Tapasztalatok és tanulságok az idei Vinitaly kapcsán
2024-05-06 | Bognár Attila
Idén immár 56. alkalommal került megrendezésre Veronában Olaszország legnagyobb boros eseménye, a Vinitaly. A számok impozánsak, a rendezvény visszatért a Covid előtti, nagy tömegeket vonzó események szintjére. Az idei mintegy 4300 kiállító nagy része természetesen borászat volt, főleg olasz, de ismét megtöltöttek a nemzetközi kiállítók is egy csarnokot. A jól ismert bortermelő országok mellett itt nagyon erős standdal voltak jelen például a balkáni borászok, és ugyancsak találkoztunk néhány magyar pincészettel is (Tokajból ill. Somlóról).
A boros kiállítók mellett ezúttal is külön csarnokot kapott a borászati technológiákat, gépeket, anyagokat fókuszba helyező kiállítás, az Enolitech. Továbbá ismét egy elkülönített pavilonban voltak az olívaolajokat, pestókat, paradicsomokat, tésztákat és egyéb finomságokat készítő termelők. A teljes látogatószám megközelítette a 100 ezret, egész pontosan 97 ezren voltak kíváncsiak a négy napos rendezvényre. Közülük mintegy 30 ezer volt a külföldi résztvevő, mégpedig 140 országból.
Ezek a számok önmagukért beszélnek, az olasz borok a világon mindenhol ismertek és kaphatók. Vagyis úgy tűnhet, hogy nincsenek is eladási gondjaik. Vagy mégis? Az állítás csak részben igaz. Beszélgetve több régió többféle birtokméretű és ismertségű borászatával, az összkép már kissé árnyaltabb. Amit a szervezők mindig kiemelnek, azok a szakmailag legfontosabb, kiemelt külföldi partnerek (foreign trade operator-ból a top buyer-ek), melyekből idén mintegy 65 országból 1200-an vettek részt az eseményen. A nagy számok ellenére a rendezvényre való bejutás idén gördülékenyen ment, látszott a beléptető rendszerek számának és áteresztő képességének a fejlesztése. A nagy tömeg a hatalmas vásári területen (Veronafiere) gyorsan eloszlott, mindenhol voltak sokan, de nem volt zavaró a tömeg. Kivéve ez alól a főépületet (Palaexpo) az első két napon, ahol a Franciacorta részen idén is alig lehetett lépni, amihez hozzájárult a teremben tapasztalható meleg és levegőtlenség. A szervezők egy idő után kordonnal zárták le ezt a kóstoló részt, és csak annyi embert engedtek be, ahányan kijöttek. Örvendetes volna ezen kiállító szekció területét növelni a jövőben. Hogy ez megvalósul-e, azt nem tudhatjuk, de például az sem tett jót, hogy innét csíptek le területet a párlatoknak és azokból készült koktéloknak (Mixology). És ahogy láttuk az érdeklődők számát, ez utóbbi rész egyre inkább felfutásban van.
A Vinitaly alapvetően a szakmának szóló rendezvény, üzleti fókusszal. Idén viszont volt lehetőség a szélesebb kóstoló közönség számára is bemenni, vasárnap és kedden. Az első napon rengeteg helyi olasz borkedvelő fiatallal találkoztunk, akik itt kóstolhatták hazájuk elképesztően széles borkínálatának jó pár képviselőjét, és válik belőlük valószínűleg a jövőben vásárló is.
Mik voltak az idei Vinitaly főbb tapasztalatai, újdonságai számomra, milyen fő trendekkel találkoztam, milyen kérdések, problémák fogalmazódnak meg az olasz borászokban? Ezeket próbálom a teljesség igénye nélkül számba venni.
Mely borászatok nem voltak itt és miért?
