Ebből is egy kicsikét…
Avagy hogy készül eztán a rosé?
2009-05-01 | Tóth Adrienn
Van az úgy, hogy valami divatba jön, és mindenki azt akarja inni. Ha hosszú sorokban állnak a vevők, nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy akár a föld alól is, de kerítsünk még valahonnan. Ismerünk olyan történeteket a borvilágban is, amikor a kikényszerített mennyiségi növekedés a minőség csökkenésével járt együtt. Ez utóbbi jelenséget pedig meglepően hamar észleli a fogyasztó, visszaesik az érdeklődés, és a termelő végül rosszabb helyzetbe kerül, mint ahol kiinduláskor volt.
Hogy miért mondjuk most ezt el? Mielőtt erre a kérdésre választ adnánk, tekintsük át, hogyan is áll jelenleg a rosé a borvilágban.
Rosé-helyzet
Fogalmazhatunk úgy is, hogy rosé-ra áll a világ. Egy Nagy-Britanniában végzett felmérés szerint az utóbbi három évben 60%-kal nőtt a rosé-t fogyasztók száma, különösen a nők körében érezhető ez a változás. Ma már tíz borivó emberből hat fogyaszt rosé bort. A kutatás azt is kimutatta, hogy a rózsaszínű bor népszerűsége a vörösborok kárára nő. Persze nem kizárólag, hiszen a borokkal ismerkedők számára is ez az egyik legvonzóbb bortípus.
Ez a jelenség nemcsak az Egyesült Királyságra igaz, hiszen az USA-ban is túl vannak már azon a korszakon, amikor a rosé kizárólag egy félédes-édes bort jelentett, amit egy jóravaló borfogyasztó messziről elkerült.
Az európai – főleg a mediterrán térséget érintő – vakációik után az amerikaiak ugyanis otthon is elkezdték keresni a száraz rosé-kat. A helyiek szerint a média is nagyban hozzájárult a sikerhez azzal, hogy egymás után jelentette meg az „új” típusú rosé-kat felfedező cikkeit.
Ahogy nő a lakosság gasztronómiai kultúrája, úgy tűnnek el a korábbi beidegződések, és ma már nem csak Európából importálnak száraz rosé-kat, maguk is egyre többet készítenek Kaliforniától Washingtonig.
A kereslet növekedése tehát kézzel fogható.
Most jön a csavar
Az Európai Uniót gyakran vádolják azzal, hogy szigorú bortörvényeivel versenyháttérbe szorítja termelőit újvilági társaikkal szemben. Hogy ez ellen akartak tenni, vagy más érdek húzódik a háttérben, azt nem lehet biztosan tudni, viszont tény, hogy nem sokkal a törvényre emelése előtt áll egy olyan javaslat, amelynek hallatán a borok világával még épp csak kapcsolatba kerülő embernek is a hideg fut végig a hátán.
Mert azt azért viszonylag hamar megtanulja az ember, hogy a rendes rosé tulajdonképpen egy nagyon halvány vörösbor, szó sincs arról, hogy fehér- és vörösbor házasításából állnák elő. Legalábbis szó sem volt eddig. Most azonban – a hivatalos álláspont szerint azért, hogy az európai bortermelők ne kerüljenek versenyhátrányba az olyan új piacokon, mint Kína – a politika lehet, hogy mégis úgy dönt, mindez lehetséges.
Európában mindeddig kizárólag Spanyolországban készítettek rosé bort kék- és fehérszőlő levéből, amelyet Mesclának neveznek, és amely bort leginkább azért nem ismeri senki, mert nem is lépheti át az országhatárt. A másik példa Champagne, de mivel az ottani rosé pezsgő készítésének módja, minősége és ára miatt távol áll attól, amire a legtöbb ember a rosé hallatán gondol, ezzel most nem foglalkozunk.
A franciák tiltakoznak
Főleg a Provance-i borászoknak köszönhető, hogy a rosé-k iránti érdeklődés, és azok minőségi megítélése sokat javult az utóbbi években. Ma már a franciák által elfogyasztott minden ötödik üveg bor rosé, és az export-értékesítéseik is folyamatosan növekednek.
E munkájukat, amivel a rosé-t is felküzdötték a minőségi borok sorába, kockáztatja véleményük szerint a törvénymódosítás. Az ő megfogalmazásukban szentségtörés lenne a vörös- és fehérbor házasításából rosé-t készíteni a hagyományos metódus helyett.
És bár a több oldalról érkező felháborodások miatt annyit már lehet tudni, hogy a törvénymódosítás elfogadása esetén a címkén külön kifejezéssel különböztetnék meg a hagyományos rosé-kat a „modernektől”, ettől a lépéstől nem várnak komolyabb eredményt a rosé-val komolyan foglalkozó borászok.
Az olaszok háborognak
A hatvanas években történt alapításuk óta először fog össze egy ügyben két rosé borokkal foglalkozó borászati szövetkezet a Garda-tó mentén. Az ő szavaik szerint ez a javaslat nemcsak, hogy legálissá tenne egy eddig borhamisítványnak minősített tételt, de a fogyasztók széles körével fogadtatna el egy rossz minőségű terméket.
A szervezetek a mellett, hogy nyílt levelet írtak az EU-nak, aláírásgyűjtésbe kezdtek a javaslat ellen.
Mi sem örülünk
A közelmúltban a Junibor kerekasztal beszélgetést szervezett Budapesten, a Corvinus Egyetemen. Bíró Lajos, a Bock Bistro vezetője a hírrel kapcsolatban elmondta, hogy mi is sokat kockáztatunk, tekintettel arra, hogy hazánkban viszonylag rövid idő alatt fejlett rosé-kultúra alakult ki. Itthon már nem csak a hozzáértő szakemberek, hanem a betérő vendégek is ferde szemmel néznek arra a borlapra, amelyen nem a legújabb évjáratú tétel szerepel.
A meccs még nincs lejátszva, április 27-éről ugyanis június 19-re tolták a végső EU-s szavazást a kérdésben, köszönhetően annak, hogy a Kereskedelmi Világszervezet több időt kért arra, hogy megvizsgálja a javaslatot.
Ha értesülni szeretne a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezzen Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!