De'Ricci: generációkon átívelő tisztelet és hűség a terroir iránt
Látogatás Montepulciano egyik legrégebben működő borászatánál.
2024-09-27 | Sisa Barbara
"Montepulciano első pillantásra rabul ejtett. A magasan fekvő városból lélegzetelállító kilátás nyílik a környező szőlőültetvényekre, mintha a város maga is a bor bűvöletében született volna."
Montepulciano egy dombtetőn fekvő város Olaszországban, Siena tartományban, Toszkánában. Történelme egészen az etruszk korig nyúlik vissza, ekkor fontos kereskedelmi központ volt. A középkorban gyapjúkereskedelme tette ismertté, ma viszont lenyűgöző reneszánsz épületei, meredek, kanyargós utcái és a híres Vino Nobile di Montepulciano ellenállhatatlan aromái csábítják ide a látogatókat – köztük engem is.
Montepulciano első pillantásra rabul ejtett. A magasan fekvő városból lélegzetelállító kilátás nyílik a környező szőlőültetvényekre, mintha a város maga is a bor bűvöletében született volna. Borászai büszkék a hagyományos termelési módszereikre, amelyekkel kiváló borokat készítenek. A szőlőt gondosan ápolják a szőlőföldeken, és a szüret idején (a legtöbb borászatnál) kézzel szedik, majd válogatják, hogy csak a legjobb minőségű szőlőt használják fel a borkészítéshez. Általánosan elmondható, hogy a szőlőt természetes élesztővel erjesztik, majd a legtöbb vörösbort legalább két évig érlelik nagy tölgyfahordóban vagy kisebb, tonneaux hordókban. Ez az érlelési folyamat adja meg a borok gazdag, mély és összetett ízvilágát, miközben megőrzik frissességüket is.
A Montepulciano borok nagyon sokszínűek, készülhetnek tipikusan olasz fajtákból, de francia eredetű szőlőfajtákat is előszeretettel házasítanak. Az itteni borok gazdag aromavilága sötét cseresznyét, fekete szilvát, szedret és ibolyát idéz, de felsejlenek a bőr, az olíva és az oregánó finom illatjegyei is. Ezek az illatok és ízek hűen tükrözik a terroir egyediségét – a helyi talaj és éghajlat összhangját –, valamint a borászok szakértelmét és szenvedélyét, amely minden kortyban érezhető.
Montepulciano különlegessége a páratlan terroir-ban rejlik, amely a dombos tájának és gazdag talajának köszönhető. A terület tengerszint feletti magassága hűvös szeleket biztosít, ami segít abban, hogy a hőmérséklet enyhe maradjon, így a sangiovese szőlő teljesen be tud érni. A homokos és agyagos talaj képes megtartani a nedvességet, ami hozzájárul a kiegyensúlyozott savtartalomhoz és teltebb ízhez.
A De’Ricci Montepulciano egyik legrégebben működő, több generációváltáson átesett borászata. Organikus és fenntartható szőlőtermesztési módszereket alkalmaznak, elkerülve a szintetikus vegyszerek használatát. Idén augusztusban lehetőségem nyílt egy vezetett pincetúra keretében megismerni a birtokot, a pincét, és egy 5+1 tételeles borkóstolón is részt vehettem. A borászat fő fókusza a Vino Nobile di Monteplulciano, amelyben a Sangiovese fajtának (amelynek, itt Prugnolo a neve), minimum 70%-ban részt kell vennie. A Vino Nobile általában egy közepes testű bor, jellemző aromái a sötét cseresznye, az eper, a szilva, illetve a tea, de megjelennek benne a dohányos illat-és ízjegyek is. Minimális érlelési ideje minimum két év.
A borászatban találkozhatunk IGT, DOC és DOCG jelölésekkel. A DOC és DOCG boroknak engedélyezett szőlőfajtákból kell készülniük, és meg kell felelniük bizonyos minőségi előírásoknak, de a DOCG borok esetében még szigorúbb termesztési, érlelési és minőségi szabályozások érvényesek. Jelenleg 329 DOC és mindössze 73 DOCG minősítésű borvidéket tartanak nyilván. Az IGT besorolás, a tévhitekkel ellentétben, sem feltétlenül jelenti a rossz minőséget. Sőt, néhány kiváló minőségű bor, köztük a legdrágább toszkán borok is IGT jelölésűek. Ezek gyakran fantázianevet kapnak, és „szupertoszkán” házasításként ismertek, mivel jellemzően francia szőlőfajtákból készülnek.
Egy-egy borospalack címkéje mögött gyakran különleges történetek rejlenek. Így van ez a De'Ricci pincészet esetében is, amelynek történetét már a kóstolás előtt szerettem volna megismerni. Ez a legenda évszázadokkal ezelőttre nyúlik vissza, amikor is egy montepulcianói férfi élt abban a barlangban, amely ma borospinceként működik. A férfi olyan pontosan meg tudta jósolni az időjárás alakulását, hogy a helyiek varázslónak hitték. Annak érdekében, hogy megmeneküljön az inkvizíciótól, végül felfedte titkát: jóslatai abból eredtek, ahogyan egy sündisznó a nap felé nézett. A férfi a „Riccio” (sündisznó) becenevet kapta, és ő lett a híres montepulcianói Ricci család ősatyja. Így került a nap és a sündisznó szimbóluma a borászat címkéjére, emléket állítva ennek a régi történetnek.
