A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Bordeaux 2007 1. rész

Csak megszállottaknak

2008-06-02 | Tóth Adrienn


A tavalyi már biztosan nem úgy vonul be a bordeaux-i bortörténelembe, mint egy legendás évjárat. A kritikusok nagyjából egyetértenek a borok értékelésében, a kereskedők meg abban, hogyha a csúcspincészetek nem csökkentik rohamosan áraikat, akkor még vásárolni sem nagyon fognak idén. A nem túl jó nyarat, egy esős augusztus követte, így csak a gyönyörű indián nyár mentette meg az évet a teljes katasztrófától. Ennyit röviden, a részletek bőven kifejtésre kerülnek az alábbiakban.


 

Alapinformációk

A 2007-ben leszüretelt teljes francia szőlő mennyisége 47,1 millió hektoliterre tehető. Ez a szám 11%-kal kevesebb a tavalyinál, és 10%-kal kevesebb az elmúlt öt év átlagánál. Persze jelentős eltérések tapasztalhatók borvidékről borvidékre. Az eredetvédett borok (AOC) kategóriájában a legkisebb a különbség tavalyhoz képest, mindössze 2%. A tájbor kategóriában (vins de pay) ez már magasabb: 7%.

A legnagyobb csökkenés azonban nem véletlen, hogy azt a vidéket érintette, ahol direkt a szőlők túlterhelése a cél. A világ leghíresebb borpárlatát készítő Cognac vidékén egy rossz évjárat nagyobb hátrányt eredményez.

Egy kicsit a kereskedelemről is beszéljünk. Bordeaux vidéke 2007-ben 1,93 millió hektoliter bort értékesített export piacokon. Ez a szám rekordnak számít. Értékben 9%-kal, mennyiség szempontjából 7%-kal több mint 2006–ban. A borvidék egyébként teljes termelésének 41%-át adja el külföldön, ez az összes francia export majd egyharmada. Az Egyesült Királyság maradt a legfontosabb exportpartner. A már időtlen idők óta elkötelezett bordeaux-i borfogyasztók után az Egyesült Államok áll a második helyen. Az ázsiai piacok szépen fejlődnek, Kína 158%-kal teljesítette túl a tavalyi eredményeket, ha a borok értékét vizsgáljuk. Hong Kong ugyanezen szempontból 81%-ot produkált.

Kételkedés

Február végén a híres bordeaux-i primeur kóstolók (lásd korábbi írásunk) előtt egy hónappal még sok amerikai kereskedő úgy nyilatkozott, nemcsak, hogy vásárolni nem nagyon fog az évi termésből, de könnyen lehet, az idei kóstolót is kihagyja, köszönhetően a még mindig drága eurónak, a nem túl jó évjárat-előrejelzéseknek és a várhatóan idén is magas eladási áraknak.

A kereskedők szempontjából érthető a reakció, hiszen a már tavaly is irreálisan magasnak tartott árakhoz, akkor legalább jó évjárati adottságok társultak. Mivel azonban az idei nem ilyen, várhatóan a tudatos csúcsfogyasztók elutasítják majd a 2007-es borokat.

Sokan tisztában vannak vele, hogy rossz évjáratban is lehet jó bort csinálni, ennek azonban még a megszokottnál is szigorúbb feltételei vannak, többek között a megfelelő fürtök kiválogatása. Ez pedig semmi mást nem jelenthet, csak még magasabb költségeket a pincészetek részéről. Ebben az esetben pedig elég meglepő lenne, ha lejjebb mennének az árak.

A februári hírek 200 eurós induló árakról szólnak a premier cru-k kapcsán, ez pedig több mint 300 dolláros palack árakat jelentene az Egyesült Államokban. Az amerikai kereskedők azt mondják, hogyha fontos az általuk jelentette piac – márpedig ki ne tudná, hogy meghatározó -, akkor az ár-érték arány tudatos fogyasztóikra való tekintettel, csökkenteniük kellene az árakat a pincészeteknek. Hiszen az utóbbi időben tapasztalható hihetetlen áremelkedés miatt jelentősen visszaesett a csúcsborok iránti kereslet.

Az első kóstolások után

Április elejére a szakma már túl van a kóstolókon. A legpozitívabbnak azok a megjegyzések számítanak, amelyek szerint lágy, gyümölcsös vörösborokat hozott 2007, olyanokat, amelyeket nem kell sokáig tartogatni. A szőlészeknek az egyébként korán és biztosan érő merlot is gondot jelentett, ez az a faj, amely azért még hidegebb években és a kevésbé jó adottságokkal bíró területeken is elég nagy biztonsággal be szokott érni. Ebben az évben szeptemberben még mindig nem volt teljesen érett.

Sok szakértő szerint azt, hogy ebben az évben ki készít majd jó bort – ahogyan arra már a korábbiakban is utaltunk – azon fog múlni, hogy milyen anyagi helyzetben volt a pincészet. A legjobb eredményt ugyanis valószínűleg csak azok érték el, akiknek elég kapacitásuk volt arra, hogy a szüretelőket két-három alkalommal is kiküldjék a szőlőbe.

Ha ugyanis valaki csak egyszer szüretelt, akkor annak két lehetősége volt. Az egyeletlen érés következtében, amikor a fürtök egy része beérett már, akkor kimehetett szüretelni, ebben az esetben azonban a nem teljesen érett zöld fürtök is bekerültek a pincébe, ami nyers ízeket eredményez. A másik lehetőség, hogy tovább kint hagyja a szőlőt a tőkén, ekkor azonban a viszonylag nedves éghajlatúnak számító Bordeaux vidékén elég nagy a gombák terjedésének veszélye.

Néhányan a szegényesebb alapanyagot úgy próbálták helyre hozni, hogy erős hordós érlelésnek tették ki a borokat. Azt azonban már minden kezdő borbarát tudja, hogy rossz alapanyagot hordós aromákkal elfedni, nem jó ötlet, hiszen sosem lesz olyan harmóniában a végén, mint egy valóban nagy bor esetében.

A legtöbb jót egyébként a száraz fehér borokról mondják, amelyeket főleg a borvidék Graves nevű alrégiójában készítenek. Kiegyensúlyozottnak tartják ezen borokat, megfelelő savtartalommal és terroir jelleggel. Ugyanennek a területnek a vörösborairól, legtöbben inkább nem is beszélnek. Ugyancsak dicsérik az erőteljes bothrytis-es jegyekkel megáldott édes borokat Sauternes vidékéről és a környező településekről.

Folytatás holnap.

Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz primőr hírlevelünkre!

 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!