A Vinitaly idén is telt házzal működött. Kiállítóként itt lenni fontos, presztízs, üzlet. Ennek ellenére egyre több az olyan termelő, amely szándékosan távol maradt a rendezvénytől, már tavaly is és idén is. A Covid után újragondolták a megjelenést, osztottak-szoroztak. A legfőbb indokuk, hogy nem éri meg itt lenni, túl sok a költség (stand, személyzet, szállás, utazás stb.). Toszkánából például az egyik legnagyobb név a Biondi Santi tudatosan nem vesz részt már két éve. Inkább vettek egy lakást Verona belvárosában, ahol meghívásos alapon fogadják az üzleti partnereiket a Vinitaly alatt, kizárva az egyéb zavaró tényezőket, a tömeget és csak az üzletre fókuszálnak. A másik ilyen toszkán nagyágyú a Banfi pincészet, amelyik szintén második éve marad távol, azzal az indokkal, hogy ezt a pénzt inkább a helyi pincelátogatás promóciójára fordítja. Igyekeznek minél több látogatót a birtokra vonzani.
Emlékszem, amikor először jártam a Vinitaly-n, még 2010 környékén, akkor mindig megcsodáltuk a Banfi hatalmas standját, amely szinte egy kastély méretű volt, talán a legnagyobb az egész rendezvényen. Persze a borok is kiválóak, de itt mindig meg kellett állni, megnézni a pazar standot, mert ez legszebbek közé tartozott. Nagy hiányzó név még a Franciacorta kiemelkedő húzóneve a Ca’ del Bosco. Korábban az ő standjuk előtt is tömegek tolongtak, tavaly és idén hiányoztak már ők is. És a sort lehetne folytatni még sok kisebb termelővel, amelyeknél a távolmaradást tényleg az anyagiak magyarázzák.
Vinitaly, Prowein, Vinexpo?
Az olasz borászok előtt nagy a dilemma, hiszen sokan ezen három rendezvény közül mindegyiket nem tudják maguknak megengedi anyagilag, és nem is akarják. Maximum kettőt tudnak vállalni a háromból. A Vinitaly primátusa biztos, ez a fő rendezvény az ő szempontjukból. Korábban a másik egyértelmű választás a Prowein volt. Idén viszont a Vinexpo nagyon feljött, szintet lépett. Beszélgetve az olasz borászokkal nagyon pozitív mérleggel tértek haza Párizsból. Így jövőre ott a dilemma előttük, hogy Párizs vagy Düsseldorf. Persze nyilván lesznek, akik mind a hármat tudják vállalni, de sokan inkább a Vinexpo felé hajlanak. Érdekes lesz a jövő alakulása ebből a szempontból. Kérdés, hogy hosszabb távon lehet-e a Vinexpo a Prowein igazi konkurense.
Alkoholmentes borok
Az alkoholmentes borok idén vitathatatlanul a fókuszba kerültek a Vinitaly-n is. Világszerte erősödik az a trend, hogy az alacsonyabb alkoholtartalmú borok felé fordulnak a fogyasztók, egyre több az egészségtudatos vásárló. Vannak országok, ahol az autóvezetőknek zéró alkohol a tolerancia (pl. Magyarországon is), míg más fogyasztók egészségi vagy vallási okok miatt nem tudnak alkoholt inni. Az alkoholmentes borok ebbe a résbe törnek be, hisz ezen fogyasztók is szeretnének bort inni, vagy legalábbis valami olyat, amit bornak neveznek.
kép forrása: www.alimentando.info
De vajon bor-e az alkoholmentes bor? Óriási viták zajlanak erről világszerte. Az olasz mezőgazdasági miniszter, Francesco Lollobrigida például a Vinitaly előtt kijelentette, hogy ezek a termékek nem borok, és értelmetlennek tartja őket bornak nevezni. Ezzel szemben a Vinitaly-nak helyt adó Veronafiere vezérigazgatója már odáig ment, hogy megfontolja, hogy jövőre a Vinitaly-n legyen külön pavilon(rész) kizárólag az alkoholmentes boroknak. Ez egy érdekes dilemma lesz a jövőben az biztos. Ami szerintem a probléma, hogy alkoholmentes borokból jelenleg nagyon kevés jót lehet kóstolni, és nagyon drágák. Így a potenciális fogyasztók jó része rögtön ki is záródik a lehetséges vásárlói körből.
