A rajnai rizling világa
Rövid hírek a szőlőfajtáról
2010-07-06 | Tóth AdriennAmikor a nemzetközi piacokon évtizedekig jelen lévő alsópolcos bikavéreink felett kesergünk, jusson eszünkbe, hogy körülbelül hasonló károkat okozott a jellegtelen Liebfraumilch is a német borászok megítélésének. Hála azonban az új borászgeneráció lendületének, sok, egymást követő jó évjáratnak és az elkötelezettségnek, a német rajnai rizlingek újra a világ fehérborainak élvonalba kerültek. Olyannyira érezhető a rizling reneszánsza, hogy ma már nem csak a fajta otthonaként kezelt Németországban és Elzászban foglalkoznak vele, hanem egyre több borász kötelezi el magát iránta Ausztriában, Olaszországban, Ausztráliában, Új-Zélandon vagy Dél-Afrikában.
A tíz tudnivaló a rajnai rizlingről című cikkünkhöz kattints IDE.
És meghódította Amerikát
Az őshonos amerikai szőlőfajtákból ritkán készítenek bort, jobban befutottak lekvárként és üdítőként, mivel a belőlük kierjesztett boroknak van egy, az európai ízeken felnevelkedett fogyasztók számára kellemetlen mellékíze. Épp ezért az amerikai piacot a világfajták határozzák meg, amelyek fehér csapatának fő játékosai: a chardonnay, a sauvignon blanc és a pinot grigio.
Úgy tűnik azonban, az utóbbi egy évtizedben – köszönhetően sok, a fajta iránt elkötelezett sommelier és újságíró kitartó lobbi tevékenységének – a rajnai rizling is bekerült a kezdő csapatba, és ma már szinte kötelező elem a szaküzletekben és a borlapokon.
Amíg a fogyasztók sokáig csak a külföldről érkező palackokkal ismerkedhettek, addig az utóbbi évtizedben az összes jelentős amerikai borvidéken megindultak a rajnai telepítések. Kaliforniában egy szűk évtized alatt megduplázódott a rajnai ültetvények területe, amely 2008-ban meghaladta az ezerkétszáz hektárt. Washingtonban ezzel megegyező ütemben haladtak az események, de nagyobb felületen, így már 2006-ban túlnőtték mennyiségben Kaliforniát, hiszen ekkor ezerhétszáz hektárra rúgott a rizling. New Yorkban is legalább 400 hektárra becsülik ezt a számot, amelynek 90%-a a különösen hűvös éghajlatú, így a fajtához jó passzoló Finger Lakes régióban terem.
A legnevesebb helyi rajnai, az Eroica sikeréhez nem kis részben járult hozzá az eredeti német know-how. A bor ugyanis egy együttműködés gyümölcse, amely a meghatározó washingtoni pincészet, a Chateau Ste. Michelle és Ernst Loosen, neves moseli termelő között szökkent szárba. A német tapasztalatok felhasználásával a Chateau Ste. Michelle-nél készítik el a bort a Columbia Valleyben termett szőlőből. Érdekes, hogy a sokszor viszonylag magas árakkal operáló helyi piacon a rajnaik ritkán kerülnek sokba, még e kiemelkedő palack ára sem haladja meg a 20 dollárt.
A tekintetben, hogy a leggyorsabb iramban növekvő fehérbor, a rajnai rizling kiütheti-e a dobogóról valamelyik fehér fajtát, megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint tekintettel arra, hogy sosem lesz olyan kerek, mint egy chardonnay, és nem bír olyan egyedi aromákkal, mint egy sauvignon blanc, kevésbé valószínű, hogy meghódíthatja a tömegeket, így inkább egy biztos pozíciót szerez az értő borfogyasztók körében. Mások azonban úgy gondolják, hogy - bár valószínűleg a 20%-os piaci részesedést képviselő chardonnay-t egyhamar tényleg nem fogja behozni - jelenlegi 2,2%-os jelenléte felettébb ígéretes, hiszen megfelel az Amerikában kifejezetten közkedvelt zinfandelének, és növekedési ütem szempontjából egyedül a pinot noir előzi meg.
