A szőlőalanyok jelenthetik a megoldást a klímaváltozásra
Két elvi út lehetséges, mindkettő hosszú
2021-01-22 | Geri Ádám
A klímaváltozás következtében egy-két évtizeden belül a szárazságot a mostaniaknál sokkal jobban tűrő szőlőnövényre lesz szükség. Elszigetelt kutatások zajlanak itthon arra vonatkozóan, melyik szőlőalany veheti át a most még szinte egyeduralkodó Teleki 5C és Teleki-Kober 5BB helyét. Már ha egyáltalán szükség van erre.
Címlapfotó: bordeaux.com
„Berlandieri X Riparia Teleki 5 C. Elsőrendű, egy tőkéről szaporított klón szelekció. Lombozata erőteljes és gyors fejlődésű, akárcsak a 8 B. Megfigyelésem szerint sok tulajdonságban egyezik a 8 B fajtával, de a vessző beérésében azt, valamint az 5 BB-ét és 5 A-t felülmúlja. Korai vesszőérése igen alkalmassá teszi a hidegebb talajokon való telepítésre, továbbá nagyon alkalmas a késői érésű hazai fajták alanyának, mert az érési időt megrövidíti. Kár, hogy nincs belőle elegendő mennyiségű vessző és hogy az ára aránylag magas, ami akadályozza elterjedését. Sokan azonban még nem is ismerik, mások pedig nem fordítanak rá gondot. Nagyon megérdemelné, hogy a pótlásokhoz vagy telepítésekhez szükséges alanyvesszők nevelése céljából a szőlősgazdák anyatőkéiket ebből a fajtából ültetnék ki. Jó tulajdonságai: könnyű gyökerezőképessége, 50% körül való mészellenállása, hazai fajtákkal való kitűnő oltási affinitása, tőkéinek erőssége és bőtermő volta. Szaporításra igen érdemes!” A Magyar Gyümölcs című újság 1940 áprilisi számában e szavakkal osztotta meg az akkor még kevéssé elterjedt fajtával kapcsolatos saját tapasztalatait Kővágó Antal.
A „szenvedélyes szőlőfajta-gyűjtőként ismert” Kővágó (akiről Mathiasz János, a csabagyöngye nemesítője szőlőfajtát is elnevezett) által méltatott szőlőalanyfajtát, amit ma egyszerűen Teleki 5C-ként ismer a világ, 1924-ben – apja, Teleki Zsigmond munkáját folytatva – szelektálta Teleki Sándor. Még közel egy évszázaddal később is, elsősorban a szocializmus alatt túlzásba vitt használatának köszönhetően, ez az alany dominálja a hazai szőlőültetvényeket (a szintén a Teleki Zsigmond által nemesített, majd az osztrák Franz Kober által szelektált 5BB-vel együtt). Előfordulhat azonban, hogy a klímaváltozás miatt mindkettő szerepét hamarosan felül kell vizsgálni.
„Egyelőre még inkább szélsőségeket okoz a klímaváltozás, amiben az is benne van, hogy olykor az átlagosnál éppenséggel csapadékosabb évjáratokkal szembesülünk. Egy-két évtizeden belül azonban valószínűleg a szárazság lesz a legfőbb gond, ebben az esetben alternatíva után kell néznünk” – magyarázza Molnár Ákos, a Magyar Szőlőszaporítóanyag Termesztők Szövetségének elnöke.
A University of California Davis-i kampuszának szakemberei 30 éve már kimutatták, hogy a Teleki 5C kevéssé szárazságtűrő, a vízhiányra levélvesztéssel és fonnyadt bogyókkal reagál. Ugyanez a helyzet a testvér 5BB-vel is – hívja fel a figyelmet a Teszlák Péter, Csikászné Krizsics Anna, Gaál Krisztián, ifj. Kozma Pál kvartett 2006-os Kertgazdaságban publikált cikke. E szerint az ezredfordulón egy olasz kísérletben, hasonló körülmények között, magasabb párologtatást, valamint alacsonyabb fotoszintézis-intenzitást tapasztaltak a Paulsen P1103-hoz képest egy összehasonlítás során.
Éppen az olasz Frederico Paulsen által előállított Paulsen P1103, a szintén olasz Antonio Ruggeri-féle Ruggeri 140, valamint a francia Franz Richter-féle Richter 110 az a három alanyfajta, amihez itthon nagy reményeket fűznek.
„A Tokaji borvidéken jelenleg legelterjedtebb Teleki 5.C alany nem tartozik a szárazságtűrő alanyok közé. Ezzel szemben a Vitis berlandieri és Vitis rupestris keresztezéséből származó alanyfajták (110 Richter, 1103 Paulsen, 140 Ruggeri) erős gyökérnövekedésükkel, mélyre hatoló gyökérzetükkel segíthetik a tőke megfelelő teljesítményének fenntartását az aszályos periódusok idején is” – írta a Tokaji Kutatóintézetben jelenleg is futó projekt kapcsán két évvel ezelőtt Kneip Antal és Birinyi Gréta.
„A vizsgált fajták jobban bírják a szárazságot, mert a gyökerük gyorsan mélyre hatol, nagyobb talajszelvény víztartalékához férhet hozzá. Ezért viszont a ráoltott nemes erőteljesebb növekedést mutat, komoly hajtásvisszafogásra, zöldmunkára lehet szükség a manapság elvárt minőség biztosítása érdekében” – árnyalja a képet a Vinoport megkeresésére Kneip Antal. Az intézet szőlészeti kutatásvezetője a borok minőségéről még nem tudott nyilatkozni, a 2017-ben elültetett oltványok most fordulnak termőre, az azonban máris látszik, hogy ezek az alanyok valóban nagyobb hajtáshosszt eredményeznek a rájuk oltott furmintnál.
