Megjelent a Burgundia és Champagne új száma
Márkus György nyilatkozott
2012-12-12 | Tóth Adrienn
Ezen a héten már a harmadik száma lát napvilágot a Burgundia és Champagne magazinnak. A két francia borvidéknek szentelt kiadványt továbbra is Márkus György szerkeszti a tőle elvárt maximalizmussal és igényességgel. Ha kíváncsiak vagyunk a bor világának mélységeire, érdemes kézbe venni a lapot, mert olyan témákat érint, amelyekről ritkán olvashatunk magyarul.
Miért érdemes elolvasni a következő számot?
Akit érdekel ez a két borvidék, az általában éhes minden információra – legalábbis, én így voltam és vagyok vele ma is –, és minden kis téglára, amely közelebb visz az ottani borokhoz, emberekhez, termőhelyekhez, szükség van. Ha másért nem, akkor legalább azért olvassák el, mert nagy példaképem, Clive Coates MW, akit minden idők legnagyszerűbb Burgundia-szakértőjének tartanak, ismét egy exkluzív cikkel jelentkezik, amiben az árban elérhető burgundi vörösborokról, azok forrásáról beszél. Illetve, három champagne-i ház prestige cuvée-iről is szót ejtünk egy elég hosszú cikkben. Hogy kik ezek, kiderül, de pusztán a címlapra kell pillantani, ahol az egyik máris látható.
Mik számítanak most aktualitásnak a két borvidék kapcsán?
Amiről nem esik most szó a magazinban, az az, hogy Burgundiában és Champagne-ban is kitűnő évjáratot szüreteltek 2012-ben, legalábbis ezt mutatják az eredmények. Champagne-ban már volt szerencsém néhány helyen csendes borokat kóstolni, és nagy lehetőséget látok bennük én is, érettek, jók a savak, és nem árad túl az alkohol. A mennyiség sehol sem nagy, hiszen általában a normál hozam kétharmadát sem érték el az idén, de az utóbbi három esztendő – főképp Burgundiában – nagyon kevés termést mutat.
Itt érdemes helyesbíteni azokat a cikkeket és felszösszenéseket, melyek arról szólnak, hogy „visszaesett a francia bortermelés”. Ez igaz, de nem azért, mert nem tudják értékesíteni, hanem azért, mert kevés a termés már három éve. Nincs olyan mennyiségű komoly burgundi bor, amit ne lehetne eladni! Egy másik hír, ami nem kapott helyet a számban, hogy Champagne-ban a szőlő felvásárlási árai ismét csúcson voltak. Beszéltem olyan parcellatulajdonossal, aki 6,20 euróért adta el a betakarított gyümölcs kilóját, de ettől magasabb értéken is kelhettek el tételek.
Bár egész évben fontos a pezsgő témája, ilyenkor önkéntelenül többet foglalkozunk vele. Vannak információid arról, hogy áll a hazai champagne-fogyasztás?
A hazai forgalmazóktól azt hallom, hogy az értékesítések, különösen a nem évjáratos champagne-ok terén, növekedtek, aminek én örülök, de biztosan a kereskedők is. Remélem, hogy ez a burgundi borok terén is így lesz.
Tavalyhoz hasonlóan az év végén most is lezajlott egy több napos champagne-teszt Egerben. Milyen tanulságokat hozott az idei kóstoló?
Ez nem a második volt, hanem már a hatodik ilyen esemény, ha beleszámítom a Borbarátnál megrendezett alkalmakat is. A mennyiség egyre nő, hiszen már 200 champagne fölött járunk, aminek örülök, de nem ez a cél. Hanem az, hogy hű tükröt tudjunk felmutatni arról, mit tud Champagne. Nincs nagy meglepetés, hiszen nem jött létre komoly, új ház, nem tört be egy újabb termelő a minőség fellegvárába. Vannak kiváló termelők, sajnos csak kevés, de a házak tartják magukat. Ez volt az a panel, amiről bátran állíthatom, hogy senki sem hiányzott! Egy champagne igen, de azt soha sem adja ki a ház tesztre, így tulajdonképpen nem éreztük hiányát.
Milyen esetleges összefüggések fogalmazódtak meg benned?
Talán annyi, hogy Champagne-t és borait nem lehet megverni, hiszen erre született a borvidék. Volt egy hazai tétel, melyet kérésre betettünk az egyik nap nem évjáratos sorának a végére. Hát, talán nem kellett volna odahelyezni, hiszen a különbség égető volt, mintha gyerekeknek szánt italt kóstoltunk volna. Nem volt egy ligában a többivel.
Kiemelnél néhány, itthon is kapható tételt, amelyek különösen elnyerték a tetszésedet?
Itthon majdnem minden ház képviselve van már, és néhány jó termelő is, ami nagyon örvendetes. De megdöbbentő, hogy olyan rendkívül komoly maisonok, mint a Deutz és a Pol Roger nem rendelkeznek hazai importőrrel, de mondhatnám a Palmert és a Drappier-t is. A hazánkban kapható termelők és házak mindegyike nyújtott kimagaslót, így nem emelnék ki senkit sem, hiszen még kifelejtem egyikét-másikát. Azt tanácsolom, hogy a hét végétől keressék és kérjék a kiadványt a Bortársaság boltjaiban. Ha kinyitják a lapot, mindenre fény fog derülni.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!