Valóban csak az öntözés a megoldás?

Védekezési módok az aszály ellen a szőlőtermesztésben

2025-06-25 | Vinoport

Napjaink gondolkodására jellemző, hogy egy felmerülő problémára rövidtávú válaszokat adunk. Régóta tudjuk, hogy csökkenni fog a csapadék a Kárpát-medencében, mégsem készültünk fel erre. Ma sokan az öntözést tekintik az aszályra adott egyetlen jó megoldásnak, nem számolva annak hosszú távú következményeivel.

A szőlőművelés kapcsán is egyre többekben megfogalmazódik az öntözés gondolata. Az öntözésfejlesztési és a vízfelhasználás hatékonyságát javító mezőgazdasági beruházások támogatását célzó pályázat nemcsak öntözési technológiák kialakítására, hanem a vízvisszatartásra és fenntartható vízgazdálkodás kialakítására is benyújtható - érdekes lenne megvizsgálni, vajon melyiket célozták nagyobb számban a pályázók. Sokan meg sem kérdőjelezik az öntözés szükségességét, de vajon tényleg minden esetben ez jelenti a megoldást?

Dr. Hajdú Edit kertészmérnök, mezőgazdasági genetikus szakmérnök, szőlőnemesítő szakmai segítségével szedtük össze, hány tényezőt kell figyelembe venni azelőtt, mielőtt eljutunk odáig, hogy egyáltalán belevágjunk egy ilyen nagy beruházásba, mint az öntözés kialakítása.

Aszály elleni jó gyakorlatok

“A szőlőművelés kapcsán nem az az elsődleges kérdés, hogy öntözzünk-e vagy sem. Ennél jóval komplexebb szempontokat kell figyelembe venni már a telepítés tervezésének fázisában is” - kezd bele a kutató. A klímaváltozás, a szélsőséges időjárási jelenségek és a vízgazdálkodási problémák mind olyan tényezők, amelyek alapjaiban változtatják meg a korábban megszokott szőlőtermesztési gyakorlatokat.

Új ültetvény: körültekintő területválasztás

Egy új ültetvény telepítéskor elsőként az adott terület környezeti-, ezen belül a klímaviszonyait kell megvizsgálni és megismerni. Fontos tudni, hogy van-e fagyveszély, jellemzőek-e nagy hőingadozások, a széljárások, stb. Napjainkban az új telepítéseket nem déli fekvésbe vagy hegytetőre javasolt telepíteni, hanem inkább délnyugati, délkeleti lejtőkre, ahol mérsékeltebbek a hőhatások.

Kulcsfontosságú a talaj típusa és szerkezete. “A sekély termőrétegű, ún. rendzina talajokon a szőlő nem bírja el a magas hőmérsékletet és a vízhiányt. Ugyanez igaz a mélyrétegű, homokos talajokra, ahol a víz gyorsan elszivárog, a tőkék nem jutnak elegendő vízhez és kiszáradnak. Ezeket a szélsőséges adottságú területeket el kell kerülni a telepítés során” - mondja Dr. Hajdú Edit.

Őrizd meg a vizet, ami leesik!

“A lehulló csapadék megőrzése kulcsfontosságú. Régen a hegyoldalakon a fej-, és bakművelésű tőkék voltak jellemzőek, és egyszerűen kitányérozták a tőke körüli részt, hogy ha esik az eső, az a tőke gyökereihez folyjon, ezt hívták ’skatulyázásnak’. A talajtakarás különböző formái is alapvetőek. A szalma, nád vagy mulcsréteg alkalmazása csökkenti a párolgást. Bár ezekkel vigyázni kell, mert tűzveszélyesek lehetnek, és gépi művelésnél csúszásveszélyt jelenthetnek. Sekélyen gyökeresedő, víztakarékos fajok, mint például a porcsinfű (Polygonum aviculare), alkalmasak a sorközök biztonságos takarására. Bojtos gyökérzete miatt ezek nem veszik el a vizet a szőlőtől, hanem a harmatból élnek, ami az esti hűvösebb levegő során a zöld részeiken kicsapódik, ráadásul a talajt is megkötik. Ezeket a növényeket nem szabad kiírtani, inkább végig kellene tanulmányozni a fűféléket, hogy melyek azok, amelyek bírják a szárazságot és sekélyen gyökerezőek, és azzal bevetni a sorközöket.”

Valóban csak az öntözés a megoldás? Aszálykáros szőlőtőke (Cirfandli)

Lombkorona, szélvédelem és tőkeállomány

A megnövekedett UV-B sugárzás károsítja a bogyókat – összeaszalódnak, megfeketednek, sőt, a megégett héj alatti magokon tumorok is kialakulhatnak. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire lényeges a lombkorona megfelelő kialakítása. “Egyrészt árnyékolással, másrészt a támrendszerek újragondolásával, a hagyományosok átalakításával védekezhetünk. Korábban a fürtzónából automatikusan eltávolították a lombot, ma már azt javasoljuk, hogy a déli oldalról semmiképp ne történjen ez meg, és már az északi oldal lelevelezése is kérdéses sok esetben. Ami a támrendszereket illeti: a csemegeszőlőnél jól működő tendone (sátorlugas) rendszer a borszőlőnél is alkalmazható lehet. V-alakban futó párhuzamosan kifeszített huzalokra fektetik a hajtásokat, így a hajtások és levelek fényhez jutnak, alattuk a fürtök árnyékban lógnak, és a levegő jobban áramlik közöttük.”

