Hogyan készül a magyar szőlészet a klímaváltozásra?
Kihívások és megoldások rövid- valamint hosszútávon
2020-01-06 | Geri Ádám
A felmelegedés és a szélsőséges időjárás alapvetően változtatja meg a borászkodás körülményeit. Nagy kérdés, a bejáratott szőlőfajták hogyan reagálnak erre, illetve mit tehetnek a pincészetek és a döntéshozók a hatások mérséklése érdekében. A megkérdezett szakemberek egészen radikális forgatókönyvet is felvázoltak azzal kapcsolatban, mi lehet a sorsa az olyan hungarikumoknak, mint a furmint vagy az Irsai Olivér.
Októberben Ausztriában komoly felzúdulást okozott a diepresse.com cikke. A „Nagy veszélyben a klímaváltozás miatt a zöld veltelini” című írásban borászok és egyéb szakemberek festettek igencsak borús jövőképet. Egyenesen közelgő katasztrófáról beszéltek, és a felmelegedést szintén jó eséllyel megsínylő síparadicsomok elvesztéséhez fogható vesztességként értékelték a zöld veltelini esetleges kiszorulását. „A termelőkön fokozódik a nyomás, hiszen a megszokott és kedvelt savakat egyre nehezebb lesz elérni” – nyilatkozta az oldalnak Josef Eitzinger, a bécsi agráregyetem, az Universität für Bodenkultur klímakutatója, utalva arra, hogy a megváltozott körülmények miatt teljesen más bort fog adni a fajta, mint amivel meghódították a világot. Olyan is van, aki nem várja meg ezt a „blamázst”, és az új telepítéseknél már a meleget jobban tűrő vörösek mellett teszi le a voksát. Megkongatták a vészharangot Bordeaux-ban is, ahol a pincészeteket tömörítő szervezet döntött júliusban arról, hogy átalakításokat eszközöl a borvidéki fajtaszerkezetnél.
„Rövidtávon borászati technológiával, szüretmenedzsmenttel lehet reagálni a változásokra” – nyugtatja meg a kedélyeket Dr. Kocsis László, a keszthelyi Georgikon Kar Kertészeti Tanszékének vezetője. Példaként többek között a hajós-bajai Koch Borászatot említi, ahol egyre nagyobb területeket vonnak be a sylvozhoz legközelebb álló alternatív művelési mód alá. Ennek az eljárásnak két sarokköve, hogy nincs csonkázás, illetve a szőlőnövényt nem kényszerítik drótok közé. „Összevetettük a hagyományos művelési móddal, 20 százalékkal nagyobb zöldtömeget, 50 százalékkal erősebb fotoszintézist és 8 százalékkal magasabb termésmennyiséget értünk el. Mindeközben a fürt árnyékolása is megoldott a nagyobb lombozat által, valamint a talajárnyékoltság is nagyobb nálunk, ami szintén fontos, hiszen a talajnak se tesz jót, ha perzselődik” – sorolja az eredményeket a nemrégiben az Év Bortermelőjének választott Koch Csaba tulajdonos.
Abban azonban egyetértenek a megkérdezett szakemberek, hogy közép- és hosszútávon ez valószínűleg nem lesz elegendő.
Megoldás lehet az alanyfajták újragondolása, vagyis amire oltjuk az európai borszőlőfajtákat
– mondja Kocsis. A Georgikon a világ 10 intézetének egyike, ahol az amerikai alanyoknak a különböző talajadottságokhoz való adaptálását, például a szárazságtűrésük fokozását célzó kutatások zajlanak. A „Georgikon 28” már forgalomban van, bizonyos egyéb tulajdonságai miatt azonban itthon nem terjedt el, miközben Olaszországban túlkereslet van iránta. „Késésben nem vagyunk, hiszen a mi éghajlatunk a jelenlegi spanyolországihoz és olaszországihoz közelít, vagyis a tapasztalat részben importálható tőlük” – teszi hozzá Kocsis.
Ez a know-how azonban értelemszerűen az általuk preferált fajtákra korlátozódik és nem terjed ki a nálunk a klímaváltozás után szóba jöhető egyéb szőlőkre, illetve a mi őshonos fajtáinkra. Itt még bőven akadna tennivaló a tanszékvezető szerint. „Nincs összefogott kísérlet itthon. Ki kéne választani szőlőfajtákat, művelésmódokat, alanyfajtákat és be kellene állítani velük kísérleteket.” Dr. Kocsis László elkészített egy javaslatot egy 10 éves nemzeti kutatási programra, ami évente 240 millió forintba kerülne. Ebből az összegből Magyarország 3 különböző (időjárását tekintve releváns) pontján 20 fajtával, különböző művelésmódokkal és 3 alannyal lehetne megfigyeléseket végezni és felkészülni a közelgő kihívásokra. „Franciaországban fajtakísérleti állomáshálózat épült ki, a fenntartásáról az állam és az egyes régiók gondoskodnak” – hoz egy működő példát Molnár Ákos, a Magyar Szőlőszaporítóanyag Termesztők Szövetségének elnöke. Valami egyébként mintha itthon is megmozdult volna: a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának tagjai elvben megállapodtak, a korábban a közös bormarketinget finanszírozó palackdíj mintájára kutatásra bevezetnek egy a szőlőtulajdonosok által a tőkék száma után fizetendő díjat, amit a reményeik szerint az állam kiegészít.
