Bemutatkozunk 12. rész
Söröskorsókon és koktélos poharakon át
2008-01-13 | Bálint LászlóBálint Lászlónak abban a luxusban van része, hogy számára a bor nem főállás. Most lehet, hogy sokan arra gondolnak, „Nahát, itt egy hobby-borbarát osztja nekünk az észt”. A helyzet nem teljesen így néz ki, ugyanis a borszakmán belül is sokan elégedettek lehetnének magukkal, ha annyit kóstolnának, és képeznék magukat, mint Laci (ha már úgyis tegező viszonyban vagyunk).
Bemutatkozni nehéz! Illetve nem az, de nem szeretek magamról írni. Azt kérték tőlem, hogy írjak fél oldalt arról, hogy miként kerültem közelebbi kapcsolatba a borral, miért kedvelem, stb.
Végigjártam én is a ranglétrát. Sörözéssel kezdődött, leginkább a csapolt ízlett. A mennyiségekre pedig jobb nem emlékezni! Húszas éveim derekán, egy görögországi nyaralás alkalmával közelebbi ismeretséget kötöttem a koktélokkal, néhány évig a daiqiuri-k, mojito-k, kruszták és díszítések voltak a bulik alapgondolatai.
Aztán a semmiből, mint derült égből a villámcsapás, jött két bor (egy fehér és egy vörös), amelyek gyökerestől megváltoztatták elképzelésemet az alkoholok világáról. Azóta a koktélok háttérbe szorultak, a sörökből pedig csak néha, egy-egy jobb belga darab fogy el.
1998-ban kezdtem el gyűjteni a borokat. Gyűjteményem zömét hazai tételek képzik, de mostanában inkább a jobb külföldi évjáratokra figyelek.
A magyarországi borhoz kötődő iskolák zömét kijártam, mentoraim nagyszerű szakmai felkészültsége hatalmas tudásbázishoz adtak hozzáférési lehetőséget.
Most a londoni WSET padjait koptatom.
A borokhoz való kötődésem lassan a hobbi szintről második szakmává avanzsál. Leginkább a kóstolási technikák, valamint a borok ételekhez való párosítása érdekel.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!