Borkultúra és bormarketing

Egy irány, két szakasz

2011-04-22 | Tóth Adrienn

A hét folyamán két vendégszerzőtől származó cikk is megjelent a Vinoporton, amely a bormarketing, az országos stratégia, a belföldi fogyasztás jelene és az export kérdései körül forgott. Úgy gondoltuk, ezek utána nekünk is érdemes lenne megszólalni. Nem azzal a céllal, hogy megadjuk a Választ, hiszen arra néhány oldalnyi terjedelemben valószínűleg senki sem lenne képes, hanem azért, hogy saját szemléletünkkel kiegészítsük, vagy új megvilágításban helyezzük a korábban elhangzottakat.

Kardos Gábor vitaindító cikke ITT olvasható, Sánta Zoltán válasza pedig ITT.

A probléma összetettsége, a különböző álláspontok, szakmai tapasztalatok és eltérő munkamódszerek valószínűleg nem segítik a kérdés átláthatóságát, és azt, hogy könnyen megítélhessük, egy-egy újabb véleménnyel milyen mértékben és pontosan mely területen gazdagodott látókörünk. Épp ezért itt most két fogalomkör közötti különbséget szeretnénk körülírni, személyes felfogásban.

Úgy gondolom, érdemes szétválasztani a borkultúra terjesztésének fogalmát a bormarketingétől, mert bár szorosan kapcsolódnak egymáshoz, célközönségük és eszközeik mégis különbözőek.

Nem szeretném túlbonyolítani ezeket a kifejezéseket, borkultúrán most azt értem, hogy az emberek isznak-e bort vagy sem. Hogy hol, milyen körülmények között és milyet, abba itt most nem mennék bele.

Abban talán a legtöbben egyet értünk, hogy a hazai borászat jövőjét legbiztosabban az garantálhatja, ha a borok többségét itthon fogyasztjuk el. Ehhez pedig arra van szükség, hogy minél szélesebb tömegek igyanak bort. A piramis azután úgyis kialakul, hiszen mindig is lesznek, akik rögtön a minőség útján indulnak el, míg másoknál sosem lehet majd más szempontokat helyezni az ár kérdése elé.

Véleményem szerint az ilyen módon általános értelemben vett borkultúra terjesztéséhez idő és rengeteg munka kell. Abban, hogy egy eddig bort nem fogyasztó elkezdjen bort inni, szerintem nem segítenek a marketing eszközök, hiszen egy pincészet facebook oldalára, hirdetésére vagy kóstoltatására úgyis csak azok figyelnek fel, akik már eleve fogyasztanak bort.

A borkultúra terjesztését sok ember végzi. Azok, akik átélték már az élményt, amikor segítségükkel barátjuknak először esik le a tantusz, hogy a bor egyrészt nem savanyú, másrészt egy nagyon is intelligens és örömteli világ. Ezentúl azok az éttermi felszolgálók vesznek részt benne, akik élnek azzal a hihetetlenül hatékony, mégis egyszerű lehetőséggel, hogy a borok és ételek kapcsolatának megmutatásával ismertessék meg a legmagasabb fokú borfogyasztást vendégeikkel. Végül azok a borászok is elengedhetetlenül fontosak, akik milliomodszorra is türelemmel válaszolnak az elcsépelt kérdésekre, és nyűgözik le átélt történetükkel és személyiségükkel a borok terén tudatlan embereket.

Ez lassú munka, nem jár tömeges, és jól elemezhető eredményekkel, de úgy vélem, hogy a több évtized alatt leépített borkultúra mindennapokba való visszatéréséhez legalább annyi, csak ezúttal pozitív erőfeszítés szükséges. Ezt nem lehet megoldani óriásplakátokkal.

Térjünk akkor át a bormarketingre

Bormarketing címén egy másik kérdéskört szeretnék érinteni. A bormarketing számomra most az egyszerűség kedvéért arról szól, hogy ha már valaki fogyaszt bort, akkor mit is iszik.

Mert az ugye bortermelő országként - a korábban említett Feinschmecker mintájára - számunkra egyáltalán nem mindegy, hogy magyart vagy külföldit iszunk? A kiindulópont valószínűleg az, hogy a hazai közönség igyon alapból magyar bort, de úgy gondolom, abban sincs vita, hogy a gazdasági érdekeken túl, a minőségi borok exportja olyan módon irányíthatja a figyelmet hazánkra, amelyből csak profitálhatunk.

A bormarketing kényes kérdés, valószínűleg arányaiban legalább annyian értenek hozzá a boros szakmán belül, ahányan az „átlag” emberek közül a borhoz, meg a focihoz. Mivel pedig mindenkinek van véleménye, logikus, hogy mindenki - pláne ha érintett is - bele akar szólni az országos kérdésekbe.

Végigültem már néhány, a témával foglalkozó előadást, az utána következő inkább véleménymegmondó, mintsem kérdésfeltevő percekkel együtt, és általában arra az eredményre jutottam, hogy nem is nagyon akarjuk megérteni egymást. Nem mintha könnyű lenne.

Mert, ha belegondolunk, elég utópikusnak tűnik létrehozni egy olyan stratégiát, amelyet mindenki a magáénak érez, legyen az egy néhány hektáros csúcspincészet, amelynek tulajdonosát rendre keresik fel a nemzetközi szaktekintélyek, a maguk magas elvárásaival, vagy egy húsz-harminc hektáron gazdálkodó borász, aki minden hétvégéjét arra áldozza, hogy kiszolgálja a hozzá érkező vendégeket, belecsempéssze a borkultúrát mindennapjaikba.

Stratégiára – merthogy abban valószínűleg szintén mindannyian egyetértünk – szükség van, kialakítása azonban valószínűleg mindenki részéről több kompromisszum-készséget, más véleménye iránti nyitottságot követel meg, mint ami a legtöbbünk számára kényelmes lenne.

Egy hosszútávon valóban sikeres országos bormarketing tevékenységhez valamire nagyon is szükség lenne, ami egyelőre hiányzik mind a szabályozást és támogatási keretet biztosító kormányzat részéről, mind pedig a szakmai szereplőiből: ez pedig a bizalom.

Az utóbbi évek országos bormarketinggel kapcsolatos történései azt bizonyították számomra, hogy sem az igazgatás, sem a szakma nem biztosít elegendő bizalmat egy csapatnak, aki végezhetné munkáját. Az összes csoport a helyett, hogy tapasztalataikat és kapcsolataikat felhasználva munkához látnának, bele vannak kényszerítve egy olyan keretbe, amely különböző projektek kiírásáról, pályáztatásáról és az ezzel kapcsolatos játszmákról szól. És a kép nem lehet teljes, ha minden ellenállást eltolunk egy irányba, hiszen a borászok oldaláról is általános bizalmatlanság irányul bárki felé, aki ezen a fronton belekezd valamibe.

Márpedig támogatás nélkül ez biztosan nem fog menni. Az országos bormarketinghez országos támogatás kell, a kormány, annak szervezetei és a szakma oldaláról egyaránt. Ha erre nem vagyunk képesek, ne is várjunk mástól sikereket, mint az egyéni kezdeményezésektől, az egyes pincéktől vagy borvidékek önálló tevékenységétől. Nem mintha ezek nem jelentenének komoly erőt, de méretükből eredően hatékonyságuk nem lesz gyors és látványos.

Ha másképp szeretnénk, egyet tehetünk: az együttműködés iránt nyitottan meghallgatjuk egymást.

Ha értesülni szeretne a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezzen Primőr hírlevelünkre!

Címkék

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!