A buborékos italok továbbra is nagyon mennek
Nincs az mennyiségű Prosecco, Franciacorta és Trento DOC pezsgő, amit ne tudnának eladni az olaszok. Ha vannak is értékesítési gondok bizonyos régiók, fajták, borok tekintetében, ezekre ez biztos nem igaz. Sőt azt tapasztalni Friulitól Umbrián át Szicíliáig, hogy mindenhol próbálkoznak pezsgővel, a komolyabb pincék Method Traditionelle verzióban, klasszikus palackos erjesztésű és érlelésű pezsgőként. Ezekhez pedig a legtöbbször az adott borvidék helyi fajtáját használják fel. Például
Collioban ribolla gialla, a Piemonti Gaviban cortese, Umbriában trebbiano spoletino és sagrantino, Pugliában negroamaro szőlőfajtákból készülnek a pezsgők,
hogy csak néhányat említsek. Gyakorlatilag alig volt olyan borászat, amelyik ne egy pezsgővel indította volna a kóstolósorát. Sőt az Umbriai Scacciadiavoli pincészet annyira ráment a pezsgő vonalra, hogy Champagne-ban egy új projektbe kezdett (Champagne Marie Clugny). Amúgy ez a pince volt az, amelyik elsőként készített 20 évvel ezelőtt sagrantino szőlőfajtából pezsgőt Umbriában. Úgy látják, hogy a komoly, nehéz vörösboros régiókban is mindenképp kell egy pezsgő a választék bővítése érdekében.
Eladási nehézségek, magasabb termelési költségek
A fantasztikus borok, a csodás táj, a szemre is szép pincék, a vonzó agriturismo mellett azonban egyre több pince küzd értékesítési gondokkal és gazdálkodási problémákkal is. Talán nem olyan mértékben, mint a franciáknál, de az olaszoknál is jelentkeznek ezek a gondok. Ha mélyebb beszélgetésekbe belementünk a borászokkal, akkor bizony sokszor őszintén mondtak el néhány érdekes információt. Például, hogy a klasszikus exportpiacok megtorpantak. A magasabb infláció mindenhol éreztette hatását a kereslet visszaesésén, ill. a munkaerő és a borászati anyagok áremelkedésén keresztül is. Egyre erősebb az újvilági konkurencia, a kínai vásárlások kissé belassultak, maguk a kínaiak is egyre több saját bort termelnek. A hazai keresletben is vannak gondok, illetve kezd átalakulni. Terjednek az egészséges életmódot hirdető mozgalmak, a „Ne fogyassz alkoholt” szlogennel. A fiatalokat egyre nehezebb bevonzani a borok világába, sok az alternatív alkoholos ital, ami elveszi a fókuszt a borról.
Főleg a klasszikus vörösboros termelők látnak problémákat. Bele kell kezdeniük valamilyen fehérbor készítésbe, rozét is mindenképp kell csinálni, a pezsgő is opció a választék bővítése szempontjából. A vörösborok alkoholtartalmát csökkenteni kell, a hordós vörösek mellett készítenek legalább egy fajta gyümölcsösebb, könnyedebb tartályos vöröset is. A nagy pincéknél, az ismert márkáknál persze nincsenek olyan gondok, mint a kisebbeknél, de a változások szele ott is érzékelhető, csak más léptékben. Komoly toszkán pincészetek a portfólió bővítése céljából komplett borászatokat vásárolnak fel, vagy kötnek partnerségi szerződéseket észak-olasz hűvösebb, fehérboros régiókban. A termőterületeket próbálják egyre nagyobb tengerszint feletti magasságig kitolni, vagy olyan tengerparti területekre kiterjeszteni, ahol a tenger temperáló hatása érvényesül azért, hogy megőrizzék a borokban a savakat és frissességet.
