A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Ha koppan a kalapács...

Gyűjtők, befektetők és borbarátok licitáltak

2017-05-05 | Mészáros Gabriella


Ha koppan a kalapács...

Hát ismét megvolt. Immár az ötödik Nagy Tokaji Borárverésen is túl vagyunk. Eltelt másfél hét, leülepedtek a gondolatok – vagy akár indulatok, sokakban. Ez utóbbi jelzőt nem szeretném senkire kiterjeszteni, de a saját érzéseimet sem kívánom véka alá rejteni.


Kimondottan bosszankodtam amiatt, hogy megint nem láttam a vendéglátás felől egy kicsike fénysugárnyi érdeklődést sem a borok iránt – leszámítva Debrecen és ezzel a Budapesten kívüli gasztro-élet egyik legjelesebb képviselőjének, az Ikon Étteremnek vezető sommelier-jét, Vállai Bélát. Pedig ezek a kifogástalan egyedi és kicsiny tételek kiválóan alkalmasak lennének egy-egy étterem vagy vendéglő borlapjának gazdagítására. Akár már palackozott, akár hordós tételről van szó, a megosztott vásárlás lehetősége fenn áll. A magas leütési árú bornál máshol bevett gyakorlat a licitálók közösségének kialakítása, ami néhány tíz palackos tétel megvásárlását is lehetővé teszi.

 

De természetesen nem ez volt a leglényegesebb az idei borráverésben, ez csak afféle utózönge. Jó volt a program, hiszen három napon keresztül lehetett Tokaj és a borok bűvkörében, illatfelhőjében élni és létezni. Már az árverést megelőző napon, pénteken délután lehetett például olyan borokat kóstolni, amelyek vagy már, vagy még nem elérhetők a közönség számára. Mesterkurzusok keretében a 2013-as évjárat már elkelt gyönyörű furmintjaiból, majd a szintén 2013-as évjárat még forgalomba nem került aszúiból kóstolhattunk. Ez utóbbi rendezvény a Tokaj Renaissance Egyesület szokásos éves bemutatója is volt egyben. Remek savak, finom szerkezet, intelligens árnyalások jellemzik ezt az évjáratot. Különösen szép formát mutatott a Patricius, Sauska Pince, Barta Pince, Tokaj Nobilis, Gizella Pince bora, de épp oly emlékezetes marad a Dobogó Pince aszúja is.

 

Íme a sor:

  1. PATRICIUS 2013 5 puttonyos
  2. SAUSKA 2013 5 puttonyos
  3. DISZNÓKŐ 2013 5 puttonyos
  4. TOKAJI CLASSIC 2013 5 puttonyos
  5. CARPINUS 2013 5 puttonyos
  6. TOKAJ NOBILIS 2013 5 puttonyos
  7. FÜLEKY 2013 6 puttonyos
  8. BODROG BORMŰHELY 2013 6 puttonyos 
  9. ÁRPÁD-HEGY PINCE 2013 6 puttonyos
  10. DOBOGÓ 2013 6 puttonyos
  11. GRÓF DEGENFELD 2013 6 puttonyos
  12. BÉRES 2013 6 puttonyos 
  13. ERZSÉBET PINCE 2013 6 puttonyos
  14. BARTA PINCE 2013 6 puttonyos 
  15. ROYAL TOKAJI 2013 6 puttonyos 

 

A péntek délutáni Tokaj Fair rendezvény kitűnő lehetőséget kínált sokaknak, akik így tavasszal is szívesen találkoznak a fővároson kívül Hegyalja prominens képviselőivel. Közel ötven pincészet borait kóstolhattuk kifogástalan környezetben, szellős, afféle „kóstolóbarát” népsűrűséggel. Ez az alkalom is rejtett volna számos lehetőséget a vendéglátás számára – ha nagyobb számban érkeztek volna vendégek.

 

A szombat már teljes egészében az árverés jegyében telt. A Világörökségi Bormúzeumban nagyon jó körülmények között, megfelelő tágasság és hőmérsékleti viszonyok mellett zajlott a délután licitre kerülő borok vakkóstolója. (Sajnos a korábbi évek gyönyörű helyszínei rendre próbára tették a kóstolókat, mindenütt nagyon hideg volt…)

 

A korábbi borárverések kapcsán sokakban felmerült a kérdés,

vajon mi is az, ami az egyes borok értékét meghatározza?