Van olyan borász Tokajban, aki ezzel együtt már biztosan ezekkel képzeli el a jövőt. „Az első tapasztalatok biztatóak” – meséli Dorogi István, a borvidék legmelegebb hegyének, a Tokaj-hegynek a rossz vízháztartású löszös részén dolgozó borász, aki a tervek szerint idén szed először a Ruggeri és Paulsen alanyokra oltott tőkékről. A váltással elmondása szerint az is a célja, hogy az elmúlt 20 évben hónapokkal korábbra csúszott szüretet kicsit késleltesse, így elnyújtva és kiegyensúlyozottabbá téve a cukorgyűjtés időszakát. Azt ő is elismeri, hogy nagyon oda kell figyelni a növény fejlődésénél, ezért többek között takarónövényzettel próbál „konkurenciát” teremteni a szőlőnek.
„Nem könnyű természetű alanyokról van szó, igen buja növekedésűek” – erősíti meg Czibere Mária. Az oltványtermesztéssel foglalkozó szakembernek a pécsi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet telepvezetőjeként volt alkalma alaposan megismerni a szóban forgó fajtákat, az ott szerzett tapasztalatai miatt őt szokta megkeresni, aki Ruggerire, Richterre vagy Paulsenre oltatna. Az utóbbi években számuk egyre növekszik, eddig a Bükkből, Villányból, Egerből és Tokajból kapott már megrendelést. Mivel Magyarországon elvétve foglalkoznak ezen alanyok szaporításával, Olaszországból és Franciaországból kell megoldania a beszerzésüket.
„A Kárpát-medencét három különböző klimatikus hatás éri: a mediterrán, az atlanti-óceáni illetve a kontinentális. Ehhez jön még, hogy a talaj aktívmésztartalma sok borvidékünkön kiugróan magas. Ugyanezen körülményeknek megfelelő alanyt találni a világ más pontján rendkívül nehéz. Több tájegységen átívelő tudományos fajtakutatások során kellene bizonyítást nyerjen, hogy ezek valóban tudnak itthon működni” – utal rá a már említett Molnár Ákos, elvben miért lehet az import helyett célravezetőbb a helyi adottságokra „kifejlesztett” alany. A szükséges tájkísérletekhez elvileg fedezetet nyújthatna a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa által bevezetett, az új telepítések után idéntől fizetendő szaporítóanyag-termelési hozzájárulás, a pénzalap felhasználásáról azonban még nem döntöttek.
„Nemcsak az a fontos, hogy a nemes résszel együtt az ültetvényeken hogyan viselkednek, de az is, hogy könnyen szaporíthatók-e. Márpedig a vesszőhozam ugyanúgy függ a klimatikus viszonyoktól és általában ott a legmagasabb, ahol otthon érzi magát, vagyis ahol nemesítették” – egészíti ki az előbbi gondolatot Dr. Kocsis László, szőlőnemesítő, a keszthelyi Georgikon Kar Kertészeti Tanszékének korábbi vezetője. Ez az oka annak, hogy sokáig a Teleki-Fuhr SO4-re keresztelt alany volt a világon a legelterjedtebb, mivel előnyös tulajdonságai mellett a világ szinte minden táján jó vesszőhozamot produkált (utóbb a már említett Richter 110 taszította le a trónról).
Míg Cserszegtomajon 100 tőről 10-15 ezer vessző SO4-et tudtunk előállítani, addig Ruggeriből ennek negyedét. Ezt a felárat sokan nem tudják megfizetni.
Kocsis professzor a 80-as évek végén éppen belecsöppent a többek között a cserszegi fűszerest jegyző Bakonyi Károly nevével fémjelzett, egy évtizeddel korábban elindított hazai alanynemesítési programba. Ennek mai napig leghíresebb „terméke” a Georgikon28 alany, amiből (miközben itthon eszközigénye miatt nem terjedt el) szinte nem tudnak annyit készíteni Keszthelyen, amit az olasz piac ne szívna fel – bár eredetileg a mésztűrőképesség fokozására fejlesztették, később kiderült róla, remekül bírja a szárazságot. Legutóbb az óév utolsó napján jelent meg egy beszámoló a trentoi Mezőgazdasági és Élelmiszerpari Egyetem munkatársaitól, amiben kísérletekre hivatkozva azt írják, az arrafelé népszerű pinot grigio (szürkebarát) Georgikon28-ra oltva alkalmas lehet a vízhiány negatív hatásainak leküzdésére.
„A szárazságtűrés is nagyban függ sok egyéb tényezőtől” – teszi hozzá Dr. Kocsis László. A közreműködésével a 90-es évek végén egy sziklás, vékony termőrétegű területen létrehozott ültetvényen a Teleki 5C és 5BB valóban elvérzett a többiekkel szemben a talaj kevés nedvességéért folytatott versenyben. A valamivel korábban a jó víztároló-képességű talajon létesített cserszegtomaji kísérleti telepen viszont nem igazán jöttek ki az alanyok közötti különbségek, vagyis a két Telekit valószínűleg nem kell majd teljesen leírni.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!