Vannak persze más irányok is. Például Montalcino-ban továbbra is jól fogynak a borok. Ott abban gondolkoznak, hogy a Rosso di Montalcino bornak szánt területet több száz hektárral kibővítik azért, hogy az e fölött lévő minőségi kategória, a Brunello di Montalcino számára megmaradjanak azok a kiváló területek, amelyekről jelenleg Rosso is készül. Ez pedig mind a Rosso, mind a Brunello esetében az éves termelt palackszám növekedéséhez vezet. Valószínűleg ha nem tudnák eladni, akkor nem ebbe az irányba mennének.
Stílusváltás a boroknál
Több borvidéken is elkezdték a borok stílusának finomhangolását. Ez jelenti egyrészt a magas alkoholok moderálását, másrészt a nagy, nehéz, testes, túlhordózott borok modernebbé, fogyasztóbarátabbá tételét. Például Venetóban az Amarone della Valpolicella borok stílusának finomítása felé indult el a szabályozó szövetség, a Consorzio. A sokszor 16,5% alkohollal bíró borok finomhangolása egyben az alkoholfok csökkentését is eredményezi. Persze a régi stílus nem tűnik el, csak mellette párhuzamosan megjelenik az újak is. Hasonló a helyzet Pugliában is, ahol a régi stílusú magas alkoholos, nehéz, tanninos, lekváros, túlérett gyümölcsös Primitivo borok mellett megjelent egy új, frissebb vonal, magasabb és lendületesebb savakkal, valamint jóval moderáltabb alkoholokkal. Nagyon jó volt összekóstolni ezt két eltérő stílust Pugliából. A frissebb új vonalra remek példa a Coppi pincészet 2020-as Gioia del Colle Primitivo-ja, amelyik lendületes, jól iható, a maga 13,5%-os alkoholjával. Míg a régi stílus képviselője Paolo Leo Primitivo di Manduria bora. Mindkettő kiemelkedő bor a maga stílusában.
Petnat, bio, organikus
A bio és organikus boroknak ismét külön szekciója, külön pavilonja volt. Itt az olaszok mellett nemzetközi mezőny is felvonult, például francia, szlovén termelőkkel. Egyre népszerűbbek a Petnat-ok is. A legtöbb tételt Collio és Friuli régióból sikerült kóstolni. Egyelőre ez a stílus még nem győzött meg engem teljesen, de nagyon népszerű a fiatalok és az egészségtudatos fogyasztók körében. A termelők azt mondták, hogy megéri ezzel foglalkozni, mert ezek most elég jól mennek, és viszonylag jó áron tudják eladni őket. Sikerült egy kiemelkedő petnat-ot is kóstolnom a Miklus pincészettől, a Collio borvidékről egy 100%-ban ribolla gialla szőlőfajtából készült tételt. Elképesztően friss, gyümölcsös, üde, tiszta, 11,5%-os alkohollal. Azt hiszem, a petnat-ok közt ez az a stílus, ami a kedvencem lesz.
Ebből a régióból egyébként a szlovén-olasz határ mindkét oldaláról nagyon komoly a felhozatal narancsborokból is. Ha már itt tartunk, akkor említsük meg, hogy a második napon (hétfőn) a főépület (Palaexpo) egyik külön termében egy egész napot szenteltek a narancsboroknak egy sétálókóstoló keretében. Elég csak annyit mondani róla, hogy itt volt a műfaj összes nagyágyúja.
