Gönci Barackpálinka

Eredetvédett pálinkáink 4. rész

2009-12-19 | Tóth Adrienn

Gönc vidékének jellegzetes pálinkája a gönci barackpálinka, amely kajszibarackból készül. Ha azonban ennél precízebbek szeretnénk lenni, akkor azt is megjegyezzük, hogy a legtöbb esetben ez a magyar kajszit jelenti, amelyet egyéb olyan jóváhagyott fajták egészíthetnek ki, mint a gönci magyar kajszi, a ceglédi bíborkajszi vagy a pannónia.

A termőterület

Az eredetvédelem lényege, hogy egy bizonyos terméket egy meghatározott területen lehet csak elkészíteni, mert ott kiemelkedően jók számára a természeti körülmények, valamint rendelkezésre állnak történelmi tapasztalatok.

A gönci barackpálinkát az úgynevezett gönci termelési körzetben készítik. Ez azt jelenti, hogy az alapanyagot itt is termelik, de a lepárlásra és a palackozásra is itt kerül sor. A körülhatárolt vidéket pontosan 45 település alkotja, amelyek közé tartozik többek között Gönc, Vizsoly, Boldogkőváralja, Miskolc, Tállya és Szerencs is.

A természeti adottságokat vizsgálva, a vidékről tudni illik, hogy - szakkifejezéssel élve - a terület mélynyugalmi időszaka rövid és a télvégi hőmérsékletingadozás alacsony. Azaz, nem fenyegeti a gyümölcsfákat télen a kifagyás veszélye valamint a kora tavasz is viszonylag biztonságosnak mondható. Évente átlagosan 1800-1900 órán át süt a nap errefelé és 500-600 milliméternyi csapadék esik.

A hagyományok

Miután megismertük az összefüggés környezeti oldalát, térjünk rá a hagyományokra. Bár a magyar kajszit már a XVI. században ismerték Európában, az első írásos emlék, amelyben Lippay János a sárgabarack fajták felsorolásakor először említi a „kajszi-baraczkot”, csak 1667-ből származik. A fajta fellendülésére azonban a XIX. század második feléig várni kellett, ekkorra azonban a lassan polgárosodó paraszti réteg és az erősödő piac fellendítette a helyi gyümölcskultúrát. 1871-ben Korponay János szerint Gönc és környéke már híres kajszibarackjáról.

Tekintettel arra, hogy a gönci pálinka hazája egybeesik a Tokaji borvidékkel, a történeti összefonódások nem meglepőek. A filoxéra néven ismertté vált szőlőgyökértetű, amely a XIX. század végén XX. század elején végigsöpört Európán, elpusztítva a hegyvidéki szőlők túlnyomó többségét, sokat lendített más gyümölcsök elterjedésén. Az elpusztult szőlők helyére ugyanis sokfelé gyümölcsfákat ültettek.

$\"\"$

1895-ben Gönc 17 597 gyümölcsfájából csak 1 272 volt kajszi. Az átalakulást mutatja, hogy az 1985-ben a város határában lévő 175 hektárnyi szőlő 1965-re 6-ra esett vissza, ugyanakkor a kertek területe 124 hektárról 163-ra nőtt. Ezzel az Abaúj vármegyei szőlő- és borkultúrát leváltotta a gyümölcstermesztés. Ezt a folyamatot erősítették a tudatos nemesítői tevékenység és a helyben létrehozott faiskolák.

A gönci kajszi márkanévként az 50-es, 60-as évekre lett ismert, majd tovább szélesedett rajongótábora a 70-es évektől, köszönhetően az ekkorra széles körben ismertté vált pálinkának. A magyar kajszi 1976-ban lett elismert fajta.

A pálinkakészítés

A jó minőségű, érett, egészséges gyümölcsből cefre készül, amely lépés gyakorlatilag előkészíti a gyümölcsöt az erjesztéshez. Az előbb válogatott, majd mosott gyümölcs magozóba kerül, ahol szinte az összes magot eltávolítják. Egy enyhe magíz megtartása végett maximum 3%-nyi törmelék mag jelen lehet a cefrében.

A zúzott, aprított gyümölcs pépes állapotba kerül, ami azért fontos, mert a sejtfalak felszakításával a cukortartalmú lé hozzáférhetővé válik az élesztő számára, így megkezdődhet az erjesztés. A tartályokban a barack cukortartalma 6-10 nap alatt alakul át alkohollá és szén-dioxiddá.

A kierjedt cefrét több szakaszban is alávetik a lepárlás folyamatának, először nyerspárlat készül belőle, majd ez kerül további finomításra. Az eljárás végbemehet hagyományos réz üstben, amit egyszerűen kisüstnek nevezünk vagy modernebb lepárló és desztilláló oszlopon. Az elő- és utópárlatot, a többi pálinkához hasonlóan itt is leválasztják érzékszervi vizsgálat és mennyiségi mérés útján.

A párlat ezt követően fahordóba vagy rozsdamentes acéltartályba kerül, ahol legalább három hónapon át időzik. Végül a palackozás előtt jó minőségű ivóvízzel végső alkoholfokára hígítják, amelynek legalább 40%-osnak kell lenni.

A gönci barackpálinka egyike a legismertebb eredetvédett pálinkáinknak, hogy ebből ered vagy ebből következik az, hogy viszonylag sok főzde is foglalkozik vele, valószínűleg lényegtelen. A fontos az, hogy ezt a behízelgő illatú és ízű gyümölcseszenciát valószínűleg szívesen fogyasztjuk majd a most már hópelyhekkel tarkított téli estéken.

Sorozatunk következő részében a Kecskeméti barackpálinkát mutatjuk be.

Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!

Címkék

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!