A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Családi léptékkel

Látogatóban a Hagymási Pincészetnél 1. rész

2011-08-11 | Tóth Adrienn


Családi léptékkel

Ahogy megérkezik az ember a Szépasszonyvölgybe, a legjobb esetben is vegyes érzelmek kerítik hatalmukba. Azután belépünk a Hagymási Pincébe, és rögtön látjuk, ez nem olyan hely lesz, mint a szomszéd, a vicces feliratokkal. Hagymási József két világ határán áll, ha nem itt lenne a pince, valószínűleg nem ez lenne a helyzet, de ha megismerjük a hátteret, megkóstoljuk a borokat, egyszerre fordul a kocka, eltűnik a korábban bennünk élő előítélet. Kezdjük azonban az elején, Hagymási Józsefet először arról kérdeztük, hol kezdődött a pince története?


 

Eger kerületeit hóstyáknak hívják, a borkészítésről híres településen mindegyiknek saját pincesora volt. A családomnak a Hatvani hóstya pincesorán volt egy zöldség, gyümölcs és persze bor tárolására alkalmas pincéje. Én azonban ennél komolyabban szerettem volna venni a bort, ezért úgy döntöttem, továbbtanulok. A sátoraljaújhelyi szakiskola igazgatója egri származású volt, így kerültem oda.

Felmerült a lehetőség, hogy ott marad Tokajban?

Afelől kétségem sem volt, hogy Egerben szeretnék dolgozni. Előbb az Egervinnél, majd a helyi kutatóintézetnél helyezkedtem el, fokról-fokra eljutva a legalsó lépcsőfokról az üzemvezető státuszig. Érdekes időszak volt ez is, hiszen 1986 után az addig csipkerózsika álmát alvó kutatóintézetet kellett felrázni, üzleti alapokra helyezni. Ekkor indult el a bérfeldolgozás, a különböző szőlészeti, borászati bérmunkák elvégzése.

Később, amikor a rendszerváltás után a Gundelt megvette Láng György, megkerestek. A nulláról kellett elindítani a mádi és az egri szőlőket, pincét. Hét évig vezettem a pincét, a végén már az Egyesült Államokba is exportáltunk Gundel borokat.

Ezalatt gondolom mindig is műveltek saját szőlőt. Mégis, mikor állt önálló lábra?

1998-ban a feleségem unszolására vágtam bele, hogy kizárólag a saját pincészettel foglalkozzak. A Paphegy aljában, egy pályázat segítségével építettünk egy szőlőfeldolgozót. Kezdetben az volt a tervünk, hogy majd nagyobb pincészeteket fogunk ellátni borral, de az önálló borászatok terjedésével ez a rendszer egyre kevésbé működött, meg én is kerestem az újabb kihívásokat, így elkezdtünk palackozni, kézzel, kizárólag családtagok bevonásával.

Családi léptékkel

A szőlőfeldolgozással párhuzamosan haladt a szőlőterületek bővülése is. Ahogy telt az idő, a családtagok mellé alkalmazottakat vettünk fel, és a fajta-szortimentet is átalakítottuk; új fajtákat telepítettünk vagy területeket cseréltünk el. Most 26 hektáron gazdálkodunk, több blokkban vannak a szőlőink, általában 5-6 hektárnyi egybefüggő területen művelünk 4-5 fajtát.

Tavasszal telepítettünk egy hektárnyi ménesről származó kadarkát, bakműveléssel, a Nagyrózsás dűlőbe. Azért választottuk ezt a régi módszert, mert a terület olyan meredek, hogy géppel nem lehet művelni.

Mi diktálta inkább a tempót, a szőlőterület mérete vagy a pince kapacitása?

Tudja, ez úgy van, hogy van az embernek egy kis pincéje, ültet mellé egy kis szőlőt. Akkor már gépek is kellenek, és innen már csak egy szempillantás, és ott tartunk, hogy a tárolókapacitás sem elég. A lényeg az, hogy mindenhez hozzá kell igazítani valamit. A mi családi gazdaságunkban nem voltak óriási lépések, hiszen nem állt rendelkezésre egy komolyabb finanszírozást biztosító háttér.

A bázis tehát így épült fel. Hogy kerültek ide, a Szépasszonyvölgybe?

A feleségemnek mindig is volt üzleti érzéke, az ő javaslatára nyitottunk itt pincét, ahol a mai napig a pincészet borainak többségét értékesítjük. Kezdetben mindössze 25 négyzetméterünk volt, de ezt mára jelentősen kibővítettük. Amíg a borok milyenségéről én döntök, addig ezekben a kérdésekben a feleségemé a végső szó.

Családi léptékkel

A helyszín e szerint áldás vagy éppen átok?

Sokszor úgy érzem, egy keresztet hordozok azzal, hogy innen próbálok érvényesülni. Nagyon rányomja a bélyegét a megítélésünkre az elhelyezkedésünk. Persze azért az ittlétnek is megvan a jelentősége, amit fontosnak is tartok. A völgyben például én kínáltam először palackozott bort. A nemzetközi szőlőfajták, a cabernet sauvignon, a merlot és a chardonnay bumm után elsőként én fordultam vissza a Kárpát-medencei fajtákhoz, így van furmintom, hárslevelűm, kékfrankosom, kadarkám. Telepítettünk persze cabernet franc-t és syrah-t is, de nem ezek jelentik a fő csapást.

A cikket holnap folytatjuk.

Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!

 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!