Bemutatkozunk 11. rész
2007-12-09 | Benedek Péter
Benedek Péterrel nem nehéz szót érteni. Nem hiszem, hogy előfordult már vele, hogy egy új ismeretséget követő beszélgetést ne úgy zárt volna le, hogy aztán majd gyere el, és kóstold meg a boraimat a pincében. Tele van lendülettel, lelkesedéssel és a tanulási iránti vággyal. Sok mindennel kísérletezik még, keresi a maga útját. Megtiszteltetés számunkra, hogy bepillantást enged majd nekünk ebbe a folyamatba.
„Bor” - nem is tudom mikor hallottam először ezt a szót. Ja, igen! Megvan!
Talán akkor, amikor nagypapám mindig mondta apukámnak:
- Gyere fiam, igyunk egy kis bort!
Gondolkodtam - én a 6 éves kisgyerek - ugyan milyen érzés bort inni, milyen íze van, egyszóval majd megőrültem a kíváncsiságtól! Addig-addig, hogy egyszer csak rávettem magam, és egy megmaradt pohár aljából megkóstoltam. Életem egyik legnagyobb élménye volt! Tetszett, és büszke voltam, hogy igenis én már ittam bort!
Ahogy cseperedtem, egyre szorosabb kapcsolatba kerültem a szőlővel és a borral, annál is inkább, hiszen a szüleimnek elég sok szőlőterületük volt. Fokozatosan megtanultam a szőlő minden egyes munkaműveletét. Nagyon szerettem csinálni!
Nem igazán érdekelt, hogy nyáron a 40-fokban, vagy télen a –15-ben kell dolgozni, csak mehessek, és ott lehessek!
Valami azonban még hiányzott a kiteljesedéshez, mégpedig: A Bor!
Hiszen abban rejlik minden! Az a végtermék, azt lehet csak igazán értékelni! Ekkor határoztam el, hogy borász szeretnék lenni, és gyorsan el is mentem a Kertészeti Egyetemre.
Az egyetem elvégzése után a saját családi birtokon kezdtem dolgozni, és ott dolgozom a mai napig is.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!