A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Dűlőmonopólium Barolóban

Cavallottóéknál játunk 1. rész

2013-09-12 | Tóth Adrienn


Dűlőmonopólium Barolóban

Szerencsésnek érzem magam, hogy tanúja lehetek annak, ahogy a hazai borkultúra átalakul, fejlődik. Ugyanakkor újra és újra megdöbbent az, hogy a világ hosszú ideje, szinte folyamatosan biztos lábon álló borvidékein mennyire más léptékek szerint élnek, gondolkodnak, mint nálunk. Bizonyos kérdések már régóta magától értetődőek, ugyankor számunkra egyelőre kisebb jelentőségűnek tűnő feladatok, például egy bogyózó kiválasztása óriási jelentőségre tehet szert. És mindennek oka legfőképp az, hogy a napi munkát immár az negyedik generáció végzi.


 

Giacomo ükapa szőlőt vett

A Baroloban található Cavallotto Pincészet történetét 1928-ban indította el Giacomo Cavallotto és két fia, Giuseppe és Marcello. A Tenuta Bricco Boschis gazdaságát vásárolták meg, amelyhez szőlő is tartozott. Ebben az időszakban a borvidéken elterjedt gyakorlanak megfelelően a termés nagy részét még szőlőként értékesítették nagy pincészeteknek, akik saját nevük alatt hozták forgalomba az így nyert bort. Mindössze a szőlő kis részéből készült bor a birtokon.

1944-ben azonban az akkor a borászat irányításáért felelő Giuseppe úgy döntött, hogy a régióban elsőként szakítva ezzel a hagyománnyal, fiaival, Olivióval és Gildóval a családi pincészet teljes termésmennyiségéből a tanyán készít bort, amelyet maguk palackoznak és értékesítenek. Ennek köszönhetően hivatalosan 1948-ban alakult meg a Cantina Cavallotto, azaz a Cavallotto Pincészet.

A borászat abból a szempontból is forradalminak számított, hogy 1965-ben az elsők között írta rá a dűlő nevét a palackok címkéjére. A borászatot ma Olivio gyermekei, Laura, Giuseppe és Alfio irányítja. A három testvér közül utóbbi, aki nekünk a pincészetet bemutatta, és a dűlőmegjelölés kérdése kapcsán elmondta: „hivatalos szabályozás a mai napig csak a Barolo és Barbaresco megnevezésekhez kötődik, az ennél kisebb földrajzi egységek, a dűlők jelentőségét, presztízsét inkább az ott dolgozó pincészetek adják.”

Saját dűlő Barolo közepén

A Cavallotto a Barolo borvidékét meghatározó öt település közül a leginkább központi elhelyezkedéssel bíró Castiglione Fallettóban található, a Bricco Boschis domb tetején. A nyarak errefelé melegek és szárazak, a telek hidegek, a hőmérséklet minimuma eléri a fagypontot és gyakori a hóesés.

Barolo vidékének altalaját tengeri üledék hozta létre 7-15 millió évvel ezelőtt, a középső és a késő miocén korban. Mindez elsősorban fehér és kék árnyalatú, tömör márga- és mésztartalmú agyagtalajban mutatkozik meg. Az adott altalaj pontos összetételének, annak hogy abban milyen mértékű az agyagtartalom, nagy jelentősége van az ültetvény vízmegtartó képességének szempontjából.

Ennek megfelelően Barolo vidéke nagyságrendileg két részre osztható. Talajtani szempontból a keleti oldal, amelyhez Serralunga d’Alba, Monforte d’Alba és Castiglione Falletto jelentős része tartozik  eltér a nyugati oldalhoz tartozó Barolo és La Morra településektől.

Előbbi régióra jellemző a főként mészkőtartalmú agyagra épülő talaj, amely az itt termett alapanyagot robusztusabbá, testesebbé teszi, fokozva érlelhetőségét. Ezzel szemben a nyugati, nagyobb homoktartalommal bíró egység erősebb illatokkal rendelkező, közepes testű, gyorsabban fejlődő tételeket produkál.

A Cavalotto ültetvényeinek többsége a keleti oldalhoz tartozik, ám központi elhelyezkedésének köszönhetően vannak olyan birtokrészek, amelyek pont a határon helyezkednek el, így a talajban itt egyszerre található fehér, sárga és szürke márga-, valamint homokrétegek. Az ezen területekről származó szőlő félúton van a két kategória között.

Bricco Boschis

A Cavallotto birtokközpontját körbevevő Bricco Boschis dűlője azért is különleges, mert teljes felületén, ötvenhét hektáron 1928 óta kizárólag a család birtokol szőlőt. A domb három részre osztható: a Vigna Punta Marcello található legfelül, a Vigna Colle SudOvest az alsó fekvés, déli-délkeleti kitettséggel, végül a maradék körülbelül 30% a Vigna San Giuseppe a domboldal középső szakaszában húzódik.