 

Melyek azok a tulajdonságok, amik néhány kiemelt tételt nagy nemzetközi árverések keresett kincsei közé emelnek? Minőség, eltarthatóság, ritkaság. Nyilván ezek együttese az, ami a végső értékrendet kialakíthatja. A három fő kritérium közül talán az adott minőség az, ami évről-évre a legnehezebben határozható meg. Az eltarthatóság, érlelhetőség és maga a ritkaság is egy-egy bornál dokumentálható tényeket foglalnak magukba. Hiszen ha fellapozzuk elmúlt évtizedek, vagy éppen évszázadok krónikáit, a feljegyzések, árverési jegyzőkönyvek és a megbízható szaktekintélyek borleírásai nem csak megbízható támpontokat adnak, de el is igazítanak bennünket. Az adott, aktuális árverésre kerülő friss tételek érzékszervi tulajdonságait viszont mindaddig nem ismerjük, amíg ez a vakkóstoló nem ad lehetőséget a tételekkel való kapcsolatteremtésre. Ezeket a borokat a licitálók korábban nem kóstolhatták, kiváltképp így egy sort képezve. Örömmel tapasztalom, hogy évről-évre nő azoknak a kóstolóknak a száma, akik nagyon jó értékeléseket adnak az egyes tételekről. Úgy látom, az elmúlt tíz év különösen sokat adott ezen a téren a hazai borismeret színvonalának emeléséhez. Láthatóan egyre többen és tudatosabban kóstolnak borokat, ami végső soron a legnagyobb ösztönző a termelők felé. Ha vannak értékelhető visszajelzések, mindannyian forgathatjuk fejünkben a tapasztalatokat a legjobb megoldásokat keresve.

 

Az árverésen a licitre kerülő tételek közül mindössze egy nem kelt el – személy szerint én sajnáltam, mert végtelenül gazdag és gyümölcsös, izgalmas Esszencia volt a Grand Tokajtól – de a többi tételre akadt vevő. Jó áron igazán különleges borokhoz lehetett hozzájutni. A legmagasabb leütés Szepsy István 2011-es aszújához tartozott – ebben semmi különös nincsen. Ha nemzetközi összehasonlításban méricskéljük a 270 palack aszú 12 milliós leütési árát, ez nagyjából 44.000,-Ft-os palackárat jelent. Alig haladja meg a 130 EUR összeget, ami ennél a minőségnél tényleg kimondottan alacsony árat jelent. Az más kérdés, hogy a hazai piac képes-e ezeket az árakat tolerálni, de ez megint egy újabb fejezet újkori bortörténelmünkből. Valamennyi tétel licit- és leütési árát a Tokaji Borlovagrend oldalán találjuk.

 

 

A vásárlók között voltak már ismerősök, kereskedők itthonról és külföldről, borgyűjtők és a Borkollégium is – immár másodszor. Az iskola bora a jövő évben a Tokaj Hétszőlő Hárslevelűje lesz 2016-ból. Különösen határozott és izgalmas bor, kicsit eltérő stílusban, mint amit a Hétszőlő eddig kínált. A 2016-2017-es tanévben minden egyes kurzuson bemutatásra kerül az iskola 2016-os árverésen vásárolt bora, a Kvaszinger Pince 2015-ös Meszes Furmintja. Az ilyen jellegű vásárlások kimondottan jó lehetőséget nyújtanak egy-egy bor vagy éppen termelő tágabb körben való megismertetésére. Új fogyasztói kör, újabb vásárlók és elkötelezett Tokaj-fanok lépnek színre ilyenkor.

 

Samuel Tinon száraz és édes bort is indított, mindkét körben sikerrel járt, akár csak a Barta Pince - idén ők is indítottak száraz furmintot és édes szamorodnit is -, vagy a Disznókő Pincészet. Három részre osztott fajtatiszta aszúválogatásuk és a Lajosok dűlőből származó furmintjuk talált vásárlóra. A vakkóstolón sokaknak tetszett és valóban tiszteletet parancsoló feszességet mutatott a Szent Benedek Pince 2006-os furmintja. Elkötelezett és értő borgyűjtőhöz került.

 

A szokásos gálavacsora ezúttal is a mádi Aszú Házban zajlott. Már megszoktuk, hogy Horváth Gábor chef izgalmas és tokaji borokra komponált, de sokszor nemzetközi alapanyagokból készülő fogásokat készít. Ennek oka pontosan a tokaji borok változatosságának bemutatása, az édes bor kategórián belül is rengeteg lehetőséget rejt a táj. Személyes fájdalom, hogy a nemzetközi szakirodalom erről egyelőre nem nagyon akar tudomást venni. Kiváló nyálcsorgatás kedvéért álljon itt a menüsor:

 

Ha koppan a kalapács...

 

Ebben az évben a vasárnap sem múlt el közös program nélkül. Tolcsva eddig ritkábban hallatott magáról ha a borvidék egészéről volt szó, de most apropója volt annak, hogy a vendégsereg kocsikba szálljon és célba vegye ezt a remek részletét is Hegyaljának. A Szirmay-Waldbott Kastély, a Hélia-D Herba Kastély és a Kincsem Kastély ma már kötelező állomásai az igényes utazónak.

 

Gazdag program, jó borok, sok jó barát. Ez volt idén, és nincs más hátra, mint várni a következőt: 2018. április 20-22. A hatodik Nagy Tokaji Borárverés.



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!