A szalamandra árnyékában
Rövid borhírek Kaliforniából
2010-10-14 | Tóth Adrienn
Kalifornia állam területe több mint négyszerese hazánkénak. Itt készül az Egyesült Államokban előállított borok 90%-a. A vidék boros történelme a 18. századig nyúlik vissza, amikor a dél felől betelepülő spanyol misszionáriusok vallási célból készítettek bort a mission, magyarul misszió nevű szőlőfajtából. Több mélypont után Kaliforniában a 20. század második felétől éli ma is tartó aranykorát a borkultúra, jelenleg több mint 1200 pincészet található az állam területén. A következőkben az itt elterülő borvidékeken kalandozunk.
Bővítenék Santa Mariát
Santa Maria völgyét, amely nagyrészt a dél-kaliforniai Santa Barbara megyében található, és annak legrégebbi eredetvédett termőhelye, a helyi borászok szövetsége bővíteni szeretné. Az idén benyújtott javaslat szerint majd’ 7600 hektárnyi területtel kívánják megtoldani az eredetvédelmi körzetet, azaz AVA-t.
A javaslat elődjét 2006-ben egyszer már elutasította a kérdéssel foglalkozó hivatal, a pályázók nyilatkozata szerint azonban alaposan átdolgozták korábbi elképzeléseiket, és az új tervekkel kapcsolatban már nem élhetnek kifogással a döntéshozók. Szerintük a bővítés lehetővé tenné, hogy az 1981-ben, főleg az autópálya és egyéb utak nyomvonala alapján meghúzott határokat a borok szempontjából fontosabb földrajzi és éghajlati szempontoknak megfelelően vizsgálják felül.
A dokumentum által lefedett terület kilenc működő szőlőbirtokkal bővítené a borvidéket, amelyek összesen valamivel több, mint 100 hektárnyi termő területtel bírnak. Ezek mellett azonban további területek állnak még telepítés alatt. A javaslat már most tovább jutott a bürokrácia útvesztőjén, mint elődje négy évvel ezelőtt: a lakossági véleményezést követően a döntés az Alcohol and Tobacco Tax and Trade Bureau kezében van.
A lazacok után jönnek a tigris szalamandrák
A tigris szalamandrák évmilliók óta élnek Kaliforniában, az utóbbi évtizedekben azonban hála az urbanizációnak és az egyre terjedő mezőgazdasági területeknek, jelentősen csökkent állományuk, a tudósok becslése szerint jelenlegi populációjuk 75%-át veszély fenyegeti.
Az általában tíz évig élő állatok viszonylag lassan nőnek fel, és életükben csak egyszer szaporodnak. Ehhez szükségük van egy kisebb tóra vagy más hasonló vízfelületre, amelyek azonban az egyre növekvő települések és szántóföldek miatt szinte teljesen eltűntek az állam területéről. A szalamandrára ezen túl veszélyt jelent az autós forgalom és a közmű hálózat, valamint persze szenvedhetnek bizonyos betegségektől és vannak természetes ellenségeik is.
Bár a szövetségi szabályozás szerint a szalamandra már eddig is rajta volt a veszélyeztetett fajok listáján, a kaliforniai állatvédők úgy vélik, helyi szinten ennél szigorúbb szabályozásra van szükség. Ennek értelmében – és az új javaslatnak megfelelően - minden olyan személynek, aki új földterületet akar művelés alá vonni, azaz például szőlőt szeretne telepíteni, hivatalos vizsgálatot kell folytatnia, amelyben fölméri, milyen mértékben veszélyezteti a tigris szalamandra életkörülményeit. Azoknak, akikről bebizonyosodik, hogy nem tartották be a törvényt, egy év börtönbüntetéssel és kb. 10 millió forintos pénzbírsággal kell számolniuk.
Még mindig az akciós árak jelentik a megoldást
Sok kaliforniai pincészet számára még mindig a megszokottnál jóval kedvezőbb árak jelentette forgalomnövekedés teszi lehetővé, hogy életben maradjon. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a pincéken túl az értékesítési lánc szinte minden pontja tele van eladatlan készletekkel, de az sem segít sokat, hogy a 2009-es évjáratban a szüret - mennyiség szempontjából - messze meghaladta az ötéves átlagot.
A hivatalos adatok szerint 2009-ben 3 697 millió tonna szőlőt szüreteltek Kaliforniában, amely a 2005-ös rekord után a második legnagyobb mennyiség az állam történetében. Az óriási szüret az elemzők szerint elsősorban a prémium szegmensnek okoz gondot, hiszen a jelenlegi gazdasági helyzetben alapból ezek a tételek vannak nehéz helyzetben.
A 2009-es évjáratban a borszőlők felvásárlási ára általában 1-2%-kal csökkent 2008-hoz képest, a kékszőlők tonnája így átlagosan 125 000 forintért, a fehéreké 104 000 forintért kelt el. A jelenség hátterében a szekértők szerint a gazdasági helyzeten túl az a folyamat áll, amely szerint a nagyobb pincészetek egyre kevesebb hosszú távú szerződést kötnek a szőlőtermelőkkel, inkább vásárolnak kedvük szerint évjáratról-évjáratra.
Az éttermesek és a kereskedők is arról számolnak be, hogy a nagy mennyiségben rendelkezésre álló bort nem könnyű a korábban megszokott árakon eladni. Legyen szó alap vagy prémium tételekről, a vásárlók egyre inkább tisztában vannak az árakkal, és előnyben részesítik azokat a palackokat, amelyet a szokásosnál kedvezőbb körülmények között tudnak megvásárolni. Ennek megfelelően a ma már közhelynek számító tény mellé, amely szerint az olcsóbb árkategóriába tartozó borok szerepelnek jól a piacon, hozzávehetjük, hogy az amerikai vásárlók különösen jól reagálnak a magasabb árkategóriában található borokat érintő kedvezményekre is.
Azon pincészetek esetében, amelyek tartanak az árleszállítások hosszú távú hatásaitól, egy másik gyakorlat terjedt el. A megoldást ők nem az árak csökkentésében látják, hanem portfóliójuk arányainak megváltoztatásában, így az utóbbi években egyre több helyen tapasztalható, hogy csökkennek a dűlőszelektált, presztízsborok palackszámai, és ezzel egy időben ez az érték nő a pincészetek birtokborainak tekintetében.
Ha értesülni szeretne a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezzen Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!