Bemutatkozunk 3. rész
Ab ovo
2007-10-24 | Schützenhoffer Gergely
Schützenhoffer Gergely szívéhez közel állnak a nyugati határnak mind ezen, mind azon az oldalon elhelyezkedő vidékei. Ez az oldal azért, mert itt van az otthona, a másik oldal felé pedig bár erős kritikával, azért mindig érdeklődve tekint. Épp ezért ő fog minket tudósítani az osztrák borvilág híreiről, és ha már így fordult a kocka megszavaztuk neki Németországot is. E mellett sportrajongó is, úgyhogy különös figyelmet fordít majd ennek a témának, amennyiben az valamilyen módon összefonódik a borral.
A gasztronómia irányába hajló elkötelezettségem első jelei már az általános iskolai évek során kikristályosodtak. Jó tizenöt évvel ezelőtt a rizseshús illatával átitatott kék köpenyemben, az osztályfőnöki órán kókadozva arra a kérdésre, hogy mi szeretnék lenni, ha nagy leszek, (akkor még nem is sejtettem, hogy tényleg 1960 mm-es jegenyévé válok!) azt válaszoltam, hogy szakács vagy cukrász.
A válasz indíttatása szüleim tevékenységéből fakadt, akik a vendéglátásban töltötték mindennapjaikat: édesanyám cukrászdában eladóként, édesapám pedig egy hotelben éttermi üzletvezetőként. Számtalanszor megfordultam az említett munkahelyeken, ahol magamba szívtam a hely szellemének üzenetét.
A gyermekkori elhatározás megérlelődött abban, hogy vendéglátóipari középiskolában folytattam tanulmányaimat. Az itteni szakmai órákon foglalkoztunk a borkóstolással és a borvidékekkel, valamint a bor felszolgálásával.
Édesapám munkahelyén - egy tucat évvel ezelőtt - az egyik üzlethelyiséget bérlő borkereskedő néhány napos borkurzust szervezett, a mára már komoly szaktekintélynek számító és a magyar borleíró szaknyelv megteremtésében elévülhetetlen érdemeket szerzett Dr. Mészáros Gabriella és Dr. Rohály Gábor vezetésével. Az említett „szervezkedő” Baráth Sándor volt, aki ma a somlói Kreinbacher pincészet birtokigazgatója.
Természetesen nem hiányozhattam. Sőt! Első jegyzetemet is itt készítettem.
1997-ben a budaörsi Corában pedig megláttam a Borbarát szakmai folyóiratot, amellyel azóta is szimbiózisban élek.
A rendszeres falusi kiruccanások, a nagyszüleimnél tett látogatások során viszont nem kerültem kapcsolatba a szőlővel és a borral. Apai nagyapám foglalatoskodott szőlővel, de mire észhez tértem már abbahagyta a fürtök neveltetését. Az ő szabadidős tevékenységéből a méhészet volt rám komoly hatással. Elhatároztam, hogyha egyszer visszavonulok vidékre, akkor a mézelő méhek társadalmát próbálom majd külső szakértőként irányítani. Hiszen mint sok minden mást is, a borral való kapcsolatom legerősebb oldala a természet szeretetéből fakad.
A következő jelentősebb stáció a főiskola, ahol az elválaszthatatlan létet a borral Dr. Csizmadia András Tanár Úr hívó szava eredményezte. Borképzést indított, ahol szintén biztos volt részvételem. Az ő előadásmódja, elhivatottsága és bölcsész lelkülete segített fenntartani a folyamatos érdeklődést a nemes nedű iránt.
Máig tartó komoly barátságok szövődtek itt, hiszen a bor mint tudjuk közelebb hozza az embereket egymáshoz.
A szakmai pályafutásom is ezen a síkon indult el, amely a mai napig több-kevesebb oldalszéllel, de még mindig tart. Szabad óráinkban is járjuk barátaimmal főként a magyar bortermő helyeket, de már külföldön is többször barangolunk ezzel a céllal. Oktatást tartunk, kóstolunk és kóstoltatunk.
Szeretném, ha a közeljövőben, hatékonyabb bormarketinggel erősödnének a borturizmus bástyái és minél több helyi és külföldi zarándokot köszöntene a sok-sok földbe vájt tárház, hiszen a magyar bort itthon, a saját termőhelyén kell eladni.
Emellett alapvető cél, hogy a mindennapok és legalább napi egy főétkezés elengedhetetlen része legyen a bor.
Rajtam nem fog múlni.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!