Portó, Portugália
Borismeret
2014-11-23 | Tóth Adrienn
A portóiak az úgynevezett erősített borok kategóriájába tartoznak. Ez ebben az esetben azt jelenti, hogy a még erjedésben lévő borhoz magas alkoholtartalmú párlatot adnak, amely megállítja a fermentáció folyamatát, és ennek köszönhetően cukor marad a borban, amely édes lesz. A portóik túlnyomó többsége vörös, de akad közöttük fehér is. Tekintettel arra, hogy hivatalos definícióként ezek a feliratok jelennek meg a borok címkéjén is, mi is az angol és portugál terminológiát használjuk a portói típusok említésekor.
Történelem
A portói borok erősítésének gyakorlata abban az időszakban indult, amikor a 17. században a francia és angol viszony rosszra fordult, ezért az angoloknak új borforrás után kellett nézniük. Portugáliában kezdtek keresgélni, de az északi részen vékony, könnyű borokat találtak, később a Douro folyó mentén beljebb merészkedtek a szárazföld belsejébe, ahol már testes, tanninban gazdag vörösborok készültek. Ezek jobban megfeleltek az ízlésüknek, és kiállták a hosszú hajóutat, pláne ha brandy hozzáadásával tették ellenállóbbá őket.
Elhelyezkedés, természeti adottságok
A Douro völgyének borvidékeit egy 1400 méter magas hegylánc védi az Atlanti-óceán hatásától. Ennek köszönhetően, ahogy a szárazföld belsejébe haladunk, egyre szárazabb és szélsőségesebb lesz a klíma. Míg az éves csapadékmennyiség a tengerparton még 1200 mm, addig ez a spanyol határnál, a szárazföld belsejében mindössze 400 mm. A három alrégió közül adottságai folytán a középen elhelyezkedőt, Cima Corgót tartják a legkedvezőbbnek. Innen származnak a legmagasabb minőségű tawny tételek és a legtöbb late bottled vintage és vintage portói.
Borkészítés
Az erjedés alatt történő erősítés megegyezik a különböző portóik esetében, a két fő kategória közötti különbséget az érlelésük kapcsán hozhatjuk létre közöttük. Bizonyos tételeik több időt töltenek hordóban, ezeket palackozás előtt jellemzően szűrik, kezelik, és miután forgalomba kerülnek, általában érdemes őket egy éven belül elfogyasztani. Ezzel szemben más portóik csak rövidebb időt töltenek hordóban, majd szűrés nélkül – vagy minimális szűréssel – kerülnek palackba. Ezen tételeket vagy a pincészetnek vagy a fogyasztónak még hosszabban kell palackban érlelnie, és felbontásukkor fel kell készülni arra, hogy jelentős mennyiségű üledék található a palack alján, így a bort dekantálni kell.
Ruby és tawny
A két alap portói típus a ruby és a tawny. Elméletileg az első rövidebb hordós érlelés után kerül piacra, amikor színe élénk, aromái friss gyümölcsöket mutatnak. Míg a tawny borok széle a hosszabb hordós érleléstől barnás árnyalatot ölt.Tipp borvásárláshoz, ételpárosításhoz
A borgyűjtők számára az egyik legérdekesebb kategória a vintage port, azaz az évjáratos portói. Mennyisége az össztermelés szempontjából alig érezhető, a fogyasztó részéről érlelést követel, ezek a palackok a legdrágábbak, de sokrétegű aromatikájuk és bársonyos szerkezetük folytán ezekben rejlik potenciálisan a legmagasabb minőség. Ezen tételek egyetlen évjárat terméséből készülnek, és rövidebb, két-három éves hordós érlelés után kerülnek palackba. Ezt követően azonban a vásárlónak akár több évtizedig kell érlelniük, nem véletlen, hogy ezek a tételek, súlyos, sötét palackokban kerülnek forgalomba. Azt, hogy melyik évjáratból születik meg vintage tétel, a borvidék szabályozásért felelős szervezet, valamint az egyes pincészetek kapcsán a piaci helyzet dönti el.
Szabályozás
A garrafeira portói kategóriáját sokáig kizárólag egy pincészet, a Niepoort használta, 2002-ben azonban hivatalos portói típussá vált, és rögzítésre kerültek készítésének szabályai. A garrafeira alapanyagát egy évjárat termése adja, amelyet minimum hét évig érlelnek tételekben üveg demizsonokban. A gyakorlatban azonban ez rendre sokkal hosszabb ideig tart, akár negyven évet is tölthet az adott tétel az üvegből készült edényekben, mielőtt a hagyományos, 0,75 literes palackba letöltésre kerülne. A palackon meg kell jelennie a szüret, a demizsonba és a palackba töltés dátumának.
Ha oda látogatsz…
Vila Nova de Gaia mindig is nagy jelentőségű volt a portói borok történetében, és még ma is számtalan olyan cégnek ad otthont, amelyek a szárazföld belsejében található ún. quintáktól, azaz pincészetektől vásárolják fel a borokat, amelyeket aztán az adott stílusnak megfelelően érlelnek, palackoznak és értékesítenek. Gaia a bortípus nevét adó Portó városától délre található a Douro folyó partján. A város fő látnivalói közé tartoznak azok a helyiek által cavesnek nevezett pincék, amelyek évszázadok óta portói borok érlelésére szolgálnak.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!