A pincetúra során elhangzott történetek után elérkezett a várva várt borkóstoló, amely 5+1 különleges tételt tartalmazott. Közülük három bor annyira lenyűgözött, hogy feltétlenül szeretném megosztani a velük kapcsolatos élményeimet, hiszen mindegyik különleges módon ragadott magával.
Az ízlelőbimbóink kényeztetése érdekében elsőként az AERAE BRUT 2020 nevű pezsgőt kóstoltuk, amely már első látásra is különleges benyomást keltett bennem. A palack dizájnja eltér a borászat többi borától: a nap helyett csak a sündisznó szerepel rajta, amit a borászat azzal magyaráz, hogy a nagy vörösborok komolyságával szemben a pezsgő könnyedebb, játékosabb jelleget képvisel. Ez a palack letisztult eleganciájával teljesedik ki.
A pezsgő 100%-ban Sangiovese szőlőből készült, melyet rozsdamentes acéltartályban szárazra erjesztettek, majd korábbi évjáratok francia tölgyfahordóban érlelt alapboraival házasítottak a kiegyensúlyozott minőség érdekében. Az alapborok házasítása után következett a második erjesztés és a finomseprőn való érlelés, amely tovább fokozta az ízkomplexitást.
Ahogyan a poharamba került a tétel, azonnal a rózsára emlékeztető illatok jutottak az eszembe, amely kiegészült földes aromákkal is. Ízében epres, fügés ízjegyeket véltem felfedezni, amelyet a kis buborékok tökéletesen kiegészítettek, így adva egy selymes textúrát a pezsgőnek.
A következő tétel, amely teljesen elvarázsolt, az Il Vignone IGT Toscana 2017, egy igazán különleges szupertoszkán házasítás. A bor 60% Merlot, 30% Cabernet Sauvignon és 10% Petit Verdot szőlőkből készült, ezért viseli az IGT megjelölést. 12 hónapot töltött barrique hordókban, majd 6 hónapot betontartályban érlelték, mielőtt további fél évre palackba került.
Amikor a poharamba töltötték, azonnal lenyűgözött a gyönyörű, sötét bordó színe, amelyet a széleken már enyhén barnás árnyalatok kísértek, jelezve a bor érettségét. Mégis meglepően frissnek hatott. Illatában érett gyümölcsök, aszalt szilva és finom kakaós-csokoládés jegyek domináltak, melyek harmonikusan kiegészítették egymást. Ez a bor szerintem tökéletesen illik egy ünnepi karácsonyi vacsorához – az ízei és illata azonnal a meleg otthon hangulatát idézték bennem.
Számomra a borkóstoló csúcspontját a Vino Nobile di Montepulciano Soraldo DOCG 2016 jelentette. Ez a 100%-ban Sangiovese szőlőből készült remekmű méltán viseli a DOCG megjelölést, hiszen megfelel a legszigorúbb termesztési, érlelési és minőségi követelményeknek. Nem csoda, hogy a 2015-ös és 2016-os évjárat egyaránt 92 pontot kapott James Sucklingtól, az egyik legismertebb borkritikustól, aki világszerte elismert a szakmában – ez óriási elismerés a borászat számára.
A Soraldo gyönyörű téglavörös színt mutatott, enyhén barnás árnyalatokkal, ami az érlelésre utalt, azonban ízvilágában ez a kor egyáltalán nem volt érzékelhető. Illatában aszalt paradicsom, oregánó és pirospaprika domináltak, míg ízében az édes cseresznye és paradicsom egyensúlya tűnt fel. Könnyed savai és sűrű, komplex tanninjai hosszú, elegáns lecsengéssel párosultak.
Őszintén szólva engem elbűvöltek ezek a tételek, de sokkal inkább a pincészet. A palackok mögött rejlő történet, a generációkon átívelő tisztelet és hűség a terroir és a pince iránt, valamint a családias légkör mind-mind egy olyan pluszt adtak hozzá a tételekhez, amelyet eddig csupán néhány helyen tapasztaltam.
Való igaz, a borászati terület meghatározza, milyen típusú borok termelhetők. Míg egyes szőlőfajták a melegebb éghajlatot kedvelik, mások a hűvösebb klímán érzik jól magukat. Vannak, amelyeknek magas a csapadékigényük, míg mások szárazabb éghajlaton is kiválóan megteremnek. Fontos, hogy ne erőltessünk olyan fajtákat a borvidékünkön, amelyek nem alkalmazkodnak az adott környezethez, mert az eredmény messze elmaradhat az elvárásoktól. De ha egyszer egy hatalmas lehetőséget magában rejtő Sangiovese szőlővel van dolgunk a borvidékünkön, akkor miért ne használnánk ki, minden formájában? De’Ricciék is ezt tették. És milyen jól tették.
Képek forrása: a szerző saját fotói
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!