Ausztráliában dél felé kúszik
Miután az ausztrál szőlőtermelők körében egyre nő az érdeklődés a hűvösebb régiók iránt, az Egyenlítőtől távolodva folyamatosan fedezik fel az ország déli részén fekvő területekben rejlő lehetőségeket. Egyesek azonban ennél is távolabbra tekintenek, a kontinens déli pereme alatt ugyanis található egy kisebb sziget, Tasmania, amely mára egyre ismertebb lesz szőlőtermesztéséről.
Ez a földterület azért különleges, mert olyan hűvös a klímája, hogy egész nyáron zöldell errefelé a fű. Kezdetben a régió szőlőit elsődlegesen pezsgőalapanyagnak szánták, de idővel felderítették, hogy a védett fekvésekben a kékszőlők is beérhetnek. Persze a termés 40%-át adó pinot noir mellett még mindig a fehér fajták a meghatározók, így a pinot gris-n és a fűszeres traminin túl természetesen a rajnai rizling is.
A fajtából a német mintához hasonlóan itt is sokféle stílusban készítenek bort. A késői szüretelésű szőlőből különböző maradék cukorral bíró, alacsony alkoholtartalmú borokat állítanak elő, ami a német kabinett és spatlese kategóriáknak feleltethető meg, de van példa jégborra, sőt a botrytis is felbukkanhat errefelé, hogy auslese-szerű tételek kerülhessenek a poharakba.
A német rizlingek esetében gyakran előfordul, hogy vásárláskor a címkén megjelenő információk hiányában, nem egyértelmű, milyen édes a bor. Az egyik ausztrál pincészet úgy oldotta meg ezt a problémát, hogy rögtön a bor nevébe foglalta annak cukortartalmát. Összesen négyféle rizlinget készít, a csontszáraz az R0 nevet viseli, a többi pedig R9, R69 és R139, ahol a számok a maradék cukor mértékéről adnak információt.
Rizlingkészítők egyesüljetek!
Ha valakinek, akkor a borok készítőinek közvetlen tapasztalata van arról, mennyire értik, ismerik és keresik az emberek a boraikat. Több ország vezető rajnai rizling termelői fogtak össze azért, hogy közösen lépjenek fel a szőlőfajta népszerűsítése érdekében.
A 2007 végén, San Franciscóban megalapított International Riesling Foundation (IFR) tagjai kaliforniai, New York-i, washingtoni, oregoni, michigani, kanadai, német, új-zélandi és ausztrál borászok.
A szervezet tagjai úgy találták, az egyik legjelentősebb gátja a fogyasztók rizlingvásárlásának az a tény, hogy sok esetben nem lehet eldönteni a címke alapján, hogy száraz vagy édes bort rejt-e a palack. És bár vannak – mint ezt az ausztrál példánál már bemutattuk -, akik kreatívan megoldják a kérdést, az alapítvány mégis úgy vélte célszerű lenne egy egységes megoldás.
Ennek érdekében kialakítottak egy szabványt, amit a rajnai rizlinget készítő pincészetek önkéntesen alkalmazhatnak. A rendszer alapja egy négy szakaszból álló skála, amely száraz, félszáraz, félédes és édes nevet viselő egységekből áll. A különböző szinteket a készítők a bor cukor- és savtartalma alapján definiálták, és korrekciós tényezőként hozzárendelték még a pH értéket is.
Úgy vélik, bár sok országban létezik szabályozás, amely éppúgy épülhet ezekre a szavakra vagy olyan történelmi kategóriákra, mint a német kabinett vagy auslese, a fogyasztóknak igazán azzal könnyítenék meg az életét, ha azonos módon használnák a borok leírásakor alkalmazott kifejezéseket, legyen szó a címékről, pincészet honlapjáról vagy a borkóstolókon tartott előadásokról. Az IRF következő projektje egy, a szőlőfajtát bemutató közös honlap létrehozása.
Ha értesülni szeretne a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezzen Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!