Borászhiány Angliában

Rövid borhírek az Egyesült Királyságból

2010-12-21 | Tóth Adrienn

Bár vannak olyan vélemények, amelyek szerint a szőlőt Julius Cézár vitte el a mai Anglia területére, a tudósok ebben egyáltalán nem biztosak. Az persze valószínű, hogy a növény a rómaiak révén került erre a földre, de az már nem jelenthető ki biztosan, hogy ebben az időszakban valóban termesztettek-e itt szőlőt, és ha igen, akkor vajon az csak a nemesi kastélyok díszeként szolgált, vagy készült belőle bor is. A múltban ragadt kérdőjelek után, kerüljünk most közelebb a mai angol borkultúrához következő hírcsokrunkkal.

Mi alapján döntenek?

Az egyik legjobban megfigyelt borfogyasztói kultúra változásait azért is érdemes figyelemmel követni, mert ugyan nem képezhető le egyértelműen hazánkra, de más alternatíva híján elgondolkodtató lehet.

A „Do I like it?” fogyasztói szokásokat vizsgáló, borszakértők által újonnan alapított ügynökség 175 borfogyasztót kérdezett arról, a különböző információk milyen mértékben befolyásolják döntésüket.

A legfontosabb szempontnak, amelyet a válaszadók 78%-a jelölt meg, az bizonyult, hogy az adott bor milyen elismertségnek örvend az Egyesült Királyságban, ezt követte 67%-kal a tény, hogy az adott pincészet saját maga termeli-e a szőlőjét.

Hogy egy tétel kedvence valamelyik hírességnek, netán áll-e egy celeb az adott pincészet mögött, úgy tűnik, egyáltalán nem fontos a borok világában. Sőt, a válaszadók 60%-nál, az információ, hogy híresség tulajdonában áll-e az adott pincészet, a legutolsó a vásárlásra ösztönző lehetőségek közül. A felmérés szerint körülbelül hasonló jelentőséggel bír az is, ha egy bor szerepel egy filmben.

A vásárlói tudatosság más szempontjai is felkerültek a kérdések közé. Az eredmények szerint a borbarátok 11%-nak fontos, hogy a szén-dioxid kibocsátása szempontjából semleges-e a pincészet, 36%-uknak pedig számított a fenntarthatóság iránti elkötelezettség.

Borpazarlás

A brit háztartásokban egy év alatt körülbelül 470 millió font (cikkünk írásakor több mint 150 milliárd forint) értékű bort öntenek ki a lefolyóba. Az adatok begyűjtésére a kormány adott megbízást egy, a pazarlás mértékét csökkentő akcióprogram részeként.

Az elemzés szerint majdnem 1,8 millió tonna étel és ital kerül a csatornákba, amelyből mindössze kb. 0,3 millió kellene, hogy legyen a valódi felesleg. A nagyobb részt kitevő 1,5 millió tonna elkerülhető volna gondosabb tárolással és élelmiszer-felhasználással. Az angol háztartásokban a leggyakrabban a tejtől szabadulnak meg ily módon, de szorosan ezután következnek a szénsavas üdítőitalok és a gyümölcslevek.

A szakértők szerint, ha csak arra ügyelnének az angolok, hogy ne kelljen a kannákban maradó teát kiönteni, majdnem 4,6 millió tonnával csökkenthetnék szén-dioxid kibocsátásukat.

És hogy mit ajánl az angol kormány a háztartásoknak borfronton? Elsőként azt, hogy fogyasszák el a borospalack teljes tartalmát. Felhívják a vásárlók figyelmét, hogy a borok általában nem romlanak meg néhány nap alatt, sőt, több közülük akár egy hétig is eláll. Ennek érdekében javasolt a nyitás után a borok hűtőben való tárolása, ha pedig végképp nincs más lehetőség, a tanácsadó szervezet szerint, a bort érdemes ugyanúgy lefagyasztani, ahogy a húsleves maradékot, így felhasználható lesz egy későbbi főzés alkalmával.

Vége a rózsaszín álomnak

A brit szupermarketekben visszaesőben van a korábban megállíthatatlannak tűnő rozé fogyasztás - állították a Wine and Spirit Trade Association szeptemberi konferenciáján. Erről a piaci szegmensről tudni érdemes, hogy a borforgalom döntő részéért felel, minden 100 palack borból a hipermarketekben fogy el ugyanis 83, így az itt lejátszódó trendeknek különös jelentőséget tulajdoníthatunk az ország borfogyasztási szokásait vizsgálva.

A rozé mániát a szigetországban a 2003-as nyári kánikula indította el, azóta folyamatosan nőtt a bortípus iránti érdeklődés, függetlenül az esetleges áremelkedésektől. Az elmúlt évben, amikor visszaesett a rózsaszínű bor forgalma 4%-kal növekedtek az árak, de ez elhanyagolható a megelőző év 17%-hoz képest, és ekkor ez a tényező nem csökkentette a vásárlókedvet.

Érdekes, hogy a hanyatló bolti rozévásárlással párhuzamosan nőtt a bortípus iránti érdeklődés az éttermekben, pubokban, szórakozóhelyeken. A 8%-os emelkedést a szakértők azzal magyarázzák, hogy a vendégek igyekeznek kevesebbet költeni, így az olcsóbb italok közül választanak maguknak, ha elmennek otthonról.

Előfordulhat azonban, hogy az utóbbi okfejtésnek másik távlatból van igaza. A Wine and Spirit Trade Association pár hónappal később, decemberben megjelentetett elemzése szerint ugyanis míg az általános borforgalom mennyiség tekintetében visszaesőben van (-4,6%), addig érték szempontjából emelkedett (+3,7%).

Az jelentés leírja, hogy egy palack bor átlagosan 4,47 fontba (cikkünk írásakor kb. 1430 forintba) kerül, és a legdinamikusabb növekedést Argentína produkálta a maga 50%-os értékbeli növekedésével. A fenti adatokat összefésülve tehát előfordulhat, hogy az éttermi rozé fogyasztás nem más borok kárára nőtt, hanem más italtípusokéra, a párlatok tekintetében ugyanis egyaránt visszaesés tapasztalható mennyiség (-4,6%) és érték (3,7%) szempontjából.

Kevés a kéz

A mind nagyobb felületen terjeszkedő angol bortermelés gyenge pontját egyre inkább a képzett munkaerő hiánya jelenti. Az évről-évre növekvő szőlőtelepítésekhez nem könnyű hozzáértő angol munkaerőt találni.

A helyzet megoldása érdekében a brit kormány és az EU közösen támogat egy helyi főiskolát. Az East Sussex-ben fekvő Plumpton College ugyanis az egyetlen olyan angol felsőoktatási intézmény, amely rendelkezik saját szőlőterülettel és pincészettel.

A szigetország eddig inkább a bor másik oldalára koncentrált, így viszonylag sok a borok értékesítésével foglalkozó közgazdász, valamint a szakíró, de jelentős a hiány a szőlő gondozásához és a bor elkészítéséhez a gyakorlatban is értő szakember.

Ha értesülni szeretne a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezzen Primőr hírlevelünkre!

Címkék

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!