai Rizling. Az olaszrizling marketingértékét mindenképpen növeli, hogy a levéltári bizonyítékok alapján már Mária Terézia is nagyra tartotta, de legyünk őszinték egymással, ez a tétel bevallottan nem lesz Magyarország élvonalában, inkább a mindennapi fogyasztókat célozza meg. Bár középszerű, de abban az értelemben, ahogy Horatius is az arany középutat kereste. Szomorúságom, hogy a terroirból nem sokat mutat meg. Könnyed, jóivású, alma és nyári körte, gömbölyű szerkezetű, de nem is kíván kitörni a mindennapok borának kategóriájából, noha házigazdánk váltig állította, hogy nem csak fröccsbornak való, mégis jót mutatna némi extra gyöngyözéssel.
Ezzel szemben a ‘16-os rajnai egy limitáltabb tétel, 2000 palackot készítettek belőle, és figyelemre méltó pedigréje van – a feljegyzések szerint az 1700-as évekig nyúlik vissza a fajta Pannonhalmán. Ez illatában is igazolódik: jóval elegánsabb aromák támadnak a pohárban, a szőlőhúson túl hűvös karakterű, mentás, citrusos, grépfrútra emlékeztető jegyekhez csipetnyi bergamot és egres társul. Savai fiatalságából fakadóan érdesek még, kicsit tompa benyomást kelt egyelőre, de már hódít hosszúságával.
Következő párunk két “perjel” volt. A Pannonhalmi Prior 2016 és a Prior Magnum 2015 elnevezésében a latin kifejezés az apátság második emberének, az apát helyettesének címe. A Prior 2016 szintén 100%-ig rajnai rizling, de komoly minőségi ugrás az előzőekhez képest. Acéltartályos, három dűlőről, több menetben szüretelt, koncentrált tétel. Savszerkezete feszes, aromájában a mandarin dominál, melyet egy egész herbárium zöldes fűszeressége díszít, érett és kerek képet tár elénk az első kortytól fogva. További palackos érleléssel csak még szebb lesz.
A Prior Magnum 2015 pedig az egyenlők közt is első. Illés Tamás szerint Pannonhalmán az évtized legjobb évjáratából származik, sem hőből, sem esőből nem kapott túl sokat, minden adott volt ahhoz, hogy hosszan eltartható, izgalmas bor készüljön az alapanyagból. Mint egy laptopon megjelenített kódex, a technika meglepően éles felbontású, részletgazdag, csúcsminőséget kínáló rizlinget ízlelhetünk benne. Sárgadinnye, sárgabarack, majd némi idő múltával trópusi gyümölcsök egész sora kényezteti az orrot és a szájpadlást, hársmézes, mangós ízjegyekkel. Vastag, szép textúrájú bor, remek savkészlettel.
Utolsó két fehérborunk a Pannonhalmi Narancs Chardonnay 2016 és a fehér Hemina 2016 voltak. A kóstoló során döbbentem rá, hogy a magam részéről egyszer és mindenkorra le kell számolnom a narancsborokkal: semmit nem kaptam belőle, amit igazán szerethetnék. A pohárba szagolván egy bárdolatlan barbár jelent meg előttem először. Zabolátlan vadságával, érdes, harsány íz és illatvilágát a francia tölgyfahordó sem tudta lekerekíteni. Derített, de szűretlen. Ha nagyon utánamegyek, olajos magvakat, birsalmát lehetne felfedezni benne, de sajnos tapadós, kellemetlenül csersavas, szűk közönség számára készült tétel ez, amelyhez semmiképp nem sorolnám magamat. Ennél ígéretesebb, de egyelőre még rendkívül fiatal arcát mutatta a fehér Hemina. 2005-től készíti a pincészet ezt a bort, és tíz év alatt kitanulták, hogy lehet igazi nagy fehérbort tenni az asztalra. Chardonnay, pinot blanc és széldombi sauvignon blanc házasítás, melyet a viognier egészít ki. 500 literes tölgyfahordóban, finom seprőn érlelődött, ennek megfelelően keleti és hordófűszerek (fahéj, szegfűszeg), valamint a déligyümölcsök (elsősorban narancs) a vezető jegyei. Tisztasága tekintélyt parancsol, de még hosszasan érlelhető, 5-8 év múltán lesz igazán izgalmas.
