A Somló igazi karakterét akarom átadni
Kis Tamást kérdeztük 2. rész
2015-03-19 | Tóth Adrienn
A legfrissebb juniboros borásszal, Kis Tamással készített interjúnk első részében főként a Somlót megelőző időszakról beszélgettünk, és arról, hogy hogyan került Tamás a hegyre. Most alaposabban szemügyre vesszük a 2014-es évjárat kihívásait és tanulságait, valamint többet is megtudunk a fiatal somlói borász szőlészeti és borászati szemléletmódjáról.
Cikkünk első részéhez kattints IDE!
Hogyan alakult a 2014-es év?
Azt kell mondanom, hogy derekasan végigküzdöttük, a végeredmény mégis a termés jelentős részének elvesztése volt. Ami azonban végül a pincébe került, szerintem elképesztően jó. Az év folyamán azt volt kegyetlen végignézni, ahogy folyamatosan csökkent a terméskorlátozás által egyébként is redukált szőlőmennyiség.
Már a nyár közepi lisztharmatfertőzések miatt 40%-os volt a veszteség. A Budavári Borfesztivál alatt aztán tíz napig esett az eső, amely tovább növelte a károkat. Sok bogyó egyszerűen szétrepedt a rengeteg csapadéktól, fogékonyabbá válva a rothadásra. A juhfark, amelynek a legvékonyabb a héja, 100%-ban megsemmisült.
Ami azonban megmaradt, egészen más arányokat mutatott a cukor és a savak szempontjából, mint egy meleg évben. Érdekes volt, mert ránézésre érettnek, megfelelő színűnek tűntek a bogyók, ha azonban megkóstoltad, érezted, hogy a mustfok alacsony.
Végül november első hetében fejeztük be a szüretet, addigra 70%-os mínuszban voltunk a termés mennyiségét illetően. A szőlőt ekkorra finom volt enni, túl magas alkoholokkal nem kellett küzdenünk, és magasak voltak a savak, amit én kifejezetten szeretek. Persze felfedezhető az aromatikában egy hűvös, zöld fűszeres vonal, de végül is tömör borok születtek.
A jelentős mennyiségi kiesés miatt ebben az évben nem készítjük el a 2013-ashoz hasonló szortimentet, egy olaszrizling és egy cuvée lát majd mindössze napvilágot.
Térjünk most rá a szőlőművelésre; a korábban említett terméskorlátozás mellett mely szemléletmód szerint végzed a dolgod?
Induljunk ki onnan, hogy az első ültetvény, amelyet a Somlón művelni kezdtem, idősnek számít, a ’60-as, ’70-es években telepítették. A 2200 tőke egy átlagos évjáratban mindössze 1000 litert bort adott, pedig komolyabban nem is szabályoztam a terhelést. Mindez a korának volt köszönhető, és annak, hogy az előttem lévő gazdáira nem igazán volt jellemző, hogy kíméletesen bánjanak vele. Az az íz azonban, amelyet ezzel a termésátlaggal ez az északnyugati fekvésű szőlő ad, számomra meghatározó. Sok helyről kóstolok bort a hegyről, de egyiket sem találom ilyen sokrétűnek.
Ennek a tapasztalatnak köszönhető, hogy amikor nekiálltam a költözés után az immár nagyobb területű ültetvények művelésének, az egységes állapot kialakítására törekedtem. Mindez persze olyan módon valósítható csak meg, hogy elsődlegesen minden tőke egyéni kondíciójára kell tekintettel lenni, ahhoz kell alkalmazkodni – ezt pedig csak úgy tehetjük meg, ha a szőlőben az összes zöldmunkát mi végezzük, és alaposan ismerjük az egyes növényeket.
2014-től vegyszermentes gazdálkodást folytatok. Ebben csak megerősített ez a hűvös, esős évjárat, hiszen végignéztem, hogy a komoly vegyszermennyiség bevetése sem garantál jó kondíciót, így bármi jött, nem törtem meg. Meggyőződésem, hogy ha hosszú távon tervezek az ültetvénnyel, a talajjal, a mindezt benépesítő élővilággal, nem terhelhetem mindezeket mesterségesen előállított anyagokkal.
Ezen túl más érvek is erősítették ezt az elhatárolódást?
Rájöttem arra, hogy tulajdonképpen a saját életteremet mérgezem, amikor azokat a szőlőket permetezem, amelyek a ház mellett húzódnak, ahol élek. Nem célom, hogy hivatalosan is bio- vagy biodinamikus termelővé váljak, egyszerűen vegyszermentes növényvédelmet igyekszem megvalósítani. Ez azt jelenti, hogy a rézen és a kénen túl olyan növénykondicionáló szereket vetek be, mint a narancsolaj vagy az algakivonat.
A szőlőben végzett munka kapcsán az is fontos, hogy igyekszem minél kevésbé bolygatni a talajt, megőrizve az eredeti gyomkultúrát. Ha muszáj, óvatos szántást vagy mélylazítást alkalmazunk. A gyomirtók és rovarirtók azonban szóba sem jöhetnek.
Hogyan dől el, hogy mikor szüretelsz?
Amennyire lehet, igyekszem a klasszikus somlói ízvilágnak megfelelő borokat készíteni. A somlói borokban a terroirnak köszönhetően van egy olyan egyedi, izgalmas karakter, amelyet fontosnak tartok megmutatni. Úgy vélem, ahhoz, hogy ezt a lehető legtisztábban tehessem meg, nem szerencsés túlérésben szüretelni, ebben az esetben ugyanis az így létrejövő stílus válik meghatározóvá.
Persze ennek a fordítottja, a hűtött és irányított erjesztés sem feltétlenül követendő számomra. Ugyanúgy igyekszem tartózkodni a gyors feldolgozású, primőr jellegű boroktól, mint a túl hosszú hordós érleléstől. Még nem tudom pontosan, hogy hogyan fogom ezt elérni, de a cél egyértelműen a borvidék minél autentikusabb bemutatása. Ezen a kérdésen sokat gondolkozom. Mióta ott élek a Somlón, egyre jobban érzem, hogy ebben a hegyben van valami különleges, amit át szeretnék adni.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
"10 éven belül mi leszünk az új mediterráneum”
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!