Mi a baj a magyar borexporttal?
Szakemberek mondták el véleményüket a külföldi értékesítési lehetőségeinkről
2018-08-24 | Geri Ádám
Kevés az, ha a hazai szereplők állítják, a világ a magyar borok lábai előtt hever. Nemzetközi piaci kitekintés a magyar bor pozíciójával, exportlehetőségeivel kapcsolatban.
Címlapfotó: www.beyond-print.net
Kis túlzással kiakadt tavasszal a vinoport.hu kattintásszámlálója a Budapesti Gazdasági Egyetemen (BGE) tartott előadásról szóló beszámoló megjelenése után. „A világhírű magyar bor csak hazánkban létezik” címmel megjelent cikk a magyar bor exporthelyzetét taglaló előadásokról számolt be.
A hangzatos cím nem üres klikkvadászat volt: az előadók rámutattak, a közösségi bormarketinget felfuttatni szándékozó, egyébként valóban jelentős állami támogatások és a pozitív helyzetértékelések dacára a magyar borexport lassan két évtizede stagnál. Pár számadat ennek alátámasztására: 1985-ben 3 millió hektoliter volt a kivitel, tavalyelőtt a teljes magyar termelés tett ki ennyit, ennek ötöde ment külföldre. 60 százalék ráadásul folyóborként, vagyis az esetek jó részében vélhetően a származási hely pontos megjelölése nélkül, egy „Made in EU” felirattal került a polcokra. A magyar exportborok átlagára ennek megfelelően literenként 1,14 euró, míg az osztrákoké ennek a duplája.
„A magyar bor évszázadokon át a második legfontosabb exportcikk volt a szarvasmarha után. Szinte presztízskérdés például, hogy minden évben kevesebb legyen a hazai borimport, mint a kivitel. Pedig tudomásul kell venni, az elmúlt években többször is rezgett a léc” – magyarázza Kopcsay László, sok szakember miért nem néz szembe a valósággal. Az említett tavaszi beszámoló címéül is szolgáló mondat egyébként tőle származik. A BGE egyetemi docense, a Nemzetközi Bormarketing Akadémia oktatója 24 évig dolgozott a Törley Pincészetnél, ma is napi kapcsolatban van a borászokkal.
Az export lejtmenetét a rendszerváltozás alapozta meg. A közös szocialista piac bedőlése finoman szólva nem kedvezett az inkább a mennyiségre, semmint a minőségre ráállt borkombinátoknak. „Az Európai Unióba való 2004-es belépés és az azt követő kivágási támogatások megjelenése volt az utolsó csepp. A megfelelő méretű termőalap ugyanis elengedhetetlen lenne, hogy piacilag értelmezhető mennyiséget azonos minőségben tudjunk termelni külföldre” – mondja Kopcsay. Jó projektnek tartja a BalatonBort, ahol 5 borvidék állt össze, hogy meghatározott szabályok szerint, egységes stílusban készítsék el nagyobb volumenben a régió alapborát. Szerinte sokat segítene az ilyen kezdeményezéseknek, ha itthon is lenne egy kialakult, jól működő szövetkezeti rendszer, mint például a szomszédos Ausztriában.
Magyar bor egy koppenhágai bolt polcán. Fotó: Makai Péter Kristóf
Természetesen egyéni szinten is van még bőven tennivaló. „A hazai borászok jó része még csak tanulja a marketinget” – mondja Kopcsay. Név nélkül említ egy ismert magyar borászt, aki egyszer azt mondta, nincs pénze olyan „úri huncutságokra”, mint a marketing.
Mindazonáltal a „marketingelendő” termék ügyében sincs még teljes egyetértés. Sokan a már említett Ausztria zöldveltelinijének mintájára kiemelnének egy magyar fajtát és azzal azonosítanák a hazai borágazatot. „Azt gondoltuk, az Irsai Olivér a miénk, erre Dél-Afrika felfedezte magának és telepített 6000 hektárt" – hívta fel a figyelmet februárban az egri Szőlészeti és Borászati Konferencián Fiáth Attila nemzetközi borakadémikus arra, milyen rizikót rejt egy-egy fajtából brandet építeni. Utalt ezzel egyszersmind a furmintra is, aminek az utóbbi években kisebb-nagyobb elánnal ezt a szerepet szánják a döntéshozók. Másik lehetőség elvben Tokaj, a szó ugyanis állítólag Puskás nevénél is ismertebb a világban, de a száraz tokaji borok forradalma és a nagymúltú dűlők újrafelfedezése közepette lassan itt is túl sok a kommunikálható üzenet. És ehhez nyilván lenne szava a többi 21 borvidéknek is.
Magyar borok egy bolgár Lidlben. Fotó: Furka Dávid
Piac tekintetében minden esetre nem rossz a helyzet. „A brit a második legnagyobb importpiac a világon, és mi az európaiak közül a hatodik legnagyobb exportőrök vagyunk” – mondta a már említett egri konferencián O’Connor-Varga Lilla, a magyar borok angliai marketingjére szakosodott Wines of Hungary alapítója. Szintén lát potenciált a szigetországban Elizabeth Gabay Master of Wine. Ugyanakkor hozzátetette, lassú és nehéz folyamatról van szó, a szocializmus bikavérei miatt sokan még mindig az olcsó borok alternatívájaként tekintenek a magyar borokra. Az angol szakember fontos piacnak tartja még Németországot, mint Európa egyik legnagyobb felvevőpiacát, és Lengyelországot. Utóbbi kicsit méltatlanul elfeledett, a magyar borok a lengyel import mindössze 2 százalékát teszik ki jelenleg, miközben ott hagyományosan nagy a megbecsülésük. „Új piacként Ázsia jöhet szóba. Kínában hatalmasak a lehetőségek, azért is, mert őket érdekli a hagyomány, a történelem, a kultúra. Magyarországon ez mind adott. Ráadásul jelenleg a Kínába eladott magyar borok száz százaléka palackos. Japán is kitörési pont lehet, ott még az EU-s ökotanúsítványt is elismerik” – mondta Elizabeth Gabay.
„Alapvetően nyitottak irányunkba, amíg őszinték, egyediek vagyunk” – foglalta össze tulajdonképpen az elmondottakat Demeter Zoltán tokaji borász egy külföldi útja után a Winelovers Tokaji Március Nagykóstolón, majd hozzátette: „A borok már készen vannak, ideje lenne elindulni az úton.”
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!