A spanyol kakukktojás: Galicia
2026-01-29 | Vinoport
fotó: vinepair.com
Spanyolország észak-atlanti partvidékének kivételesen nyirkos éghajlata aligha tűnhet megfelelőnek a borkészítéshez, mégis 25 ezer hektáron termelnek szőlőt ebben a tartományban. Még csak a tájbor, a vino de la tierra megnevezéssel sem annyira megszokott errefelé találkozni.
Az 1980-as évekig a vidék gazdasági szempontból gyengének számított, szinte csak mezőgazdaságból és halászatból jött jövedelem. Később ez megváltozott, és dinamikus fejlődésnek indult a gazdaság. A szőlő- és bortermelés felemelkedése szintén a 80-as évekre tehető. Kicsit lassította a fejlődést, hogy a vidékre igen apró parcellák jellemzők, olyannyira, hogy sokan csak mellékfoglalkozásként űzik a szőlészek és borászok mesterségét, ami természetesen nem segít a versenyképességen. Bár nagyszerű adottságú területek is vannak Galiciában, jó minőségű fajták öreg tőkéit nemigen lehet fellelni. Amióta néhány úttörő, vállalkozó kedvű gazda ismét őshonos fajtákat ültetett – albariñót, loureirát és treixadurát – elkezdtek megmutatkozni az eredmények is.
Az egész régióban számolni kell az Atlanti-óceán hatásával, de ahogy távolodunk az óceántól, úgy válik szárazabbá és melegebbé az éghajlat. Nem véletlen, hogy a partközelben, ahol az éves csapadék eléri az 1500 mm-t, csak a korán érő és robusztus, páraturo albariño a király. A tengertől távolabb már a treixadura van többségben, míg Valdeorras környékén, ahol már nyáron meleg van és az éves csapadék is csak 600 mm, a godellónak jut vezető szerep. Ez utóbbi már „magaslat”, az ültetvényeket akár 700 m tengerszint feletti magasságon is megtaláljuk. A talaj a klímánál egységesebb, általában gránit alapú, olykor palás részekkel. Itt-ott málladékos talaj is akad, de előfordul a homok is.
A kilencvenes években galiciai fehérborcsodáról kezdtek beszélni. Először jelent meg az ibériai piacon modern, száraz, gyümölcsös helyi fehérbor. A Rías Baixas egy négy torkolatból álló öböl Galicia délnyugati partján. Rías Baixas 1988-ban nyerte el a DO-besorolást, és a helyi fogyasztás mellett a világ minden tájára exportálnak. Néhány év alatt sikerült a legmodernebb pincészeteket kiépíteni, és élenjáró technológiát alkalmazni.
Rías Baixas nemcsak Galicián belül számít az egyik legfontosabb borvidéknek, hanem ha fehérborokról van szó, egész Spanyolországban.
Magas minőségű, de elérhető áru és jól iható albariñót palackoznak, friss, krémes gyümölcsösséggel, finom körte, őszibarack és egzotikus aromákkal, lágy, zamatos, harmonikus ízvilággal. A bor szép savakra épül, s néha egy pici szén-dioxid is előtűnik belőle. A szőlészetekben ugyanakkor nem ment ilyen könnyen a váltás. Hagyományosan kis parcellákon, jó két méter magas pergolákon művelték a szőlőt, amellyel nagy levélzet és meglehetősen nagy hozam érhető el, viszont gépesítésről szó sem lehetett. A lombozat megfelelő szellőzéséről és az aromák ideális érettségéről sem. Az élenjáró gazdaságok ma már kordonos támrendszerrel dolgoznak.
A DO Rías Baixas szabályzata 8 különféle bort határoz meg. A regionális, borvidéki jelölés esetén a fehérbor 70%-ban a megnevezett szőlőfajtából készül, de ha a címkén Rías Baixas Albariño feliratot látunk, 100%-os fajtaborral állunk szemben. Ha a barrica megjelölés is van a címkén, akkor a bor minimum három hónapot érett új tölgyfa hordóban.
A DO Ribeiro ma még a nagy testvér árnyékában van. Bár e körzetben is terem természetesen albariño, a más klimatikus viszonyok miatt itt alacsonyabb a fajta almasavszintje. A meghatározó szőlőfajta a treixadura, amely szép struktúrájú, fehér húsú gyümölcsökre emlékeztető aromájú, szép savszerkezetű bort ad. Bár a Ribeira Sacra és a Monterrei DO borvidékein is jelentős mennyiségű bor készül, ezek azonban alig-alig jutnak ki a tartomány vagy az ország határain kívülre.
Talán izgalmasabb lehetne a DO Valdeorras körzet, mivel itt már a klíma jelentősen eltér a korábbiaktól, alacsonyabb a csapadék mennyisége, sok a napsütés, és közel van a hegység, amely elválasztja Kasztíliától. Ideálisnak látszanak a feltételek a minőségi borkészítéshez, sőt itt az előállított bor 60%-a már vörös.
Spanyolország szíve: Kasztília. Az egész egy, illetve a Kasztíliai-hegységgel elválasztott két lapos magasfennsík. Más irányokban is hegységek veszik körül, azok zárják el az utat a tengerek felé. Emiatt az éghajlata szárazföldi, tehát kontinentális. Az északi részén, ami igazgatási szempontból Kasztília-Léon, avagy Ó-Kasztília,
a Duero völgyének két borvidéke meghatározó: az egyik a testes, koncentrált vöröseiről világszerte ismert Ribera del Duero, a másik pedig a verdejo fajtából készült fehérboraival megjelenő Rueda.
Az elválasztó hegységen túl, azaz a déli részen Új-Kasztíliát találjuk. Ezen a hatalmas kiterjedésű, enyhén „hullámos” területen terül el a világ legnagyobb egybefüggő minőségi bortermelő területe a DO La Mancha. E hatalmas területen nem kevesebb, mint 18 DO-minősítésű borvidéki körzetet találunk.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
Tengerparti nyaralás, sopszka saláta és bolgár borok
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!