Az nem ért egyet, aki veszít

Franciaország, Bordeaux, St. Emilion

2007-12-18 | Tóth Adrienn

Ahhoz, hogy mindent az alapoktól teljesen világossá tegyünk, túl messzire kellene visszamenni, így most annyival meg kell elégednünk, ha ott kezdjük, hogy Franciaországban az általános AOC besoroláson túl, más rendszerek is léteznek. És jó lenne, ha most azt mondhatnám, hogy ezek csak borvidékenként különböznek, de sajnos ez így nem teljesen igaz, mert akár borvidékeken belül is eltérhetnek. Így áll a helyzet Bordeaux-val is. St. Emilion a Gironde jobb partján található, és egyike a legelismertebb bordeaux-i alrégióknak, itt 1955 óta működik egy külön osztályozási rendszer.

Ha valakinek feltett szándéka, hogy megérti a franciák minőség-rendszereit, annak azt ajánlom, hogy inkább támaszkodjon ebben az esetben pihent és tiszta szellemi kapacitásaira, mint néhány pohár borra. Mert itt aztán egyáltalán nem lesz könnyű dolga.

Sose feledjük, amikor teljesen elveszettnek érezzük magunkat a francia borok címkéit vizsgálva, és átkozni kezdjük megalkotóikat, hogy annak ellenére, hogy ma nem így tűnik, ezek valaha teljesen logikusak voltak. A világnak ebben a csücskében annyira folyamatos a történelem, hogy nagyon sok minden inkább a hagyományokra épül, mint a mai értelemmel felfogható látszólagos áttekinthetőségre.

St. Emilion-ban tehát három kiemelt minőségi szint létezik, amelybe a pincészeteket (nem a területeket) besorolhatják: a Grand Cru van legalul, felette a Grand Cru Classé, majd a Premier Grand Cru Classé. Hogy a helyzet ennyire azért mégse legyen egyszerű, a legfelső kategóriát még két alcsoportra osztották, így létezik Premier Grand Cru Classé A és Premier Grand Cru Classé B.

A rendszert 1955-ben alapították, és azóta tízévente felülvizsgálják, így lehetőség van arra, hogy egy pincészet előlépjen, de természetesen arra is, hogy vissza. Mondanom sem kell, hogy a következő történet konfliktusforrása ez utóbbi esetben keresendő.

2006-ban tartottak legutóbb felülvizsgálatot, amikor is tizenegy estben a döntő bizottság úgy határozott, hogy az adott pincészetek ezentúl alacsonyabb minőségi osztályba tartozzanak. Ezen tizenegy pincészet közül négy nem tudta elfogadni a döntést, és bírósághoz fordult.

A Chateau La Tour du Pin Figeac, a Chateau Villemaurine, Chateau Cadet Bon és a Chateau Guadet-Saint-Julien ez év tavaszán fordult nemcsak saját ítéletük, de az egész rendszer ellen is. A legfontosabb érvük az volt, hogy a bíráló bizottságban több olyan ember is ült, akit gazdasági érdekek kötnek ehhez vagy ahhoz a bírálandó pincészethez. És bár ez jogosnak hangzik, egy pillanatra azért érdemes azt is átgondolni, hogy egy ilyen horderejű döntésnél, mennyire lényeges a szakértők szerepe. A vidék borainak legjobb ismerői pedig elkerülhetetlenül azért ismerik nagyon az adott régiót, mert oda különböző szálak kötik, előfordulhat, hogy gazdaságiak.

Persze azért azokat is meg lehet érteni, akiket rosszul érintett a bizottsági döntés, hiszen a tapasztalatok azt mutatják, hogy egy esetleges visszalépés legalább harmadával csökkentheti a piaci árakat, nem is beszélve az értékesítési hálózat visszahúzódásáról, valamint a birtokhoz tartozó területek értékének eséséről.

Az elmondottak szerint az is bosszantotta a lefokozott pincészeteket, hogy a döntést számukra nem indokolták meg, vagyis nem derült ki egyértelműen, hogy miben is voltak ők kevesek.

Magáról a bírálatról azt kell tudni, hogy mivel tízévente rendezik meg, logikusan az elmúlt tíz évjárat borait mind végigkóstolják. Ez persze annyira nem előnyös abban az esetben, ha ebben a tíz éves periódusban tulajdonosváltás történt, hiszen a korábbi esetleg kevésbé jó borok lefelé billenthetik a mérleg nyelvét.

Ez történhetett a Cadet Bon-nal is, ahol 2001-ben egy Guy Richard nevű úriember lett a tulajdonos, aki óriási összeget fektetett a birtok felújításába, modernizálásába. Úgy tűnik azonban, ez nem volt elég, hogy bizalmat szavazzanak neki és elnézzék az előző tulajdonos melléfogásait.

Az indokok persze mindkét oldalról támadhatók vagy támogathatók ízlés szerint. A lényeg az, hogy a dolog odáig fajult, hogy azt is a bíróságnak kellett eldönteni, hogy komolyan felmerült, kell-e a St. Emilion-iaknak ez a rendszer?

Idén novemberben aztán a párizsi Conseil d’Etat helyben hagyta a 2006-os döntést, az azonban várhatóan még hónapokig nem derül majd ki, hogy a négy pincészetnek mi lesz a sorsa: lekerülnek vagy vissza korábbi pozíciójukba.

Címkék

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!