Egyből három furmint
Dénes Tibort kérdeztük
2011-10-31 | Tóth AdriennKorábban egy képgaléria formájában beszámoltunk már a Somlói borvidék Bországjárás néven tartott budapesti kóstolójáról. Az eseményen a legtöbb ismert pincészet képviseltette magát e vidékről, így a vendégek igazán széles merítést kaphattak a Somló aktuálisan piacon lévő boraiból. Mi most az érdekesség kedvéért egy olyan borásszal, Dénes Tiborral beszélgettünk, aki a borvidékhez tartozik, pedig nem is a Somlón, hanem a közeli Ság hegyen készíti borait.
Egy 2006-os évjáratú olaszrizlinggel indul a Dénes Hegybirtok sora. Nem számít ez egy kissé túlkoros tételnek száraz fehérborként?
Természetesen ez a bor érik, az idő vasfogának nyoma rajta is érezhető. A somlói borok azonban tapasztalatom szerint másképp öregszenek, mint a többi fehérbor. Persze azért ez így elég általános, ezért fontos kiemelni, hogy a 2006-os évjárat szerintem kiemelkedő a borvidék tekintetében.
Milyen adottságokkal bírt ez az év, amelyek ilyen különlegessé tették?
A csapadékeloszlás kiegyensúlyozottsága volt véleményem szerint a kulcsszempont. Rövid volt a legforróbb nyári időszak, és augusztusban, az érés kezdetén megfelelő mennyiségű csapadék hullott. Ezt követően a szeptember, október, sőt a november első fele is száraz volt és csak fokozatosan csökkent a hőmérséklet.
Az évjárat tehát egyedivé tette ezt az olaszrizlinget.
Valóban, én ennek tulajdonítom azt, hogy „idős” korában is ilyen jó formában van még. Be kell vallanom, volt már olyan időszak, amikor azt hittem, elindult a lejtőn, és hogy hamarosan vége lesz, de egyáltalán nem ilyen kiszámítható ez a folyamat. Az utóbbi hónapokban több, boraimat rendszeresen kóstoló kritikustól visszakaptam, hogy még sosem volt ilyen jó formában ez az olaszrizling.
Nem csak az évjárat adja azonban különlegességét, hanem azért is megismételhetetlen, mert azt a 80-90 éves ültetvényt, amelyen a gyümölcs termett, 2008 februárjában kivágtuk, annyira alacsony volt már a hozama. Utoljára 2007-ben készítettem belőle bort, de az a közelébe sem ér ennek. Pont ezért kereskedőknek már nem is adok belőle, csak a pincében lehet kapni.
Második bornak itt egy 2008-os évjáratú Chardonnay. Miért van szükség erre a világfajtára a borvidéken?
Az élet hozta a chardonnay-t a birtokra, úgy örököltem meg. Ezek az évek most arról szólnak, hogy próbálkozom vele. Engem kifejezetten vonzanak a burgundi fehérborok, és izgat a lehetőség, hogy ebből a szőlőfajtából mit lehet kihozni a Ság hegyen, ahol az menthetetlenül kap egy kis ásványosságot. Imponálónak tartom, hogy a belőle készült bor még ilyen körülmények között is megtartja a chardonnay karakterét.
Érdekes egyensúlynak tűnik és csak a furmintot tartom ugyanerre képesnek, de hadd legyek elfogult: a furmint talán még szebben egyensúlyoz a szőlő elsődleges aromái és a termőhely lenyomatát őrző ásványosság mezsgyéjén! Az évjáratról röviden annyit, hogy 2008 hűvösebb volt a szokásosnál, és ez kifejezetten jót tett a fehérboroknak. A jelszó 2008-as évjárat borainál az elegancia!
Végül itt az igazi újdonság a 2009-es Furmint.
Valóban, büszkék vagyunk arra, hogy 120 év után újra lehet Ság hegyi furmintot kóstolni, hiszen bár a filoxéra vész előtt elterjedt volt a borvidéken, azóta teljesen eltűnt. Egészen idáig, a 2009-es első évjárattal azonban fordult a kocka.
Honnan származnak a tőkék?
Az oltványokat Tarcalról hoztuk. Már a növekedés éveiben látszott, itt jól érzi magát a fajta, hiszen erőteljes volt a vesszők fejlődése. Egyértelműen látszott, hogy nem jelent problémát a termőhely adottságaihoz való alkalmazkodás. Az ültetvény a hegy nyugati oldalán található, ez a kitettség pedig igazán előnyös a késői érésű fajta számára.
Magától értetődő volt minden döntés az első furmint esetében? Az első alkalommal milyen szempontok szerint választottad ki például a szüret időpontját?
Addig toltuk a szüretet, ameddig csak lehetett, végül október 17-én vágtunk bele. Ekkorra már aszúsodni kezdtek a fürtök. Úgy döntöttünk, hogy kiválogatjuk belőlük az aszúszemeket, és egy külön tételt készítünk belőle.
Hogyan álltatok ehhez a különlegességhez?
A hegyaljai technológiához hűen készítettünk belőle bort, az aszúszemeket erjedő mustban maceráltuk. A megszokott aszúktól azonban nagyban különbözik a tétel, ugyanis alkoholtartalma egészen 17%-ig futott fel, és még így is maradt benne 106 gramm/liter maradék cukor. Ez persze nem kerül kereskedelmi forgalomba, kizárólag a pincénél lehet majd hozzájutni.
Akkor így elsőre rögtön két furmintot készítettetek 2009-ből?
Nem kettőt, hanem hármat. A szüret utolsó napja ugyanis november 1-re esett, és ekkor már nagyon előrehaladott volt az aszúsodás a fürtökön. Ezért ebből megint csak külön készítettünk bort, ami szintén kizárólag nálunk, a Ság hegyi pincénél kapható.
A furmint egy új, felfedezésre váró szőlőfajta számomra, amellyel már csak a Ság történelmi vonatkozásai miatt is foglalkoznom kell. Ezért is végzek vele ennyi kísérletet rögtön az elején, igyekszem megfejteni, hogyan fejezheti ki leginkább ennek a termőhelynek az egyedi adottságait. Egyébként a képlet egyszerű: végy egy Kárpát-medencei őshonos fajtát és hagyd kibontakozni, ne nyúlj bele, ne aggass rá felesleges díszeket, csak tisztán a forrást keresd!
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!