A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Fuxli 2014

Fuxli, avagy a rókák esőben sem pihennek…

2015-04-28 | Mészáros Gabriella


Fuxli 2014

Mint ahogy nem pihennek a szekszárdi gazdák sem. A februári nagy bikavérkóstoló után március végén már 2014-es Fuxli boraikat mutatták be Budapesten, egy szűkebb meghívotti kör számára. S hogy miért nem a nagyközönség kaphatott elsőre mintát a borokból, annak igen egyszerű a magyarázata. A korábbi évek tapasztalatai szerint kell még egy kis idő ahhoz, hogy a borok teljesen összeálljanak, megnyugodjanak. Attól így sem kell tartani, hogy a nyakukon maradnának a tételek, hiszem eddig mindhárom évjárat borai röpke pillanatok alatt elfogytak. Ami nem is csoda, hiszen a fuxli nagyon szekszárdi, és nagyon kevés van belőle.


 

Maga a név a hagyományos sváb elnevezése annak a ma divatos rozé- és könnyű vörösborok mezsgyéjén bóklászó stílusnak, amit egyszerűen sillernek mondunk. Valójában nem találtak fel semmi újat azok a szekszárdi gazdák – a kezdeményező még 2011-ben Heimann Zoltán volt –, akik már negyedik éve alakítják együtt sillerboraik stílusát, minőségét.

 

A siller, amióta a gondos sváb gazdák pincéiben kadarka érik, mindig is ott volt a szekszárdi palettán. Bizonyos évjáratokban maga a szőlőfajta vezetett sillerborok készítéséhez, hiszen hűvösebb évjáratokban akad néha probléma a színanyaggal. Mivel a kadarka bizonyos tulajdonságait tekintve közelebb áll a fehér fajtákhoz, így nem véletlen, hogy a rövidebb héjon áztatással egy kimondottan savakra épülő, minimális vörösboros karaktert mutató élénk, fűszeres és egyben gyümölcsös jelleg alakul ki benne. Alapvetően finom és elegáns, de nem áll tőle távol egy halvány rusztikus felhang sem.

 

A „fuxlis” termelők nyitott közösséget alkotnak. A szabályzat, amit megalkottak, a minőségnek szól. Stílusbeli különbségek lehetnek – vannak is –, de a minőség nem szenvedhet csorbát. Ma már egyértelmű, hogy nem csak kadarka lehet a fuxli alapja. A kékfrankos, akárcsak a rozékészítésnél, itt is megállja a helyét.

 

A fajtaösszetételnek nincs különösebb szabályozása, csupán a Kárpát-medencei fajták primátusát mondják ki. De a terméshozam, a feldolgozás és az érlelés módja már a közösen kialakított kereteken belül kell hogy maradjon. Mivel a bor karakterének elsősorban jó savgerincre kell épülnie, a szüreti időpontnak komoly szerepe van. Erjesztés előtt egy-két napos héjon áztatás alakítja a bor egyéniségét. Ha vörösborral hasonlítjuk sillerünket, mindenkinek feltűnik a maximális 13%-nyi alkoholtartalom. Ez garancia a borok jó egyensúlyára – hacsak bizonyos évjáratokban nem billen kissé a savak felé.

 

Amúgy maga a szekszárdi siller kitűnő ételkísérő. Jó savai gondoskodnak erről, és a finom cserzőanyag, ami valójában tényleg ad egy visszafogott vörösboros jelleget a fuxliknak. A legtöbb rozéhoz képest nagyobb koncentráció, komplexebb ízek pedig egyértelműen megalapozzák egy komolyabb fűszerezésű fogás szerencsés társítását is.

 

 

Kínálat 2015 tavaszán

 

Az egységes vonalvezetést a kissé extrémebb évjáratok esetén is feltétlenül meg kell tartani.  Technológiai tisztaság, nem túlérett alapanyag, élénk savak, érezhető, de nem erőteljes cserzőanyag-tartalom (vörösboros jelleg), a közepesnél nem nagyobb test, de a közepesnél nagyobb koncentráció és ízintenzitás elvárható. Az évjáratnak megfelelően a savakkal nem volt gond, néhány tétel talán kisebb koncentrációt adott, de ebben még van fejlődési lehetőség. A borok még most is nagyon fiatalok.