„Mi különleges helyzetben vagyunk, Barolóban ritka adottságnak számít egy ekkora dűlő fölött egy személyben gazdálkodni. Ma már gyakorlatilag lehetetlen lenne egy hasonló méretű földdarab egy kézbe történő koncentrálása” – jegyzi meg Alfio Cavallotto.

Dűlőmonopólium Barolóban

Felismerve, hogy ez utóbbi, a domboldal középső szeletében húzódó ültetvények a többinél magasabb minőségű alapanyagot adnak, a pincészet 1970 óta készít dűlőszelektált tételeket Barolo Riserva formájában a Vigna San Giuseppe terméséből. A mikroklíma és talaj adta terroir különlegességét csak fokozza az ültetvény magas kora. Az itteni szőlőket 1932 és 1956 között telepítették kilenc részletben.

A majd’ száz éve a család tulajdonában álló Bricco Boschis mellett a Cavallotto birtokot 1989-ben kiegészítették még a Vignolo-dűlőben található ültetvények 60%-ával. Az e tájon végighúzódó hegygerinc déli csücskében található az említett dűlő, amelynek fekvése délnyugati; termését a kezdetek óta elkülönítetten szüretelik és dolgozzák fel. A Vignolóra ma már Castiglione Falletto egyik legkiemelkedőbb területeként tekintenek.

Az e dűlő és a Bricco Boschis fiatalabb tőkéiről származó szőlőből a pince langhe nebbiolót készít, nem barolót. Bár az ültetvények átlagéletkora ennél jóval idősebb a barolókba kerülő alapanyag esetében, a legfiatalabb tőkéknek legalább 12-15 évesnek kell lenniük. Alfio a gyakorlati megvalósítás kapcsán elmondta: „a régi ültetvényekben a tőkék pótlását úgy végezzük, hogy mielőtt egy új növény kerül a talajba, azt néhány évig pihenni hagyjuk. A szüret mindegyik ültetvényünkön több körben zajlik; előbb a fiatalabb tőkék termése kerül a pincébe, a főszüretre csak később kerül sor. A kettő közötti különbség általában egy hét.”

Mikor a fiatal borászt arról kérdeztük, hogy a borvidék átlagához képest hogyan határozható meg a szüreti időpont, azt felelte: „szerencsések vagyunk, mert megtehetjük, hogy később szüretelünk. Mindez annak köszönhető, hogy szőlőink a pince közvetlen szomszédságában helyezkednek el, ezért állandóan ellenőrizhetjük azok állapotát, így az időzítés tekintetében is rugalmasabbak lehetünk.

Több generációnyi vegyszermentesség

A család régóta tudatosan rendelt bizonyos ültetvényeket bizonyos fajtákhoz, és elkülönítetten kezelte az egyes termőtájakról érkező borokat; mindez a szőlőkkel való szoros kapcsolat következményeként alakult ki. A kérdésnek különös jelentőséget természetesen az adott, amikor a teljes szőlőmennyiséget önállóan kezdték lepalackozni: innentől még nagyobb figyelem irányult a szőlőre, amely a végső borminőség alapvető meghatározója.

A harmadik generációhoz tartozó és az önálló borkészítést és értékesítést elindító Olivio és Gildo ennek érdekében korában innovatívnak, alternatívnak számító megoldásokat alkalmazott. Megemelték az egy hektárra jutó tőkék számát és csökkentették a rügyek mennyiségét, feláldozva a nagyobb volument a minőség érdekében. A júliusban zajló fürtritkítás és a levélzet kezelése annak érdekében zajlott, hogy minél több tápanyag áramoljon a gyümölcsbe, és több napsütés érje a bogyókat.

1974-ben a régióban elsőként telepítettek füvet a sorok közé azért, hogy megakadályozzák a nagyobb esőzések utáni talajeróziót, megőrizve a tápanyagokban gazdag felső talajréteget. A rendszeresen nyírt fű lebomlása következtében nő a talaj szervesanyag-tartalma, amely jelentőséggel bír a mikroflóra összetettsége és gazdagsága szempontjából. Ezeken túl a kártevők feletti kontroll érdekében kísérletekbe kezdtek Lorenzo Corino, az Astiban található Kísérleti Borászati Intézet professzorával együttműködésben.

Dűlőmonopólium Barolóban

1976-ban Piemontéban elsőként a Cavallotto fivérek kezdtek bele egy olyan forradalmi szőlőművelési rendszerbe, amely mentes volt a mesterségesen előállított kemikáliák alkalmazásától. A régióban sok gondot okozó vörös pókkal természetes rovar- és atkaellenségeinek segítségével vették fel a harcot, amely kiküszöbölte a vegyszerek alkalmazását.

Ettől az évtől kezdve a Bricco Boschis nem kapott mérgező anyagokkal történő kezelést, szőlői úgy egészségesek, hogy közben tiszteletben tartják a környezetet és az emberi egészséget. Úgy gondolják, hogy mindezen szőlészeti módszerek alkalmazása valamint, a helyi földrajzi, talajtani és éghajlati viszonyok teszik különlegessé boraikat.

Cikkünket holnap ITT folytatjuk.

Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!

 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!