Demeter Zoltán évjárat-bemutató
Kísérletek és portfólióváltozások
2013-10-23 | Tóth Adrienn
Több éves hagyományokat folytatva Demeter Zoltán idén is megrendezte évjárat-bemutatóját október elején a Kempinski Hotel Corvinusban. A borsor azonban ebben az évben nem korlátozódott egyetlen évjáratra, hiszen több olyan kuriozitás is a poharakba került, amelynek egynél több év palackos és/vagy hordós érlelésre volt szüksége. A következőkben összefoglaljuk Zoltánnak az egyes borokra, illetve a portfólióját érintő változásokra vonatkozó kommentárjait.
Kiindulásként a tokaji borász elmondta, hogy alapvető célja megmutatni Tokaj-Hegyalja különlegességét, tehát magát a termőhelyet kommunikálni a borai által. Ennek érdekében 2005-től törekszik a száraz borain keresztül a borvidék különböző terroirjainak palackba zárására. Úgy gondolja, olyan fokú egyediség jellemzi a borvidéket, amely világviszonylatban is egyedülálló, ez és az 500 éves múltra visszatekintő borkészítői hagyomány pedig óriási felelősséget rak a ma ott dolgozók vállára. A legfontosabb jelenleg az, hogy ebből a múltból kell táplálkozniuk, és döccenők nélkül ezt a szemléletet kell a pincészeteknek továbbvinniük.
Az előadó szerint jelen pillanatban a legnagyobb problémát a Tokaj kapcsán kommunikált üzenet bonyolultsága jelenti, ehhez elég az eltérő borkészítés szemléletmódokra, a furmint, a hárslevelű és a sárga muskotály mellett megjelenő többi fajtára, a különböző édességi fokokra és a sokféle borkülönlegességre gondolni. Mindez a sok csatorna eltereli a figyelmet a fő folyóról, amely a termőhelynek felel meg.
A helyzet kezelése érdekében a pince portfóliója néhány kiegészítő kísérlettől eltekintve három borkategóriára: a száraz borokra, a főborra és az aszúra koncentrál. E három csoport gyakorlatilag megfeleltethető az utóbbi évtizedekben Tokajban végbemenő borászati fordulatoknak. A ’90-es évek végére az édes borok magas minőséget értek el, a következő évtized a száraz borokról és a dűlőszelekciókról szólt, 2009-től pedig egyre több pezsgő bukkan fel a borvidéken.
A pezsgő kapcsán – az eseményen a 2010-es évjárat mutatkozott be – Zoltán elmondta, hogy bár kezdetben mindössze kísérletnek szánta készítését, ma elképzelhetőnek tartja, hogy nagyobb lehetőségek vannak benne, mint amire kezdetben számítani lehetett. A 2010-es évjárat okán az előadáson elhangzott, hogy ez a tétel is bizonyítja: nincs rossz évjárat, ha van elég ember, aki értően tud szelektálni. A jövőben, ha a pezsgőműfajt komolyan akarják venni Tokajban, alapvető kérdésként kell megjelennie az alkalmas területek és furmintklónok megtalálásának.
A pezsgőn belüli műfaji kérdések kapcsán megtudhattuk, hogy a borász a pezsgőre mint borra gondol, ezért ennek megfelelő érettségű alapanyagot szüretel. Nem célja, hogy a champagne-i tételekre hasonlítson, mert úgy gondolja, hogy az hamar bukáshoz vezetne. A megoldást ezért annak átgondolása jelenti, hogy Tokaj pezsgőben is tud olyan egyedi minőséget produkálni, ahogy azt eddig megtette az édes és száraz csendes borok terén.
