A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Van egy ország...

Zalai körkép 1. rész

2013-11-19 | Mészáros Gabriella


Van egy ország...

...vagy éppen van egy táj, egy borvidék. Amit igencsak kevéssé ismerünk, holott a múltban komoly szerepet játszott a hazai borkészítésben. A legtöbbet - és vélhetően leghitelesebbet is - a Balaton-felvidéki Scheller Szőlőbirtok tulajdonosa, dr. Tóth Sándor tud erről a vidékről. Talán azért, mert a középkorban e két terület rendre vetekedett egymással, különösképpen a Káli-medence borai jelentettek konkurenciát a sokáig a királyi udvarba is szállított zalai boroknak. Ma a figyelem kissé megtört, nem igazán mutatják magukat a zalai borok - az egy Bussay doktort leszámítva, akinek borai méltó zászlóvivői a területnek.


 

Zala vármegye mindig is jelentős szerepet játszott Magyarország történelmében – nem kizárólag borfronton. Maga a borvidék kissé megbújik a balatoni borvidékek mögött. Ez inkább csak a Budapesttől való nagyobb távolság, és semmiképpen sem a borok minősége miatt van így.

Lankás domboldalai sok borkedvelőt Dél-Stájerország szőlőhegyeire emlékeztetnek, és valóban, még a borok karakterében is találunk némi hasonlóságot. Alapvetően azért a szubalpin klíma hosszú távon befolyásolja a táj karakterét, hacsak nem dönt úgy a Teremtő, hogy teljesen felbolygatja a Kárpát-medence időjárását, akkor Zala marad a szép savú, izgalmas, élénk és jól eltartható fehérborok hazája.

Sokak szerint a borvidék a Pannon-tenger szemétlerakó helye. Mivel a borvidék maga meglehetősen tagolt, nem véletlen, hogy a Keszthelyi-hegységhez tartozó területek vulkáni talaja egészen más, mint a határ felé eső területek. Itt a talajban rendszeresen megmarad valamennyi víz, van néhány vízzáró agyagréteg, ami megfogja a nedvességet. A felső 70 cm-es részben nincs mésztartalom, de van az alsó rétegekben, a vízzáró réteg után, a vasas-agyagos vízzáró rétegek alatt.

Van egy ország...

Élénk savtartalom, izgalmas aromatika, hosszú, elegáns borok, a legismertebb fehér fajtákból. Az olaszrizling mellett a rajnai rizling, a szürkebarát, a furmint és a tramini is egyedi, izgalmas borokat ad. Kék szőlő ritkábban fordul elő a vidéken, bár a mostani melegebb évjáratok kedveznek beérésüknek. Korábban Zalában több mint 50% volt a kék szőlő, a kadarka és az oportó mindennaposak voltak.

A pintes

Nagyon érdekes fajta, sokáig úgy tűnt, hogy a filoxéra áldozatául esett. 1968-ban Németh Márton kutató a Mecsek lábánál, a cserkúti öreg szőlőkben ismét rátalált. Nevére akkor már senki sem emlékezett, így nevet kellett találni a régi-új fajtának.  A pintes a szőlőfajta bőtermőségre utal, ugyanis egy hagyományos tőkén képes akkora mennyiséget érlelni, amennyiből egy pint, vagyis1,6 liter bor készíthető. Kiss Ervin, a Badacsonyi Szőlészeti-Borászati Kutatóintézet akkori vezetője volt a névadó – rá magam is hálával emlékezem.

Valamivel később következett a hivatalos elismerés, így az ország több pontján – többek között Zalaszentgróton is – törzstelepet létesítettek, összesen 12 hektáron. Ebből ma egy 1,2 hektáros terület maradt, Csáfordon, a Vinum Veress Pincészet tulajdonában. Tudomásunk szerint ma más borvidéken nem terem ez a fajta.  Bora kissé markáns, elég jelentős cserzőanyaggal, de remek savakkal.  A 2012-es tétel kifejezetten élmény. Kissé rusztikus, de szájban telt, gazdag, kis mezei virágcsokorra emlékeztető aromatikával.

(A fajtával kapcsolatos további információ a Vinum Veress Családi Borpince és a Zalai Borút Egyesület weboldalán.)

A képeket köszönjük Cseke Gábornak.

Cikkünket holnap ITT folytatjuk.

Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!

 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!