A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Más, ha a családdal dolgozik az ember

Interjú Árvay Jánossal 1. rész

2012-02-03 | Tóth Adrienn


Árvay János egy jelentős fordulatot követően immár harmadik éve saját, családi pincéjét vezeti. Lassan meg is szokjuk az új felállást. Sokan lehet, nem is érzékelték a váltást, hiszen korábban is a saját nevével fémjelezte borait. Elsőként arról kérdeztük a Tokaji borvidéken dolgozó borászt, mennyiben változott az élete mióta ismét Rátkán, a szülőfalujában készíti borait.


 

2009-ben következett be a fordulópont, azóta csak a család dolgozik velem. Az, hogy az ember a gyermekeivel dolgozhat együtt, ideálisnak hangzik, de el kellett telnie egy kis időnek, mire beálltak a dolgok, és mire mindenki megtalálta a helyét.

Ennek fényében hogy alakult az elmúlt három év?

Ennek, a sokszor nehéznek tűnő összecsiszolódási folyamatnak volt számomra egy nem várt, pozitív hozadéka. Rájöttem, hogy eddig azokat a dolgokat, amelyek a fejemben voltak, teljesen természetesnek vettem. Ha az ember napi szinten elkezd a gyerekeivel dolgozni, nekik nem egyszerűen munkát ad, velük szemben felelősséget érez, át kell adnia a tudását.

Az első időkben elég fárasztó is volt, hogy mindent el kellett magyarázni, azelőtt ha megkérdezték, miért, elég volt annyi, hogy „csak”. Ma már élvezem, hogy a korábban gyorsan meghozott döntések hátterét is fel kell vázolnom. Így jöttem rá én is, hogy minden eddigi munkahelyemnek, az összes korábbi évjáratnak mennyi tapasztalatot köszönhetek.

Ha most elromlik egy traktor, ha nem működik a szivattyú, ha nem akar derülni a bor, nem csak egyszerűen közlöm a megoldást, hanem együtt áttekintjük a probléma hátterét, komoly agytorna indul. Ez rengeteg munka, de rájöttem, hogy a gyermekeimnek csak így adhatom át valóban a megszerzett tapasztalataimat. Nálunk, a családban ma az történik, ami az olaszoknál vagy a franciáknál több száz éve folyamatosan megy.

Mennyire volt gördülékeny ez a folyamat?

Nem mondom, hogy mindez percek alatt kialakult, de ma már kevesebb az ajtócsapkodás, pár év alatt szépen egymáshoz csiszolódtunk.

Az egyes feladatkörök leosztásra kerültek?

Mindenkinek megvannak a maga kötelességei. Szabolcs elsősorban a szőlőben, a pincében zajló fizikai munkákért tartozik felelősséggel, míg Angelika a kereskedelmet, a marketingtevékenységeket, a pénzügyeket és az adminisztrációt irányítja.

Persze a hosszú távú és fontos döntések meghozatala előtt mindig kupaktanácsot tartunk. Az elején ez is szokatlan volt nekem, miért kell leülnünk beszélni, amikor úgyis egész nap egymás nyakában vagyunk. Idővel azonban rájöttem, fontos ez, mert ilyenkor az ember még koncentráltabban gondolkodik. 

Szükség van az ilyen beszélgetésekre, hiszen az emberek, akik együtt dolgoznak, természetes, hogy fél szavakból megértik egymást, mégsem árt időről időre átbeszélni a különböző nézőpontokat. Ma például borokat kóstoltunk. Az egyes tételek összeállításánál, a borok válogatásánál jövök rá mindig, hogy a legkisebb észrevételnek is milyen hihetetlenül nagy jelentősége van.

Más, ha a családdal dolgozik az ember

Inkább a szép oldaláról beszélsz a kérdésnek. Mi történik, ha nem értetek egyet?

Nálunk demokrácia van. Egy dolgot azonban már az elején kikötöttünk, ha súlyosabb vita tör ki, és eljutunk arra a pontra, amelyről úgy tűnik, nincs esély a továbblépésre, szünetet tartunk, és miután lehiggadtunk, megpróbáljuk újrakezdeni.

Ezek a dolgok erőfeszítéssel járnak, de ez az egész az embernek végül is magabiztosságot ad, ami miatt hajlamosabb vidámabban látni a jövőt. Hiszen bárki bakizhat, de az egyfajta nyugalommal tölti el az embert, hogy erre, ha hárman vagyunk, sokkal kisebb az esély. Így ami végül kikerül a kezeink alól, abban mindannyian benne vagyunk.

Ha az ember új lapot nyit az életében, sok mindent átértékel. Változott valami a pincében?

Kell az új hordó, használjuk is őket, de sokkal óvatosabban bánunk velük, mint korábban. Sokkal nagyobb figyelmet szentelünk annak a kérdésnek is, hogy melyik dűlő termése melyik hordóba kerüljön, és mennyi időre. Ezek egyelőre állandóan felmerülő kérdések, amelyek a kóstolásaink számát szaporítják.

Most úgy látom, nem feltétlenül kell minden tokaji dűlő termésének hordóban érnie, annyira nagy ugyanis közöttük a karakterbeli különbség, hogy milyenségük ezen a borvidéken többet számít, mint a fajta.

Ezt bizonyítják az utóbbi három évjárat Meggyesről, Padihegyről származó sárga muskotályai, amelyeket olyan mértékben jár át az ásványosság, hogy az átírja az egyébként jellegzetesnek tartott fajtatulajdonságokat is.

Cikkünket holnap folytatjuk!

 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!