Solaris szőlő. Forrás: www.thomas-niedermayr.com
Ezek azonban még csak tervek, nálunk egyelőre kis túlzással még azt sem tudni, mi lesz a szavak szintjén legalábbis körülrajongott furminttal. Pernesz György, a NÉBIH Növénytermesztési és Kertészeti Igazgatóságának vezetője szerint ugyanis a klímaváltozás egyik legnagyobb veszélye, hogy számos, eddig mifelénk ismeretlen kórokozó vagy hordozó a melegedéssel feljebb húzódik, megérkezésük előtt azonban nem ártana létrehozni például egy patogénmentes génbankot, amihez bármikor lehet nyúlni. Márpedig ez – világított rá novemberben egy vele készített interjúban ifjabb Szepsy István tokaji borász – más kárpát-medencei fajtákhoz hasonlóan még a furmintnál is hiányzik. „A 70-80-as években még megvolt az elszántság, akkor viszont nem a minőségi bort adó szőlőkre fókuszáltak, hanem a bőtermőkre, ezért a kárpát-medencei fajták nem kerültek sorra” – mondja Pernesz, aki azt is hozzáteszi, természetesen ezt nem úgy kell érteni, hogy a kipusztulás fenyegeti a furmintot, de ha így marad, kisebb terméssel és rövidebb életű tőkékkel kell számolni.
Minden esetre a tarcali Szőlészeti és Borászati Kutató élére idén nyáron kinevezett Kovács Tibor első tervei között szerepel, hogy az intézet művelése alá tartozó 5 hektár területet újraültetik, ehhez pedig felmérik az összes tokaji furmintültetvényt, és megpróbálnak a TSZ-korszak előtti klónokat összeszedni, amikből aztán vírusmentes génbankot hoznak létre. „Azért is fontos ez a feltáró munka, mert az elmúlt évtizedekben a termésbiztonság érdekében inkább pont a korán érő klónok kerültek előtérbe, márpedig ha hosszútávon a furmintra akarunk építeni, nem biztos, hogy jó tesz az aszúkészítésnek, ha már szeptemberben 21 mustfokos a szőlő” – mondja Kovács. „A huszonnegyedik órában vagyunk, nagy szerencse kell, hogy egy-egy ennyire idős tőkére leljünk. Franciaországban ezt már rég végigcsinálták. Nemrég jártam egy Bourgogne-i partnernél, 400 különböző klónból álló pinot noir ültetvényük van. Most éppen lazább fürtű egyedekre lett kereslet, csak ki kell választani és már lehet is szaporítani innen.” Tokajban ide eljutni becslése szerint 15-20 év lesz.
„Meg kell barátkozni a gondolattal, hogy a borvidékek fajtaválasztéka nem volt és nem is lesz állandó. Tokaj sem mindig a furmintról és a hárslevelűről szólt, ahogy Sopron sem a kékfrankosról” – vet fel egy újabb lehetőséget a már említett Molnár Ákos. Javában zajlanak az ezzel kapcsolatos próbálkozások, ám ezek egyelőre inkább alulról szerveződnek. Gyukli Krisztián borász a Balatonfüred-Csopaki borvidéken például az évek során már négy rezisztens fajtát állított művelésbe. Legelőrébb a solaris projektje tart, az 1975-ben a németországi Freiburgban keresztezés útján előállított, a gombás betegségekkel (szőlőperonoszpóra, lisztharmat, botritisz) szemben ellenálló fajtát kezdeményezésére 2018-ban itthon is felvették a borkészítésre alkalmas szőlők közé.
„A Balatonfüred-Csopaki borvidéken a klímaváltozás egyelőre nem felmelegedést, hanem szélsőséges időjárási viszonyokat és teljesen egyenetlen csapadékeloszlást hozott. Idén májusban például négy hétig megállás nélkül esett az eső, nem lehetett kimenni a szőlőbe, ha az ember például permetezni akart volna, ráadásul ez a szőlő tápanyag-felvételére is rossz hatással van. Persze az sem utolsó szempont, hogy tűrje télen a mínusz 20, nyáron pedig a plusz 40 fokot, mert ilyenre is akad példa az utóbbi időben” – magyarázza Gyukli Krisztinán. Úgy véli, az aszályok mindenek előtt a korán érő illatos fajtákat (Irsai Olivér, Csabagyöngye) sodorják rosszabb helyzetbe, mert könnyen elveszítik a savaikat, így pedig nincs ami az illatokat, aromákat megkösse. „Bár kerülhetnek magasabb fekvésű területekre vagy északi lejtőkre, a nagyüzemi termelésből jó eséllyel ki fognak esni.”
