Megvan az utánpótlás a családban
Rókusfalvy Pál válaszolt 2. rész
2012-06-20 | Tóth AdriennRókusfalvy Pállal készített interjúnk első részéből megtudtuk, hogyan került a kommunikációval, rendezvényszervezéssel foglalkozó szakember a bor közelébe, és miért döntött úgy, hogy épp Etyeken alapít pincészetet. A tanulás folyamatáról és a csapatmunka jelentőségéről korábban is beszéltünk, és ezt folytatjuk mai cikkünkben is.
Cikkünk első részhez kattints IDE!
Egyszemélyes a Rókusfalvy Pince?
Amikor belevágtam, nem élt bennem magasztosabb szándék a jövő szempontjából, játékként fogtam fel az egészet. Fontos volt számomra, hogy én magam részt vegyek benne, ezért sosem alkalmaztam borászt, személytelennek éreztem volna, pont attól távolított volna el, amiért az egészbe belevágtam.
Persze egyedül nem bírtam a munkát, ezért örültem, amikor Brecz Bálint csatlakozott hozzám. Ahogy én, Bálint is kívülről érkezett, ő is a kommunikációs szakmában dolgozott korábban. Ma ő az egyetlen főállású munkatársam a pincénél.
Van azonban egy újdonság, amiről nem is nagyon beszéltem eddig, mégpedig az, hogy Palkó fiam tavaly a Corvinusra felvételizett szőlész-borász szakra, és fel is vették. Korábban, kamaszként gyakran segített a pincében, de az egyetem még számomra is meglepetés volt, nem is tudtam, hogy erre készül. Nem gyakoroltam rá nyomást, hogy ezt az irányt válassza, de mivel mára megértettem, mi a generációk munkája által létrejött tapasztalathalmaz jelentősége ebben a szakmában, örülök döntésének.
Egy pincészet vezetőjeként te is látod, mennyi nehézséggel küzdenek a borászatok. Hogyan látod a fiad jövőjét ezen a területen?
Magyarországnak megvannak a természeti adottságai ahhoz, hogy megéljen a mezőgazdaságból. Most éppen ádáz harcok folynak a szőlőterületek megőrzéséért, én azonban pont a saját történetem miatt optimista vagyok. Hiszen alapvetően mással foglalkozom, a négy gyermekem közül az egyetlen fiam mégis úgy döntött, hogy ezen a vonalon indul el.
Mennyiben kell másnak lennie valakinek, aki borászként vagy a média területén dolgozóként ér el sikereket?
Teljesen eltérő a kettő. Egy olyan világból érkeztem a borhoz, ahol a magabiztosság, a szerepvállalás magától értetődő. A borkészítéshez más alkatra van szükség. Itt az embernek meg kell tanulnia az alázatot; ha ezt nem érti meg valaki, kudarcra van ítélve. Erre sajnos sok példát ismerünk olyan történetek révén, amikor egy más területen sikeres ember pincét alapított, és belebukott. A bort nem lehet egyszerű befektetésként kezelni, abban dolgozni kell.
Ezért nem tartom problémának, hogy volt olyan időszak, amikor csak a szűkebb ismeretségi körömnek mutattam meg a boraimat. A kezdetektől kell végigcsinálni a tanulóidőszakot ahhoz, hogy valóban magunk készíthessük el a borainkat.
Az itt végzett munka jó ellensúlyt jelent ma számomra ahhoz a világhoz képest, ahol egyébként tevékenykedek. Rendezvényszervezőként mindig sok munkát jelent a Pincefesztivál előkészítése és lebonyolítása, mégis miután idén túl voltunk rajta, alig vártam, hogy felszáradjon a sár, és mehessek kultivátorozni. Bár a szőlőben az idénymunkákhoz van két segítségünk, a traktoros feladatokat legszívesebben magam végzem.
Melyek a számodra legnagyobb jelentőséggel bíró munkák?
Amikor a harmincas éveimben elkezdtem a borokkal ismerkedni, az utam az édes vörösektől vezetett a száraz fehérekig. Valahogy hasonlóan alakult ez borosgazdaként is, ahogy a pincemunkák jelentőségétől folyamatosan a szőlőben végzett teendők elsőbbsége felé fordultam.
Először úgy fog neki az ember, hogy a bor a pincében készül, de kellő nyitottsággal hamar rájöhetünk, hogy egyáltalán nem mindegy, mi kerül a hordókba. Ebben a kontextusban nyer értelmet az, amitSzepsy Istvánmár a ’90-es évek elején megmondott, miszerint a legjobb szándék mellett is 90%-ban a természet dönti el, hogy milyen bor készül.
Ezért a legfontosabb a szőlőre koncentrálni, az bizonyul döntőnek, hogy a fürtöket a lehető legharmonikusabb állapotban szedjük le. A pincében ez után már csak korrektül kell tenni a dolgunkat: figyelni a tisztaságra, és minél kevesebb macarációnak kitenni a készülő bort.
A tanulás bizonyos szakaszán túlestél. Mire kell figyelned most?
Ha húzhatnék egy képzeletbeli vonalat, azt mondanám, hogy ami ezentúl a legfontosabb, az a harmóniára való törekvés, és ez nemcsak a borra, hanem az életre is igaz. Most, amikor a fiam elkezdett mellettem tanulni, óriási a felelősség rajtam, hiszem miattam szeretett bele. Ami számomra játékként indult, azt ő viheti professzionális szintre. Az út végére persze ő sem jut majd el, de továbbviszi a pincét, és ez számít.
A célt várhatóan a jövőben sem a mennyiség jelenti majd, hanem egy normál méret megtartása mellett elérhető lehető legmagasabb minőség. Az ösztönösből úgy lesz tudatos, ahogy az első generációtól a második átveszi a munkát.
Szakmai vonalon keresel még új utakat?
A borok mellett az utóbbi három évben egyre fontosabbá váltak számomra a pezsgők, és persze ott van a többi járulékos történet is: a csokoládé, a borecet, a verjus, a törkölypálinka. Ezek is mind ugyanazt a célt szolgálják. Borokról beszélve nem szabad elfelejtkeznünk az ételek jelentőségéről, például hogy mennyivel másabb egy saláta, ha azt helyi verjus-vel tálaljuk.
A Rókusfalvy Fogadóban a gasztronómia területén is ugyanarra törekszünk, mint a pincében. Vidák Zoltán séfnek és a csapatának köszönhetjük, hogy a vezető vidéki fogadók közé emelt bennünket.
Hogy alakul majd a munkamegosztás, ha a fiad is határozottabban belép a képbe?
Örülnék neki, ha átvenne bizonyos munkákat, hiszen ez lehetővé tenné, hogy egyre többet koncentráljak a pezsgők vonalára. Ma még csak az alapbor készül nálunk, ami pezsgővé Szentesi József pincéjében alakul át.
A pezsgők szempontjából még országosan is az út elején járunk, a következő években szeretnék ezen a területen előrelépéseket tenni. A mostani álmom egy pezsgőpincészet felépítése a birtokon, amelyet vezethetek, miközben Palkó a borokért felel majd.
Fontos számomra a család. Mi hatan vagyunk testvérek, és a mostani rendezvényszervezési munkámban is együtt dolgozom a fivéreimmel. A borászatban a fiamon kívül az öcsém is segít, különösen a borturizmussal kapcsolatos feladatok elvégzésében. A család a fontos, csak úgy van értelme ennek az egésznek, ha együtt csináljuk.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!