A kóstolón egy 2012-es édes és száraz birtokbor is bemutatásra került. E borok célja, hogy azt az egyszerű, könnyen érthető üzenetet hordozzák, amely felkeltheti az olyan borkedvelők figyelmét is Tokaj iránt, akik eddig elkerülték a borvidéket. Zoltán úgy véli: az elsősorban a vendéglátóipar kiszolgálása miatt megszületett birtokborok lehetővé tehetik az éttermek számára, hogy pohárra kínáljanak magas minőségű borokat, amelyek által nemcsak a hazai, hanem a külföldi közönséget is megnyerhetik maguknak.
A kóstolón három dűlőszelektált tétel mutatkozott be: a 2012-es Kakas, Veres és Szerelmi. Egyúttal megtudhattuk, hogy e borcsoport megjelenése a jövőben változni fog. A korábban palackba kerülő többféle furmintok száma egyre, a Veresre csökken, és ez jelenik majd meg a Szerelmiből származó hárslevelű és az Őszhegy sárga muskotálya mellett.
Mindezzel a pince által közvetíteni kívánt üzenet fókuszálása a cél, a korábbi évek tapasztalatai szerint ugyanis még a hazai közönség számára is túlzónak bizonyult az információ. A tapasztalatok alapján mindössze 2-300 fogyasztó volt nyitott az ily módon történő összehasonlításra, ennek köszönhető a dűlőszelektált tételek kínálatának szűkítése. A kóstolón poharakba kerülő Kakasról például tudható, hogy hamarosan nem jelenik meg önálló száraz furmintként, ehelyett a rátkai Újhegy termésével együtt pezsgőalapborként szolgál majd.
A borsor pezsgő utáni kuriózuma a 2011-es Narancsbor Furmint volt, amely a mádi Betsek-dűlő terméséből készült, és tizenhárom napig ázott a héján. A bort ezután kipréselték, majd hordóban erjesztették és érlelték.
A száraz borokat követően a 2009-es főbor, az „Eszter” következett. A borkategória elnevezése kapcsán elhangozott, hogy 500 évvel ezelőtt óriási meglepetést és örömet jelentett a helyi gazdáknak a felfedezése, ekkor főborra keresztelték. 200 évvel később azonban, amikor mindehhez jelentős külföldi, főként lengyel kereskedelmi elismertség is társult, átnevezték szamorodninak.
A rendszerváltást követően merült fel az igény, hogy lepalackozzanak olyan borokat, amelyek megőrzik ezen édes borok friss aromatikáját, és ekkor alakultak ki a late harvest, késői szüret, cuvée és ehhez hasonló kifejezések. A tokaji borász örülne annak, ha a borvidék pincészetei visszatérnének az ősi elnevezéshez, ameddig azonban ez bekövetkezik, a saját palackjain az Eszter nevet fogja használni.
Zoltán a mostanában az aszú kapcsán gyakran felmerül puttonyszám kérdéséről elmondta, hogy szerinte az lenne az ideális, ha minden pincészet egy aszút készítene, hiszen az aszúszemek egyedisége miatt értelemszerűen minden tokaji pincészetben ez a legfontosabb bor.
Zárásként három vörösbor következett, amelyek az Egri borvidéken, Szomolyán készültek Demeter Zoltán koncepciójának megfelelően. A maradék cukorral is rendelkező, a Nagyaszó-dűlőből származó cabernet franc-ok három évjáratból származnak: 2010-ből, 2011-ből és 2012-ből. Megszületésük okaként a tokaji borász azt jelölte meg, hogy szükségét érezte, hogy az év leghűvösebb hónapjaiban, januárban, februárban és márciusban saját vörösborából ihasson. Egerben találta meg Madaras Sándorné személyében azt, aki vállalkozott a háromszori zöldszüretre és a mindenkinél későbbi szüreti időpont jelentette kockázatra.
Az eseményen egyúttal bemutatásra került egy, a borvidéket ábrázoló térkép, amely Dr. Szabó József 1865-ből származó Tokaj-Hegyaljai Albumának ihletése alapján született, Molnár Ede közreműködésének hála.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!