A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Egy helyi legenda ihlette

Megújult a Vylyan Classicus címkecsaládja

2008-11-07 | Tóth Adrienn


Egy helyi legenda ihlette

Kétség sem férhet hozzá, hogy a mai borkínálat mellett még egy ismert és jól funkcionáló pincészet esetében is jelentősége van a borok megjelenésének, csomagolásának. Nagy horderejű döntést jelent tehát egy, a fogyasztók által már megszokott, megbízható címkecsaládot újra cserélni. Persze az ilyen lépéseket előbb-utóbb meg kell tenni, hiszen egy alaposan előkészített és átgondolt változás jó!


 

Az utóbbi időben egyre többet hallunk a Villányi borvidéken megvalósult eredetvédelemről, amelynek rendszerében elkülönítve kezelik az ún. classicus és prémium borokat. A kisharsányi Vylyan pincészet az új szabályozás bevezetését követően alap, classicus borainál nemcsak az eredetvédelem kikerics jelképével szerette volna megújítani a borok csomagolását, hanem egy teljesen új címkecsalád bevezetésével is.

Iványi Emese, aki a pincészet marketing tevékenységeiért felel, a Vinoportnak elmondta, hogy régóta érlelődött bennük a váltás gondolata, kicsit ugyanis már porosnak érezték a pincészet e borcsaládjának megjelenését. Ennek ellenére még sokáig nem valósult meg az újítás.

Számtalan tényező bizonytalanította el őket, például az, az érdekes módon főleg fiatal kóstolóktól kapott visszajelzés, amely szerint ezek a címkék egyfajta biztonságot, megbízható minőséget sugároznak. Márpedig ettől a gondolattársításról ki akarna lemondani?

Ennek ellenére terveket készíttetett a pincészet, azonban hiába voltak átütők, teljes mellszélességgel mégsem tudtak mögéjük állni a pincészet munkatársai. Valahogy nem érezték a magukénak.

Ekkor mesébe illő fordulat következett – nem ez lesz az egyetlen ebben a történetben –, amikor is fény derült arra, hogy a közvetlen közelükben, Kisharsányban él a családjával egy Pécsett dolgozó grafikus: Klárik Péter. Őt először próbamunkára kérték fel, hogy tervezze meg a nagyon limitált mennyiségben készülő Csóka nevű bor címkéjét. Munkájával olyannyira elégedettek voltak a Vylyan döntéshozói, hogy új kísérleti alanyként őt bízták meg a címkecsalád megtervezésével.



Ekkor kezdődött az ötletbörze mind a pincészet, mind a grafikus részéről, de hiába voltak szépek a tervek, mégsem állt össze a kép. Ekkor következett a második mesebeli fordulat. A Villányi borvidéken mindenki ismeri az Ördög szántotta hegyről, a Szársomlyóról szóló legendát. Talán pont ezért, és a hegy mindennapos látványa miatt sokáig senki sem gondolt rá, hogy ebből bizony többet is ki lehetne hozni annál, mint, hogy turistacsoportok alkalmanként meghallgatják.

Emesének jutott eszébe végül, hogy ezen a vonalon induljanak el. Hiszen kell-e annál jobb marketing egy olyan előállítási helyhez kötődő termék esetében, mint a bor, mintha azt egy származási helyhez hű grafikus készíti, és egy eredetvédett mesén alapszik.

Az ötlet szívélyes fogadtatásra talált, pláne, amikor Debreczeni Mónikának eszébe jutott, hogy annak pont hat szereplője van, akár a classicus családnak. Így minden bor megkapta a mese egy-egy szereplőjét: a Rizling lett a boszorkány, a Chardonnay a Harka, a Rosé a kakas, a Portugieser a macska, a Vörös az Ördög és a Kadarka a kecske.



A történet osztatlan sikere mellett a letisztult, egyszerű címkékkel kapcsolatban egy ideig még voltak fenntartások, amelyeket végül az épp akkor a pincészetnél járó Master of Wine-ok oszlattak el.

A család első, már piacra került tagja a 2008-as Rosé, amelyet még idén követni fog a Rizling, a Chardonnay, a Portugieser és a Vörös, míg a Kadarkára várni kell. A borok nyakában egy szalag formájában ott lóg majd a történet, a hátcímkén pedig egy-egy szereplőről lesz szó.

A pincészet csúcsborainak címkéi a megszokottak maradnak, ezeknek elegáns, tiszta megjelenésében ugyanis még bőven látnak időt. Nagy borok, amelyeknek nemcsak beltartalmuk, hanem címkéik is hosszú élettartammal bírnak.



Végezetül, mert úgy gondoljuk nem rossz végszó, következzen maga a történet:

Egyszer volt, hol nem volt élt valamikor egy vén boszorkány Nagyharsány falujában, a hegy tövében, akinek volt egy gyönyörűséges leánya, Harka. Szeme csillogott, mint a gyémánt, aláomló dús haja olyan tüneményesen selymes volt, mint az esthajnali pára, szép ívű, piros száját pedig csak a hajnalban nyíló rózsabimbóhoz lehetett hasonlítani.

Az ördög mindenáron szerette volna megkaparintani az ártatlan szépséget. Ígért az anyókának fűt-fát, s mikor ez sem használt, átokkal fenyegette. Az anyóka alkut ajánlott: ha az ördög estétől hajnalig, a kakaskukorékolásig felszántja a Harsányi-hegy szikláit, akkor övé a lány, de ha csak egy ásónyommal is elmarad, ne számítson a kezére.

Az ördög megörült az ajánlatnak, előhozta a pokolból hatalmas vasekéjét, egy macskát és egy kecskét fogott be eléjük. Jókedvűen kezdett hozzá a szántásnak, s még éjfélt sem ütött az óra, máris fel volt szántva a hegy fele. Nosza, megijedt erre az öregasszony, de végső elkeseredésében pompás mentőötlete támadt.

Éjfél után odament a tyúkólhoz, s elkezdett kukorékolni. A kakasok visszafeleltek neki, s csakhamar az egész falu hangos lett a kakasszótól. Az ördög nem vette észre a cselt, bukása feletti dühében elhajította az ekéjét egészen Beremendig (az ekéről lepottyant sárból lett a siklósi hegy), ő maga pedig Harkány falunál (amely a szép Harkáról kapta nevét) nyomtalanul eltűnt a föld gyomrában. Ahol lement a pokolba, a repedésen víz tört fel a felszínre, mely azóta is buzog.

Ha értesülni szeretne a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezzen Primőr hírlevelünkre!

 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!