 

Takler Pince

 

Közepesen intenzív, élénk, csillogó. Illatra tiszta és zamatos, telve málnás jegyekkel, érezhetően édeskés és fűszeres. Kedves, behízelgő az illata, de kellően élénkek és jók a savai. Kevesebb cserzőanyag, jó egyensúly, könnyed test. Ízében kevésbé hozza az illatbeli gyümölcsösséget, sokkal inkább egy fűszeres-kadarkás vonulat érvényesül benne.

 

Göndöcs Pince

 

Halványabb, a hidegebb árnyalatok felé húzó színe van – vélhetően a kékfrankos hatása. Kicsit ásványosnak tűnik, illatában van egy sós karakter. Még elég rakoncátlanok a savai. Élénk, lendületes, kissé karcsú, de alapvetően izgalmas. Éppen érezni a cserzőanyagot benne, nem túl komplex, de egyértelműen élvezhető egyénisége van.

 

Mészáros Pince

 

Halvány színe van. Áttetsző, kicsit málnás, meggyes. Az illatában egy kis buja fűszeresség lapul, és leheletnyit túlérett karakter. Szájban nagyon könnyed, a savai rendezettek. Kevéssé érezhető benne cserzőanyag, a gyümölcsösség határozza meg a jellegét. Finom fanyarság zárja az ízképét. Könnyű, de határozott bor.   

 

Márkvárt Pince

 

Színében halvány, kissé melegebb árnyalattal. Illata visszafogott, de tiszta, érezhetően sok gyümölcs van benne. Kicsi fűszeresség, vörösboros karakter. Szájban a jó savak mellett van érezhető cserzőanyaga. Jó egyensúlyú bor, kissé rusztikusabb karakterrel. Határozott és tiszta, rengeteg gyümölccsel. Utóízében a gazdag gyümölcsösség uralkodik. Igen tetszetős fiatalon is.

 

Heimann Pince

 

Intenzíven szép meggyszínnel indít. Az illata visszafogott, inkább itt is a meggyes-szegfűszeges kör a legjellemzőbb. Szájban a savai jól érezhetők, de kiegyensúlyozott, egyensúlya nem billen el. Vélhetően ebben szerepe van a jó alkoholtartalomnak is. Jó arányok, kifogástalan szerkezet. Erőteljesebb a vörösboros karaktere, és elég hosszú is. 

 

Sebestyén Pince

 

Kissé erőteljesebb, élénkebb és intenzívebb szín. Illatában is erőteljesebb karaktert mutat, itt-ott fűszeresség, leheletnyi mazsolával(?). A pincénél kötelező nagyhordós érlelés jegyei mindenütt érezhetők. Azon kevés tételek közé tartozik, ahol picivel több sav jó lenne. Viszont ízben nagyon gyümölcsös a közepe. A legvörösborosabb. Hosszú, eléggé izgalmas, és egyedi karakterű is. Az egyik legnépszerűbb vonal.

 

Eszterbauer Pince

 

Színre ez is kicsivel sötétebb. Kellően intenzív, tiszta és határozott illat. Sok meggyes, csipkebogyós jegy. Ízében még nem teljesen kialakult, kimondottan fiatalos. Fanyarság és édes gyümölcsök viaskodnak benne. Jó a szerkezete, sok finom apró részlet van benne. Savai lendületesek, arányai jók, cserzőanyag érezhető benne. 

 

Merfelsz Pince

 

Élénk, halvány, nagyon finoman árnyalt. Illatra már teljesen letisztult. Kimondottan jó a karaktere. Határozott, finom savval, érezhető kis ásványossággal is. A pince boraira jellemző igen érett alapanyag most is érezhető, de valljuk be, ezúttal kimondottan hálásak vagyunk ezért. Határozott, és sok minden van benne. Gyümölcs, édes fűszer, kis cserzőanyag. Puhább, barátságosabb tónusokkal zárul.

 

Posta Borház

 

Színe könnyed. Illata nagyon meggyes, némiképp likőrös karakterű. Szerkezete jó, vannak savai, nem túl sok, nem is kevés. A cserzőanyag is a helyén, de az aromatikája még hagy némi kívánnivalót. Szamócás, nagyon friss, szinte vegetális karaktert érzünk. Buja és nagyon egyedi ez az ízvilág, komoly gyümölcsösséggel az utóízében.

 

Prantner Pince

 

Szép élénk, tiszta és határozott, hűvösebb árnyalatú színe van. Az illata is tiszta, élénk, határozott, finoman gyümölcsös, málnás, de nem zavaróan sok benne az édeskés karakter. Finom. Remek szerkezet, ízeiben kissé kerekebb lezárással. Jó cserzőanyag, finom és rendezett bor.  



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!