Valóban csak az öntözés a megoldás? Napperzselt bogyóban tumoros magok

A széljárásra is érdemes odafigyelni. A globális felmelegedés miatt ugyanis hirtelen frontok, viharok keletkeznek, ezek - a tőkék és a támberendezés rombolása mellett - a talajt is szárítják. “Korábban a rothadásra érzékeny fajták – pl. Rizlingszilváni, Rajnai rizling - telepítését szeles területekre javasoltuk, most már a viharos szelek miatt legjobb lenne a széljárásra merőlegesen telepíteni a sorokat. A gazdáknak nagy rugalmasságra és tudatosságra van szükségük most, mert a régi tapasztalatok és módszerek gyakran csődöt mondanak” - figyelmeztet a kutató, aki a tőkeállomány elrendezését és sűrűségét az egyik legfontosabb feladatnak tartja. A túl széles 3-3,5 méteres sortávok, amelyek a szocialista nagyüzemi termelés és gépesítés miatt alakultak ki, nem optimálisak, mert a tőkék törzse ki van téve a hő stressznek, a forróságnak és a fagyoknak. Kedvező állományklíma kialakításához a két méteres sortávolság az ideális. “Sűrűbb ültetés esetén kisebb hozamú, de ellenállóbb, edzettebb tőkék fejlődnek, amelyek jobban szabályozzák saját mikroklímájukat, jobb lesz az ellenállóképességük, árnyékolják egymást, és kevesebb vízre van szükségük.”

Fajtaválasztás: a Földközi-tenger mellől származóak jól bírják

Nem minden fajta viselkedik egyformán vízhiány esetén. Vannak olyan morfológiai bélyegek, amelyek jelzik, hogy egy fajta szárazságtűrő vagy sem. Dr. Hajdú Edit elmondása szerint a pontuszi (Vitis vinifera L. convarietas pontica), vagyis Földközi-tenger térségéből származó fajták, pl. Kadarka, Kövidinka, Zengő, Karát, szőrös levéllel rendelkeznek, ezek lassítják a növény párolgását. Ezzel szemben a nem szőrös levelűek - pl. Bianca, Muscat ottonel - gyorsan kipárologtatják a vizet. “Persze nem ilyen egyszerű a dolog, mert pl. a Hárslevelűnek szőrös a levele, mégis - mivel gyors és igen intenzív növekedésű fajta - nagyon sok vizet igényel. Ha Tokaj-Hegyalja fő fajtáit nézzük, akkor a Furmint sokkal jobban bírja a vízhiányt” - teszi hozzá.

A globális felmelegedéssel járó szárazodás időszakában a mélyre hatoló gyökérzetű alanyok előnyt jelentenek a vízfelvételben. “Az Alföldön korábban nem javasoltuk az oltványokat a fagyveszély miatt, de most már igen, mert a téli fagy nem jelent akkora veszélyt már, mint a vízhiány. A Cserszegi fűszeres, a Rajnai rizling vagy a Generosa fajtákat mindenképp érdemes oltványként eltelepíteni, mert ezek jól bírják – 21 ⁰C-ig a téli fagyot, ha az mégis bekövetkezne.”

Nincs víz – mit tehetünk?

Ha az aszály ellen a szakszerű zöldmunkák, a vízmegtartás, az állományjavítás és a fajták tudatos megválasztása sem tudja felvenni a harcot, valamint ha megfelelő anyagiak és tudás birtokában vagyunk, akkor lehet elgondolkozni az öntözés kialakításán. A csemegeszőlőnél és a szaporító telepeken (oltványiskolákban) öntözés nélkül már nem lehet meglenni, és több esetben - bár nagyobb a borszőlők tűrőképessége - a vízpótlásnak a borszőlőnél is van létjogosultsága.

Többféle öntözési technika létezik: barázdás öntözés, csepegtető rendszer, párásító, esőztető vagy altalajöntözés. “Bármelyiket is választjuk, az biztos, hogy mind költségnövekedést jelent — már maga az öntözőberendezések kiépítése is jelentős beruházás, nem beszélve a víz megszerzésének nehézségeiről. Hiszen hiába szeretnénk öntözni, ha nincs vízkivételi hely. A folyóink pl. a Duna mellett elvileg van lehetőség vízkiemelésre, amivel élnünk kéne. Ugyanis napjainkban a talajvízszint lesüllyedt, a kutak nem tudnak elegendő vagy megfelelő minőségű vizet biztosítani.

A csapadékhiány tartós fennállása mellett hosszú távon az öntözés nem fenntartható, és még súlyosbíthatja is a problémát.”

Az öntözéshez szükséges víz nemcsak mennyiségében, hanem minőségében is problémás lehet. Ha túl meszes vagy vastartalmú, könnyen eltömítheti a csepegtető rendszereket. Ezért komoly vízszűrő rendszerekre is szükség van, ami tovább növeli a költségeket. A csepegtető öntözés ugyanakkor a legvíztakarékosabb megoldás, hiszen közvetlenül a tőke gyökeréhez juttatja a vizet.

Az öntözés nem visszafordítható döntés

“Fontos tudni, hogy ha egyszer elkezdjük a csepegtető öntözést, nem hagyhatjuk abba. Ugyanis számolni kell a tőkék földfelszínének közelében történő gyökeresedésével. Amennyiben az öntözés leáll, és vízhiány hatására szárazság lesz, akkor a talajfelszín közelében élő gyökerek nem jutnak vízhez és a tőkék kiszáradnak. A gyökérzet ugyanis ehhez alkalmazkodik, és nem képes többé olyan mélyről vizet felvenni, mint korábban” - figyelmeztet a kutató.