2013 fordulatot hozott
Pinceszemle Somlói Apátsági Pince 2015
2015-03-02 | Tóth Adrienn
Február végén, a Zwack Izabella Borkereskedés központjában mutatta be Balogh Zoltán a Somlói Apátsági Pince 2013-as borsorát. A tételek közül egyelőre nincs még mind forgalomban, mégis érdemes volt egymás mellett kóstolni őket, hiszen a pincészet történetében nem számít gyakorinak az, hogy egy évjáratból ilyen széles portfólió jelenjen meg. A borokról Balogh Zoltán nyilatkozott a Vinoportnak.
2013 országos szinten megosztó évjáratnak bizonyult. Hogy alakult nálatok a minőség szempontjából, és mekkorák a mennyiségek az évjáratok átlagához képest?
A 2013-as évjáratot mindenképpen kimagaslóan jónak tartom. Egy évjárat megítélése szerintem három tényezőre épül: a megszületett borok minőségére, a mennyiségre és az évjárat szőlészeti nehézségére. Mindhárom szempontból csak dicsérni tudom 2013-at. Nálunk az átlagos hozam úgy 6 ezer palack környékén szokott lenni. 2013-ban 7000 palack bort sikerült letöltenünk.
A 2013-as évjárat adottságai folytán jelentős eltérést mutatott mind az azt megelőző 2012-től, mind 2011-től. Ha a fajtaboraidat nézzük, amelyek rendre megjelennek a pincétől, milyen módon látod megjelenni az évjáratot a borok szerkezete, aromakaraktere szempontjából?
Igen, a 2013-as évet két rendkívül aszályos év után kaptuk ajándékba. Az aszályos években az érési folyamatok is nyögvenyelősek, és a gazdag gyümölcsösség helyett inkább a szikárabb szerkezet a jellemző.
Az persze külön izgalmas, hogy van, akinek inkább ez a ridegebb, szikárabb stílus jön be, és van, akinek pedig az aromatikusabb, bujább. A 2013-as borok most így 2015 elején már kezdik megmutatni magukat.
Ha egy fél évvel korábban kérdezel, akkor még vonogattam volna a vállamat, és annyit mondtam volna, hogy ígéretesek a borok, és bizakodunk. Mára már egyértelmű, hogy nemcsak hogy gazdagok a 2013-as borok, hanem nagyon határozottan mutatják meg a fajtajellegüket is.
A Hilla nevet viselő édes bor nem minden évben születik meg. Milyen évjáratai voltak eddig ennek a tételnek, és mi az alapkoncepciója?
A Hilla cuveé borunk úgy születik, hogy minden fajtát több lépcsőben szüretelünk, és így a szüret végeztével minden fajtából van három, de inkább négy tétel, növekvő cukortartalommal és más karakterrel.
A fajtaborainknak is van egy adott, bevált stílusuk, szóval ha szükség van a legutolsó szüretek teltebb, bujább, érettebb mustjára, akkor azokat beházasítjuk. Viszont az olyan években, amikor az érés egyenletes, és szép napos őszünk van, úgy az édesebb fajtaborok szabad kezet kapnak, és így születik meg a Hilla.
Erre 2006-ban, 2007-ben, 2008-ban, 2011-ben és 2013-ban volt lehetőség. A foghíjakból látszik is, hogy 2009-ben a jégverés, 2010-ben az özönvíz, 2012-ben pedig a szárazság tett keresztbe a Hillának.
A 2013-as sor egyik különlegessége, hogy két juhfarkot is készítettél: az alap tétel mellett megszületett egy édes változat is; mit kell tudnunk róla?
Igen, 2013-ban a juhfarkültetvényünk egy részén már a szüret első napjaiban láttuk, hogy kezdenek betöppedni, aszúsodni a fürtök. Így két vágót már eleve kései szüretre szemeltünk ki. Lényegében tökéletesen aszott juhfarkfürtöket szedtünk. A fürtöket kézzel szemeltük le, és egy száz éves kézi darálóval próbáltuk feltárni az aszús szemeket. Ezt az aszútésztát öntöttük fel az előző hetekben szüretelt juhfark még nem erjedő mustjával.
Agyagamforákat is használtál ez utóbbi tétel készítése folyamán. Mik a tapasztalataid? Ha alkalmaznád ezt a technológiát a jövőben is, milyen stílusú bornál tennéd ezt?
Bizony. Az édes juhfarkot két 125 literes kerámiakorsóban erjesztettük és érleltük. A korsókat Légli Attila, Géza barátom fazekas bátyja készítette. Nemcsak hogy fantasztikusan jól működnek, hanem szépek is.
Bevallom, hogy sokkal szívesebben engedek be a pincébe két ilyen korsót, mint egy inox tartályt. Pusztán esztétikai szempontból. Szakmailag értelemszerűen semmi kifogásom az acéltartályokkal.
Ezeknek a korsóknak egyébként az a poénja, hogy kis mértékben porózusak. Szóval nem teljesen mázas korsók, hanem lélegző, élő edények. Eddig meggyőzőek az eredmények, de még pár év tapasztalatára szükségünk van, hogy határozott véleményt mondjak. Egyelőre a kései, vagyis édesebb tételek kapják a korsót, a méretüknél fogva. Ha Attila tudna 300-500 literes edényeket csinálni, akkor biztosan kipróbálnám száraz bornak is.
A kóstolón bemutatott tételek közül jelenleg melyik van kereskedelmi forgalomban? Mikor várható a többi bor megjelenése?
Egyelőre a Furmint, a Juhfark és a Tramini borok kapták meg a hatósági passzust. A többiek várhatóan késő tavasszal, kora nyáron indulnak.
Végül hadd kérdezzünk rá arra, hogy látod, hol tart ma a 2013-as borokkal a Somlói Apátsági Pince.
Majdnem köztudomású, hogy mi a testes, koncentrált borok irányából közelítjük meg a tökéletes somlói bor idolját. Ahogy mondtam is az évjárat-bemutatón, vannak, akik úgy indulnak el egy fal felé, hogy megpróbálnak egyre közelebb és közelebb lépni. Na, mi évről évre átrongyoltunk a falon.
Szerintem a 2013-as évjárattal viszont megtaláltuk az ideális távolságot. Az évjárat borainak alacsonyabb az alkoholtartalma, mint sok korábbi borunknak, és sikerült úgy elkapni a gyümölcsösséget és érettséget, hogy nem lettek lomhák a borok. Vagyis nagyon fontos mérföldkő volt a 2013-as évjárat.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!