Tengerparti nyaralás, sopszka saláta és bolgár borok
2026-01-14 | Vinoport
Ha valaki Bulgária szőlészetének és borászatának mai számait, az elhanyagolt, elvadult vagy éppen kivágott szőlőskertjeit ismeri, aligha hiszi el, hogy 20 éve ez az ország még a világ második legnagyobb palackozott borexportőre volt.
fotó: cultural-tours-bulgaria.com
Az ország mai területén már évezredekkel ezelőtt folyt szőlőművelés és borkészítés. Jelentős megtorpanást jelentett azonban a fejlődésben a török megszállás. Bulgária újabb kori szőlőművelése a 20. századdal esik egybe. Már a század első harmadában jelentős szerepük volt a szövetkezeteknek. A második világháborút követően jött az államosítás.
A 60-as évektől a világfajták kezdték háttérbe szorítani az őshonosakat, és megjelent a cabernet sauvignon, a merlot, valamint a rizling, a chardonnay és a sauvignon blanc. A bakművelést kordonok váltották fel. A szovjet piac összeomlása után jött a privatizáció, ahol az első időben a jelentős pénzügyi és szakmai befektetők távolmaradtak. Ahogy közeledett az ország EU-s csatlakozása, és vele együtt a fejlesztésre szánható pénzeszközök is feltűntek a láthatáron, úgy jelentkezett egyre több befektető a borászatok modernizálására.
A szőlőtermesztés – az országot kelet–nyugati irányban átszelő Balkán-hegység és a főváros, Szófia közvetlen közelének kivételével – az egész országra jellemző. Az ország éghajlata általában szélsőségesen kontinentális, ahol a nyarak forrók, a hőmérséklet eléri akár a 40 °C-ot is, télen pedig mínusz 25 °C is lehet. Ez alól természetesen a tengerpart vidéke kivételt jelent.
A tengerparti pára és esősebb években a csapadék miatt a gombabetegségek jelentik a legnagyobb gondot: a rothadás, a lisztharmat és a peronoszpóra komoly károkat okoz ilyenkor az ültetvényeken. A talaj meglehetősen változatos: az ország északi részén, a Duna déli oldalán a táblás vidék lösszel borított talaját találjuk, egyes területeken és a tengerpart vidékén magasabb mésztartalmú hordalékos, kavicsos, homokos talajon folyik a szőlőművelés. A hegységek környékén és a medencék szélein kristályos kőzetek a jellemzők: pala, mészkő, homokkő.
Mára a kékszőlő-világfajták szinte teljesen háttérbe szorították a korábban egyeduralkodó őshonos szőlőket. Az összes terület több mint 60%-án kékszőlő terem. A cabernet sauvignon vezet körülbelül 14%-kal, ezt követi a merlot 12%-kal. A helyi pamid (piros szlanka) csak őket követi alig több mint 10%-kal. Ez a viszonylag korán érő fajta enyhén édeskés, meglehetősen egyszerű, könnyű borokat ad.
A mi kadarkánkkal genetikailag megegyező gamza már a területek alig 1,6%-án terem, és hosszan érlelhető borokat ad. A szebb napokat látott melnik is már csak 1%-ot tesz ki. Igaz, ezt kizárólag a görög határ mellett található Melnik városka körül termesztik, és jellegében is inkább a görög borokra emlékeztet magas tannin-, alkohol- és extrakttartalmával, mintsem a mai bolgár borokra. A Plovdiv és Aszenovgrád környékén termesztett mavrudnak már ennyi terület se jutott.
fotó: winespectrum.com
A fehér fajták sorát azonban a rkatsiteli, egy régen termesztett fajta vezeti 14%-kal. Ez grúz eredetű szőlő, amelyet magas savszint jellemez, és akár októberben is szüretelhetik. Kitűnő brandy-alapanyag is. Ezt követi a nevével ellentétben fehér misket cherven (fürtjei rózsaszínes–halvány lilás színűek). A főleg az ország keleti és déli részein termesztett dimiat (6,5%) a legnagyobb területet elfoglaló őshonos szőlőfajta. Nagy hozamú, így általában hétköznapi, illatos, fiatalon és hűvösen fogyasztandó bor születik belőle, többnyire némi maradék cukorral. A muscat ottonel a területek 6%-át adja, míg a chardonnay 2,7%-ot, a rizling pedig 1,3%-ot. A tendencia azt mutatja, hogy a chardonnay, a sauvignon blanc és a tramini területei fokozatosan nőnek, míg a dimiat és a rkatsiteli visszaszorulóban van. A kékszőlőknél pedig a pamid húzza a rövidebbet, míg a cabernet, a merlot, a mavrud, a gamza és a melnik egyre inkább erőre kap.
A bolgár bortörvényt 1978-ban fogadták el, 2000-ben, majd az EU belépésre készülve 2004-ben jelentősebben módosították. A boroknak eredetileg három kategóriája volt: standard borok – alapszintű könnyű borok; magas minőségű borok – ezek általában földrajzi jelölés nélküli borok, és márkanév alatt kerülnek forgalmazásra. A harmadik kategória a speciális borok, mint például pezsgők, gyümölcsborok.
Az EU az öt bolgár borvidék közül csak kettőt tart számon, a földrajzi jelölésű tájborok (regionalno vino) csak innen kerülhetnek ki (az ország északi része, azaz a Duna-síkság, valamint a Thrák-völgy). A minőségi boroknak (kacsesztveno vino) is két szintje van: Declared Geographical Origin (DGO) – ezek a borok 47 földrajzi körzetből származhatnak, amelyek neve azonban nem jelenik meg a palackon. Controliran – ez a legmagasabb minőségi szint. Ez ellenőrzött és garantált eredetű minőségi bort jelöl. A DGO körzeteken belül speciális ültetvényeken készül, szigorú szabályok szerint és érzékszervi vizsgálatoknak vetik alá.
A termőhelyeket öt régióra osztották, amelyek alrégiókból, körzetekből állnak:
A Duna-síkság körzete (Dunavszka Ravnyina): ehhez tartoznak a Balkán-hegység északi lejtői és a Duna-síkság, ahol a bolgár szőlőterületek 30%-a található. E térségnek mérsékelten kontinentális klímája van, forró nyarakkal. Itt főleg vörösborok készülnek gamzából, merlot-ból és cabernet-ből.
A Thrák-völgyi régió (Thrakiiszka Nizsina): e régió a török határ mellett található és a szőlőterületek 35%-át adja. A Thrák-völgyben kontinentális klíma uralkodik, amit a hegyek felől érkező szelek mérsékelnek. Itt a mavrud, a merlot és a cabernet sauvignon a uralkodó fajta.
A Fekete-tengeri körzet (Csernomorszki): ide tartozik a Fekete-tenger teljes partvidéke, és a régió egészen a Dunáig nyúlik. A tenger mérsékli a kontinentális éghajlatot, így lehetővé válik, hogy a hangsúly a fehérbortermelésen legyen: a fő fajták a chardonnay, a sauvignon blanc, a tramini és a rizling.
A Sztruma-völgyi régió (Jolianka na Sztruma): a termőhelyek a görög és a macedóniai határ mentén, az ország délnyugati csücskében találhatók. Itt a klíma mediterrán. A helyi városról elnevezett melnik fajta számít különlegességnek.
A Rózsák völgye és Balkán-hegység (Podbálkánszki): ez a régió az ország középső része. Itt főleg chardonnay és misket fajtákból készül fehérbor.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!