Gyukli 2010-ben ültetett, becslése szerint évi 3-500 ezer forint költséget jelentett neki, mire eljutott a már említett lajstromozásig. „Szükség volt egy megállapodásra a fajtafenntartó freiburgiakkal, a NÉBIH Növénytermesztési és Kertészeti Igazgatóság részére pedig a boroknál előírt forgalomba hozatali laborvizsgálatokon túl minden évben speciális vizsgálatokat is el kellett végezni. Kellett ültetni továbbá egy helyi fajtát is a solaris mellé, hogy össze lehessen hasonlítani, azonos körülményekre hogyan reagál az egyik és a másik. A végén pedig a NÉBIH kért 10 oltványt a saját telepére.” Jelenleg a solarisból készült bor FN-es kategóriába tartozik, OEM akkor lehet, ha bekerül a borvidéki termékleírásba.
„Bonyolultnak hangzik, de már így is jelentősen egyszerűsödtek a közbenjárásunkra az új fajtákkal való foglalkozás feltételei” – egészíti ki a füredi borász által elmondottakat Pernesz György. Ha valaki ma ilyen kísérletbe fog, nincs más dolga, mint kitölteni a NÉBIH idevágó űrlapját, ami csak formalitás, mert mindenki megkapja a telepítési engedélyt. Utána pedig nem kell kivárni az egyébként akár valóban 5-8 évig is elhúzódó engedélyeztetési eljárást, hivatalosan lehet árulni a belőle készített bort (Gyukli például 2014-ben palackozott először solarist).
2017 óta ráadásul szerkezetátalakítási támogatás is kérhető a kísérleti fajták ültetésére.
Ezzel együtt azt Pernesz is elismeri, csak félmegoldás az ambiciózus borászok adminisztrációs terheinek csökkentése, mellette szükség lenne egy központi programra.
Az újkeletű rezisztens (más szóval innovatív) fajták beállításánál is első sorban külföldre kell támaszkodni, a hazai fajtanemesítés évtizedek óta takaréklángon üzemel, mára nagyjából a Pécsi Tudományi Egyetem (PTE) maradt hírmondónak. Náluk mindazonáltal meglehetősen intenzív munka folyik. A Pécsi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet (PTE SZBKI) 2000-ben indított rezisztencianemesítési programjában nagy hatású monogénes rezisztenciával rendelkező forrásokat használnak fel a versenyképes minőségű, peronoszpórának és lisztharmatnak ellenálló borszőlő fajták nemesítésében. Az elmúlt évtizedek genetikai eredményeinek megfelelően, akárcsak szerte a nagy világban, az itteni szőlőnemesítési programoknak is az a lényege, hogy többszörös visszakeresztezéssel kombinálják a magas fokú peronoszpóra és lisztharmat rezisztenciát a versenyképes minőséggel.
Forrás: szbki.pte.hu
Állami minősítést kapott eddig a Jázmin és a Sylver fajtájuk 2016-ban, ugyanez mostanában várható a Csanád, a Pálma, a Borsmenta, az Andor fehérborszőlő-fajták és a vörösbort adó pinot regina esetében. Az elmúlt évben további fajtajelölteket jelentettek be állami minősítésre: négy a rajnai rizling, kettő pedig a pinot noir visszakeresztezéséből származik. A pinot regina és a Pálma már európai fajtavédelmet kapott, szaporításuk elkezdődött Olaszországban is. (Azért sem jönnek rosszul a hazai viszonyokra nemesített újabb fajták, mert az 1982-ben államilag elismert, ma a legnagyobb területen termesztett Bianca, illetve Aletta bora nem igazán találkozik a mai ízléssel.)
„A 19.század második felében az Észak-Amerikából behurcolt kórokozók, kártevők (lisztharmat, filloxéra, peronoszpóra, feketerothadás) az európai szőlőtermesztést tönkretették, súlyos gazdasági és társadalmi krízist váltottak ki. Intenzív kutatás-fejlesztés eredményeként hatékony válaszokat találtak a kihívásokra. Ma a klímaváltozás negatív hatásaira sem lehet másként helyes válaszokat adni" - véli Kozma Pál, a PTE Szőlőnemesítési és Génmegőrzési Osztályának vezetője. Mindeközben ráadásul az egészséges környezet és az egészséges élelmiszerek iránti társadalmi igény felerősödött a szőlőtermesztési régiókban is, ezek kielégítése a szakember szerint csak az új innovatív rezisztens fajták előállításával és bevezetésével lehetséges (ma a világban a mezőgazdasági területek 2%-a szőlőültetvény, de ezen a területen használják fel a növényvédő szerek közel 50%-át).
Kozma Pál egyértelműen ebben az irányban látja a jövőt: „Az elkövetkező néhány évtizedben várható az új innovatív szőlőfajták széleskörű elterjedése, mert e nélkül nem lehetséges a költséghatékony és fenntartható szőlőtermesztés. Új termékek, új tradíciók fognak születni."
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!