Noha döntően fehérboros vidék, Pannonhalmának is jó adottságai vannak a vörösborok készítéséhez.
Ezek közül hárommal ismerkedhettünk meg, elsőként a 2016-os vörös Heminával. A cabernet franc és merlot házasításából készült bor élénk rubinszínű, illatában a piros bogyós gyümölcsök dominálnak, érezhető benne egy csipet lekvárosság, és még némi, az animalitás határán inneni, mondjuk úgy: “istállófűszer”. Íze jóval gazdagabb, mint az illata – az élénk hordóaroma mellett lefőzött kávé, tejcsokoládés jegyek, kis füstös, húsos beütés, de textúrája lágy és bársonyos. Illés Tamás bisztróbornak ajánlja, de biztos vagyok benne, hogy korai volna még nagy tételben bontogatni.
A 2016-os Pinot Noiruk egy lehelettel világosabb árnyalatú, mint a Hemina. Nekünk a tárolás miatt melengetnünk kellett a pohárban, hogy kinyíljon, de hamar kiderült, hogy jóval komplexebb, mint elsőre hittem. Igaz, a pinot noir az egyik kedvenc szőlőfajtám, ezzel kezdtem vörösborral való ismerkedésemet, szóval a részrehajlás sem kizárt. Még nagyon fiatal, csak két hónapot érlelődött palackban, a hordó pedig előre tolakszik. Mégis van benne finesz, gyümölcsöket alig érezni benne, annál elegánsabb fűszerek jelennek meg illatában: fahéj, étcsokoládé, késhegynyi fehér bors, frissen darált kávé, csillagánizs. Két-három év érleléssel fogja majd csak igazán megmutatni, mire képes, viszont már most is szerethető.
Végül pedig az est fénypontjaként egy 2015-ös Infusiot töltöttek nekünk, amelyben kétharmad-egyharmad arányban található merlot és cabernet franc. Kiváló alapanyagból dolgoztak, a fürtöket teljes érettségben, már a túlérést kockáztatva szüretelték. Első látásra is szép, győztes küllemű. Mély, intenzív, gránátba hajló színű, méltóságteljesen forog a pohárban, illatában feketeáfonya, feketecseresznye, szantálfa a vezető jegyek. A korty robosztus szerkezetű bort tár fel, sűrű textúrájú, közepesnél kissé magasabb tanninokkal. Forgalomban még nem kapható tétel, de csak győzze kivárni az úri közönség, és garantált siker lesz a piacon.
Az este folyamán mind megbizonyosodhattunk, hogy a borvidék domináns szereplőjeként a Pannonhalmi Apátsági Pincészet nem engedett a tőle elvárt magas minőségből. A portfóliókóstoló igazából potenciál-kiállítás volt: egy nagyon korai bepillantást engedett sok hosszan érlelhető bor ifjúságába. Lefogadom, hogy az új tételek szép lassan egyre több otthoni vinotékába fognak beszivárogni. Tegyük hozzá, megérdemelten.
A mesterkurzus borsora:
- Pannonhalmi Sauvignon Blanc 2016
- Pannonhalmi Tramini 2016
- Pannonhalmi Olaszrizling 2016
- Pannonhalmi Rajnai Rizling 2016
- Pannonhalmi Prior 2016
- Pannonhalmi Prior Magnum 2015
- Pannonhalmi Narancs Chardonnay 2016
- Pannonhalmi Hemina fehér 2016
- Pannonhalmi Hemina vörös 2016
- Pannonhalmi Pinot Noir 2016
- Pannonhalmi Infusio 2015 minta!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
A Top 100 legjobb bor közé már csak aranyérmesek kerültek
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!