A csend és a feljelentés is a minőség mércéje
Pinceszemle Ráspi 2014
2014-03-31 | Tóth Adrienn
A Terroir Club a tavasz jegyében egy nyitott kóstolón mutatta be legújabb borait március 20-án. Az eseményen a Soproni borvidéket Horváth József alias Ráspi képviselte, aki a 2011-es évjáratból származó Kékfrankost, Syrah-t és Gneist mutatta be. Ráspit a pincészettel kapcsolatos újdonságokról és a kékfrankosról kérdeztük.
Oltottunk át kadarkát, mert ezt a fajtát is igyekszünk újraértelmezni a prémium borok mezőnyében, ahogy korábban a zweigelttel tettük. Sokan mindkettőt még mindig egyszerű, tömegbort adó fajtának tartják, de úgy gondolom, a többszöri válogatás lehetővé teszi, hogy igazán nagy bor készülhessen belőle.
Melyek azok a lépések, amelyek szerinted szükségesek e cél eléréséhez?
A szőlőműveléskor nem használunk rovar- és gombaölőt, gyomirtót, ehelyett inkább a növény ellenálló képességére támaszkodunk a védekezésnél. Azáltal, hogy a tőkék felveszik a harcot a betegséggel szemben, olyan anyagokat termelnek, amelyeket egyébként nem. Szerintem pedig ez az ízekre is hatással van.
Ugyancsak fontosnak tartom a csúcsboraink szempontjából, hogy hat alkalommal hajtunk végre válogatást, vagy ha úgy tetszik, szüretet ugyanazon a területen. Először a virágokat ritkítjuk meg, hogy szőlővirágszörpöt készítsünk belőle. Majd amikor a bogyók érni kezdenek, akkor a fejlődésben lemaradó, zöld fürtöket és a másodterméseket gyűjtjük össze, hogy verju-t csináljunk belőle. A verju-be sem kerül ugyanakkor minden bele, a hibás gyümölcsöt a földre dobjuk.
Amikor az érés elindul, elkezdünk ugyanarról a területről különböző bortípusokhoz szüretelni. Ilyenkor előfordul, hogy ezek a munkák bizonyos évjáratokban összeérnek, ha azonban kiegyenlített és lassú az érés, jobban különválnak egymástól. Először a pezsgőalapborhoz szüretelünk, majd a rozéhoz.
Mindig így csináltátok?
Nem, ez egy újítás, sokáig azokban az ültetvényekben, amelyekből a csúcsboraink készülnek, a földre dobtuk a fürtök egy részét. Ma ehelyett inkább a teljes termést hasznosítjuk, minden érési fázisnak helye van a konyhában vagy a pincében. Így gazdaságosabb is a működésünk.
A rozé után már magasabb érettségi fokba kerül a gyümölcs, így amikor ezt követően elérkezettnek látjuk az időt a következő válogatáshoz, szembe állunk a nappal, és az összes olyan fürtöt, amelyben rózsaszínes beütés csillan meg, leszedjük a sillerhez. Ami ez után is fennmarad, abból készülnek a vörösboraink.
Mely borok jelentik az újdonságot jelenleg a kínálatotokban?
A 2011-es borokat egy hónapja palackoztuk, addig végig hordóban voltak. A pinot noir egy tipikus kocsányon erjesztett, barrique hordóban érlelt pinot, e bor kapcsán számomra a francia minta a meghatározó. Az Electus névre hallgató Zweigelt Válogatás meszes, agyagos, csillámpalás talajról származik.
A Syrah alapját adó ültetvény annyiban tér el a többi ültetvényünktől, hogy mindössze 14 éves. Ezt a területet magam telepítettem. Akkor még kevés tapasztalat állt a rendelkezésemre, ma ezt a hibát már nem követem el, csak idősebb ültetvényekkel bővítem a birtokot. A syrah-n kívül a többi ültetvényünk 50-100 éves.
Áprilisban kiemelten foglalkozunk a kékfrankossal. Mit gondolsz erről a fajtáról?
A Ráspi-borok közül a Gneis egy százéves tőkékről szüretelt kékfrankos. Számomra a szőlőfajtában az a szép, hogy mindig változó: megmutatja az évjáratok és a termőterületek közötti különbséget, ahogy a magyar fajták általában.
Úgy tapasztalom azonban, hogy ha valóban csúcsbort szeretnénk készíteni a kékfrankosból, jelentős erőfeszítéseket kell tennünk, mert ebben a minőségi kategóriában már kényesnek számít. Úgy gondolom, esetünkben a Máté és a Gneis is igazolja, hogy sikerült megtalálunk az összhangot.
Olyan a borral való kapcsolat is, mint amikor gyereket nevelünk: fontos, hogy sok mindennel találkozzon. Nekem gazdaként arra kell vigyáznom, hogy távol tartsam a betegségeket, ha emellett adott egy köves talajon húzódó idősebb ültetvény, akkor valami csoda születhet meg. Szerencsésnek tartom magam, hogy negyven-ötven éves kékfrankosültetvényekkel dolgozhatok; ha ki kellene várnom, hogy a saját telepítéseim váljanak ilyen korúvá, nem tehetnék szert annyi tapasztalatra, mint most.
A magas beltartalmú kékfrankosokat legalább huszonnégy hónapig, de akár három évig is hordóban érlelem, mert egyszerűen ennyi ideig tart, hogy elkészüljenek. Majd végül palackba kerülnek, és bemutatom őket. Bár mind a hazai, mind a nemzetközi közönségtől komoly elismeréseket kapunk, de tény, hogy a minőségről kevésbé megszokott módokon is értesül az ember: a feljelentések számából és a kóstolót követően kialakuló hirtelen csendből.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
"10 éven belül mi leszünk az új mediterráneum”
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!