Olaszrizling nélkül elképzelhetetlen a Balaton-felvidék
Látogatóban Pálffy Gyulánál 2. rész
2012-04-30 | Tóth Adrienn
A köveskáli Pálffy Gyulával készített interjúnk előző részében a Káli-medence adottságairól, a pincészet indulásáról és a szőlészeti és borászati munkák módját megszabó hozzáállásáról beszélgettünk. Ma a térség kapcsán talán ritkábban felmerülő kék szőlők kérdéséről és az önellátó gazdálkodás fontosságáról ejtünk szót.
A cikk első részéhez kattints IDE!
Milyen szőlőfajtákkal foglalkoztok?
A fő fajtánk az olaszrizling, amellyel a legnagyobb területen dolgozunk. Emellett még van szürkebarátunk, traminink, juhfarkunk, furmintunk és egy kevés zöld veltelinink. A kék szőlők közül cabernet sauvignon és syrah áll rendelkezésre. Az előbbivel egyébként dilemmában is vagyok. 2002-es telepítése nem volt tudatos lépés, akkor mindenki ezt választotta, ebből állt rendelkezésre oltvány, ezért döntöttem mellette én is.
Cabernet sauvignonunk a szűztermést 2006-ban hozta, majd elindult az útkeresés. 2007-ben túlzott volt a terhelés, nem voltam elégedett a borral, így az nem is jelent meg a piacon. A következő évben erősebben terméskorlátoztunk, ennek ellenére végül több termett, úgy, hogy eközben megfelelően beérett a termés. Ez a bor szerintem jó lett, de hasonló eredményre azóta csak 2011-ben voltam képes.
Boraid fajtaborként kerülnek a piacra. Nem vagy a házasított borok híve?
Nem erről van szó, inkább a korlátozott mennyiségek miatt alakult ez így. Ha lesz elég furmintom, azzal például szívesen kísérleteznék. Bár egyáltalán nem gyakori, megpróbálnám olaszrizlinggel házasítani. Persze az ilyen dolgokról fejben nem lehet dönteni, majd akkor derül ki, hogy működik-e, ha a valóságban is megkóstoljuk.
A furmintnál még az első évjáratokat taposod. Mik az eddigi tapasztalataid?
A félhektáros ültetvényünk 2009-ben fordult termőre. A szűzfurmint édes lett, két hordó készült belőle, és mára el is adtuk. A 2010-es viszont magas savtartalma miatt még mindig hordóban van. Sajnos a vadak miatt korábban le kellett szedni, mint szerettem volna, így bár az illata szép, a savai számomra egyelőre túlzók. A 2011-es évjárat viszont nagyon ígéretesnek tűnik.
Lassan itt a nyár, ebben az időszakban pedig mindig különösen érdekes a rozé. Mit kell tudni a tiétekről?
A rozénkat cabernet sauvignonból és kékfrankosból készítjük. Nem egyszerre szüreteltük hozzájuk a szőlőt, az időpontot a cukor- és a savtartalom alapján határoztam meg. Nem szeretem az éretlenséget, de a túlérettséget sem ennél a bortípusnál. Inkább a középutat próbáljuk járni. Mindkét must – ahogy az összes többi is – spontán erjedt, de míg a korábban szüretelt kékfrankost hűtenünk kellett a nagy meleg miatt és a gyümölcsösség megőrzése érdekében, addig a cabernet-nél erre már nem volt szükség.
A cabernet sauvignonról már ejtettünk szót, syrah-val mióta foglalkozol?
Az ültetvényünk tavaly hozta az első termést. Már látom, a syrah-nál nem lesz könnyű a szüreti időpont meghatározása. Ugyanis azt tapasztaltam, nem egységes a fürtön belüli érés, így bár tavaly hiába volt sok bogyóban már jó a cukorfok, mégsem szedhettük le a fürtöt. Mire azután az egész fürt beérett, néhány szem már túlérésben volt. Végül szeptember végén szüreteltünk.
Sok szőlőfajtával foglalkozol. Melyekben látod az igazi potenciált?
Inkább a fehér szőlőkre koncentrálnék a jövőben. Közülük kellene kiválasztanom azt, amelyből a legtöbbet tudom kihozni. Nagy reményeket fűzök a furminthoz, de kíváncsi lennék a rajnai rizlingre is. Olaszrizling nélkül el sem tudom képzelni a pincészetet. A chardonnay-ról már lemondtam, a zöld veltelini viszont még kérdést jelent számomra.
Hosszú távon szeretném egy vezető fehér fajtára redukálni a kínálatunkat, amit kék szőlő egészíthet ki. A kékfrankos és a syrah nagyon érdekel, de egyelőre nem vetem el a kadarkát sem.
Megfogalmazható az, hogy a szőlőfajták és a termőhely segítségével milyen borokat szeretnél készíteni a jövőben?
Nem akarok uniformizált sablonborokat készíteni. Az erre fogékonyaknak a lehető legtöbb természetességgel szeretnék különlegességeket kínálni. Ez a szemlélet pedig a ragadós: a kisebbik fiam éppen borásznak tanul, és az itthon látottak miatt bőven akad is konfliktusa az iskolában.
Milyen területen alakulhatnak ki véleménykülönbségek?
Bár a csúcsborászatok kapcsán sokszor emlegetjük a terméskorlátozást, érdemes tudni, hogy ennek elterjedtsége korántsem olyan régi és általános, mint sokan gondolnák. Amikor mi 2006-ban az első fürtöt leválogattuk, megmozdult a falu, emlékszem, még a kocsmánál is megállítottak. Csak amikor az első sikereket látták, kezdtek az itt élő fiatalok hinni a szemléletváltás szükségességében. Azóta könnyebb a közös munka.
Egyébként sokat remélek a következő generációtól, akár régi tradícióink ápolása tekintetében is. A kisebbik fiam javaslatára például beültettük a családi kertünket, és elkezdtünk növényeket termeszteni rajta. Nyulaink is vannak, akiknek fű jut bőven a saját rétünkről. Szeretnék még kecskét, szürkemarhát és rackajuhot is. Meg persze két lovat, mert az csak párban jó.
A növénytermesztésnek és állattartásnak miért ekkora a jelentősége?
A szüleim gyakran vágtak disznót. Mi decemberben vágtunk bele először, de annyira jól sikerül a sonka meg a szalonna, hogy már le is foglaltuk jövőre a következő áldozatot. Az ilyen élmények hatására szoktam belegondolni abba, hogy régen az élethez szükséges legtöbb dolgot az emberek maguk állították elő.
Ez a tudás mára nagyrészt elfelejtődött. Ezért hat ilyen erővel az a felismerés, mekkora a jelentősége, ha elő tudjuk állítani a saját élelmünket. Fontosnak tartom, hogy újra ápolni kezdjünk az olyan hagyományokat, amelyek egykor természetes részei voltak az életünknek.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!