Amfora, terracotta
Szintén erősödő trend az amforás borok készítése. Borvidéktől függetlenül sok helyen próbálkoznak vele. Ez is abba az irányba tett lépés, hogy a borokat ne nyomja el a hordó, megmaradjon a primer gyümölcsösség. Sok helyen a grúz stílust követik, grúz amforákkal. Érdekes volt kóstolni Toszkánából a Chianti borvidékről az amforás borokat. Több olyan helyi termelővel sikerült kicsit beszélgetni erről, akik készítenek amforás bort is, sangiovese és bordeaux-i szőlőfajtákból. Elmondták, hogy Firenzétől délre
Impruneta környékén olyan egyedi talajadottságok vannak, amelyek nagyon jó alapanyagot szolgáltatnak a helyi amforák készítéséhez,
és kikísérletezték, hogy az innét származó amforák felelnek meg legjobban a Chianti környék borainak érleléséhez. A több jó tétel közül messze kiemelkedett komplexitásával a Fattoria Casalbosco pincészet 2021-es Terrecotte nevű bora, amely tisztán merlot-ból készült, és 12 hónapot volt amforában, ebből 6 hónapot héjon ázva. Egészen különleges bor. A másik kiemelendő amforás tétel, Szardínia szigetéről származik Antonella Corda pincészetéből. A Ziru névre hallgató 2021-es bor többféle helyi fehér szőlőfajtából készült és 5 hónapot töltött amforában. Hogy tovább fokozzam, még Piemontban is készítenek amforás Gavi bort a fehér cortese szőlőfajtából. A Molinetto pincészet 2021-es amforás tétele egészen krémes, ízgazdag, ugyanakkor üde és friss.
Sörök, párlatok, koktélok, Mixology
A borok melletti egyéb alkoholos italok is egyre nagyobb teret nyernek a Vinitaly-n. A sörök korábban is jelentős kiállítószámmal képviseltették magukat, de bele voltak olvasztva az olíva, tészta egyéb élelmiszer fókuszú csarnokba. Most viszont már a sörök számára elkülönítettek egy kisebb, de teljesen rájuk fókuszáló pavilont.
A Palaexpo épület egyik végében a Franciacorta kiállítóktól lecsípett részen kapott helyet a Mixology névre hallgató terület. Itt bartenderek mutattak be különböző koktélokat, a hozzájuk használt spiriteket. Továbbá minden nap tartottak több mesterkurzust is, különböző témákkal, italokkal a fókuszban (pl. rum, gin, sake). De volt itt kávé, likőrök és mindezek gasztronómiai felhasználását középpontba helyező előadás és kóstoló is.
Vermut
Külön szeretném kiemelni, hogy a Vinitaly-n is nagyot mennek a vermutok. Spanyolország után itt is egyre trendibb ez az ital. A Martini országában ez mondjuk nem csoda, de nemcsak az észak-olasz szülőföldjéről érkezetek kiváló vermutok, hanem egyre több olyan régióból, ahonnan eddig nem volt szerencsém megkóstolni. Például Szardínia szigetéről megdöbbentően magas színvonallal és változatos ízvilággal érkeztek vermutok, amelyeknek egy elkülönített csarnokban egy komplett standot szenteltek. Ami pedig még ennél is érdekesebb, hogy Toszkánából is egyre több pincészetnél jelenik meg a kínálatban a vermut. Különösen a Chianti részen találkoztam velük, közülük is kiemelkedett a Torre A Cona borászat vermutja, amely elképesztően sokrétű, fűszeres és nagyon itatja magát. Nem mellesleg a pince borai is kiválóak.
Az idei Vinitaly kapcsán is elmondhatjuk, amit korábban is. A négy nap soknak tűnik első hallásra, de valójában nagyon kevés ekkora kínálat áttekintéséhez. Érkezzünk bármilyen jól megkomponált mentrenddel, jó előre kinézve a pincészeteket és programokat, előzetesen mindenkivel időpontot egyeztetve, de még így sem fér bele az időnkbe minden, amit szeretnék. Így sem sikerült eljutni mindenkihez, aki hívott, akihez szerettünk volna. Ahogy ezt ilyenkor meg szoktuk fogalmazni a hazafelé úton: „idén is komplett csarnokok, pavilonok és borvidékek maradtak ki.” Na de majd jövőre be lehet pótolni. Már most ismert a 2025-ös Vinitaly időpontja, április 6-9.
Jó volna, ha az általam kóstolt pincék kiemelkedő tételeinek végre lenne itthon is forgalmazója. Ami persze egy ilyen kis piacon és ekkora versenyben nem egyszerű.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!