A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Bordeaux 2007 2. rész

És akkor mi következik a korábbiakból?

2008-06-03 | Tóth Adrienn


Egy nem túl jó adottságokkal megáldott évjárat a paraszti logika szerint nem túl jó adottságokkal bíró borokat kell, hogy eredményezzen. A nem túl jó borok pedig nemde alacsonyabb árakkal kellene, hogy bírjanak? Már a paraszti logika szerint.


Ennek ellenére azt az alapvető közgazdaságtani igazságot is figyelembe kell venni, hogyha a piac drágán is megveszi ezeket a borokat, akkor már elnézést, de hülye lenne az a borász, aki ennek ellenére leviszi az árait. Az árcédulák kialakításánál a pincészetek inkább a piacra figyelnek, mint a nyafogó kereskedőkre. Hiszen bár a klasszikus vásárlók egyre telítődnek, még mindig lehet abban bízni, hogy évről évre egyre nagyobb szeletet fognak kiszakítani a tortából a fejlődő, ázsiai országok.

Bele kell gondolni, hogy az ezekben a régiókban az új, most nyitó cégek még abban a fázisban vannak, hogy különösebb mérlegelés nélkül mindent felvásárolnak, gyakorlatilag bármilyen áron, amit eléjük tesznek. A sokszor erősen betáblázott, és szigorúan felosztott piacon tehát azok a nyugati kereskedők, akik egy rosszabb évet ugranak, azzal játszanak, hogy megtörténhet, hogy egy következő kitűnő évjáratban majd az ő nevüket ugorják át a csúcspincészetek készleteik felosztásakor.

Bár az is megtörténhet, hogy ezek az új ázsiai és orosz piacok még nem képviselnek olyan nagy felvásárlóerőt, és az amerikaiak és az angolok visszahúzódásával, meg a nem túl jó évjárat felülárazásával összeomlás következik be, olyan amire nem is olyan régen – 1997-ben - már volt példa.

És akkor megszólalt Parker

A rettegett amerikai borkritikus, akinek nyilatkozatai meghatározóak az amerikai piacon, április közepén hozta nyilvánosságra az évjáratról alkotott véleményét. A Le Figaro elnevezésű francia napilapnak nyilatkozta, hogy a borok sokkal jobbak, mint amire számított. Ennek ellenére azonban többségük nem túl mély, zöldes jegyekkel, és végül is összességükben kiábrándítóak.

Ezek alól egyedül a legjobb chateau-k jelentik a kivételt, akik jó anyagi helyzetük miatt, mindent megtettek az elérhető legjobb minőségért, és így gyümölcsös, lágy, barátságos borokat készítettek, amelyeket a következő pár év folyamán célszerű el is fogyasztani, mivel nem rendelkeznek azzal a mélységgel és struktúrával, ami egy nagyszerű évjáratot jellemez.

Az első árak

Az első néhány ár, amelyek április végén nyilvánosságra kerültek, körülbelül megfelelnek a tavalyiaknak. A legtöbben azonban még várnak a Parker pontok nyilvánosságra hozatalára vagy az ázsiai Vinexpora.

Néhány kereskedő úgy reagált a hírre, hogy idén csak a vevők konkrét megrendelése esetén fognak „en primeur” módon vásárolni.

Sokan merész játéknak érzik, hogy a pincészetek kivárják a Parker pontokat, hiszen amíg ezek nem kerülnek nyilvánosságra egy nyomott áron, valószínűleg lehetne bizonyos mennyiséget értékesíteni. Ha viszont az történik, amire a legtöbben számítanak, és rossz pontokat kapnak a borok, csak sokkal nyomottabb áron tudnak majd versenybe szállni a vevők kegyeiért.

És megszülettek azok a bizonyos pontok

Május elejére nyilvánosságra kerültek a nagy jelentősséggel bíró számok, amelyek a várakozásoknak megfelelően, hát, nem túl magasak. Mindössze három bor kapott száz pontot, ezek mindegyike fehér, a vörösök közül pedig négy érte el a kilencvenöt pontot.

Ebben az évben a kritikus nem is hozott nyilvánosságra külön borleírásokat. A részleteket inkább borvidékenként összefogva tálalta, kiemelve néhány pincészetet. A pontok végül is alacsonyabbak lettek, mint ahogy azt a legtöbb ember várta.

Hogy hogyan alakul az év további része, arról biztos sok hírt kapunk még. Lezárásként szakadjunk ki ebből a problémakörből, és vegyünk szemügyre egy új összefogást egy szőlőfajta megmentésére.

Semillon-hiány fenyeget

Egyre több helyi borásznak szúr szemet, hogy mintha egyre kevesebb semillon teremne évről-évre. Ennek egyik okát abban látják, hogy ahogy a fehér szőlőfajta nemzetközi népszerűsége egyre csökken, a faiskolák nem fordítanak túl sok figyelmet a legjobb klónok kiválogatására, így egyre rosszabb minőségű oltványok kerülnek a földekre.

Míg régen a semillon egyike volt a világ legnépszerűbb szőlőfajtáinak, addig ma már alig van jelen a borvidéken kívül. Franciaország teljes termelésének 95%-át Bordeaux adja, a maradékon Chile, Ausztrália és Dél-Afrika osztozik.

Bordeaux-ban általában sauvignon blanc-nal házasítják, hogy édes és száraz fehér borokat állítsanak elő belőle. És épp ez aggasztja a borászokat, hogy abban az esetben, ha nem lesz elég semillon, túlzottan is ki lesznek szolgáltatva a sauvignon blanc jellegzetes karakterének, és így messze kerülnek az eddig készített borok stílusától.

A helyzet javítására tizenhét bordeaux-i pincészet – köztük a legnevesebb édes borkészítők – fogott össze, hogy megmentsék és kiszelektálják a legjobb klónokat, a jövőbeli bor minősége érdekében.

A cikk első felét itt olvashatja.

Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz primőr hírlevelünkre!

 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!