Kedd estére készítünk borokat
Pécsi-Szabó Dénes válaszolt 1. rész
2014-01-25 | Tóth Adrienn
Még az első évjárataikat kóstolhatja, aki manapság leemel a polcról egy Janus bort. Egy induló pincészet nyomon követése, pláne, ha egy kissé más stílust akar hozni, mint az a borvidékén megszokott, mindenképpen érdekes lehet egy borkóstoló számára. A Túrony határában található Janus Borház megszületéséről Pécsi-Szabó Dénest kérdeztük.
A Janus Borházat édesapám, Pécsi-Szabó Miklós és gyerekkori legjobb barátja, Szél Géza alapították. Pécsett nőttek fel, és amióta az eszemet tudom, jártunk szüretelni a Tenkes-hegyre, ahol Géza a fél hektár szőlőjében készítette a borokat.
Az, hogy a birtokhoz tartozó további 12 hektárt is betelepítsük, jó ideig egy álom volt. Mi régóta tisztában vagyunk a Tenkes-hegy kivételes adottságaival. A délnyugati platójáról beszélünk, ez a fekvés kb. 220-250 méter tengerszint feletti magasságon húzódik, amely a borvidék egyik legmagasabb pontjának számít. Ezt a földdarabot telepítettük vissza 2004-ben, ötven év pihenés után.
Milyen hatással vannak a terület adottságai az itt termő szőlőre?
A magaslati fekvés, a délnyugati lejtő, a plató jó átszellőzése lassítja az érés folyamatát, amely nagy előnyt jelent egy olyan borvidéken, ahol gyakran a túl magas hőmérséklet jelenti a klimatikus kockázati tényezőt.
Ugyancsak fontos megemlíteni, hogy a szinte állandóan fújó szél a kevésbé szerencsés körülmények között is segíti nálunk a rothadás megelőzését. Az a tapasztalatunk, hogy a legtöbb betegség itt tizedakkora károkat okoz, mint a borvidék többi részén. És bár ez nem természeti adottság, de a munkánkat nagyban segíti az is, hogy szőlőink egy tagban helyezkednek el, ami nem utolsósorban esztétikai örömet is okoz az idelátogatóknak.
Mely fajtákkal foglalkoztok?
A kiindulópont a portugieser volt, ehhez mindenképpen ragaszkodtunk. Jekl Béla borainak ihletésére pinot noirt is telepítettünk, és persze nem hagytuk ki a borvidéken maghatározónak számító három világfajtát: a cabernet sauvignont, franc-t és a merlot-t sem. Utóbbi három fajta közül az elsőbbség egyértelműen a franc-nak járt már az induláskor is, hiszen közülük ő kapta a legnagyobb termőterületet, a 12 hektárból 3-at. A syrah az ültetvényünk legmagasabb pontján található, ahol kiválóan érzi magát.
A kék szőlők mellett „csak hogy legyen egy kis fehér is” alapon fél hektár sauvignon blanc-t és Géza kívánságára ugyanennyi sárga muskotályt is telepítettünk. Bár errefelé formabontónak számít, utóbbi utólag kifejezetten jó döntésnek bizonyult.
Mit változtatnátok, ha ma újrarajzolnátok a fajtaösszetételt?
Még több franc-t ültetnénk, valamint a syrah termőfelületét is növelnénk. A pinot is fontos, ez adja a rozénk alapanyagát. Ha van új fajta, ami felé én személy szerint nyitnék, az a kékfrankos lenne.
A szőlő után térjünk át a pincére!
Azt tudtuk, hogy nem akarunk 12 hektárnyi ültetvény terméséért önálló feldolgozót és érlelőt építeni, amelyet saját préssel és a feldolgozáshoz szükséges egyéb drága, és egy ilyen kis birtok esetében csak nagyon rövid ideig használt eszközökkel kell felszerelni.
A kérdés megoldásához nem kellett feltalálni a spanyolviaszt, elég volt tőlük nyugatra körülnézni, ahol, ha költséghatékonyan szeretnének jó bort készíteni, összefognak a termelők. Mi egy máriagyűdi feldolgozóban készítjük el a borokat, ahol egyébként más borokkal is foglalkoznak. A feldolgozót közösen használjuk, de a borokat saját pincerészben és a saját hordóinkban érleljük.
Dinamikájában hogy alakult eddig a pince története?
A 2009-es piacra lépés óta folyamatosan növekszünk. A 2007-es szűztermés évjáratával kezdtünk. Az alapanyagokból kizárólag a Portugieser és a Pinot Noir jelent meg önálló tételként, a többi házasításra került Bordó és Örömbor név alatt. A 2008-as évjárattól főleg kereskedői tanácsra és a piac nyomására bekerült a Cabernet Franc, a Cabernet Sauvignon és a Merlot is a szortimentbe.
Hogyan határozható meg a borstílus?
Két adottságot kellett összehangolnunk: az egyik maga Villány volt mint termőtáj, a másik, hogy olyan borokat akartunk készíteni, amelyeket szívesen iszik az ember kedd este, munka után is. Emiatt a kezdettől arra törekedtünk, hogy a testből, a súlyból vegyünk vissza, hogy inkább jó ivásúak legyenek a borok, mint olyanok, amelyeket az ember karácsonyra vagy az ötvenedik születésnapra tartogat. Úgy gondoltuk, sokkal több bor fogy a mindennapokban, mint az ünnepeken.
A másik fontos szempont az érlelés volt. Ezzel kapcsolatban is a fogyasztók szemszögéből akartuk megközelíteni a helyzetet, ezért elhatároztuk, hogy a hordón túl a palackban is addig érleljük a bort, amíg az fogyasztásra kész lesz. Ebből adódóan persze azzal a problémával is számolni kell, hogy előfordul, egy tétel kifut, mielőtt a következő évjárat ideális állapotba kerülne. Ezt azonban nekünk ki kell várni.
Ezen túlmenően csínján bánunk a fával. Nagy vörösborainknál figyelünk az ászokhordó adta gyümölcsösség, élénk savak, valamint a kisebbrészt használt barrique pörkölési aromáinak egyensúlyára. Lényeg, hogy a fa ne uralkodjon el a boron.
Cikkünk második részéért kattints IDE!
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!