Etyek Borkonferencia 2008
Magyar borok az amerikai piacon
2008-06-19 | Tóth Adrienn
2008. május 23-án az Etyek Pincefesztivál kezdete előtt egy nappal rendezték meg immár a hagyományoknak megfelelően az Etyeki Borkonferenciát. „Magyar borok az amerikai piacon” volt a témája a délutántól estig tartó magyar és angol nyelvű előadásoknak, amelyeket egy pinot noir kóstoló, és a Borászok Borásza eredményhirdetése követett. A hallgatóság borászokból, a sajtó képviselőiből, valamint a hazai borpiac egyéb szereplőiből állt.
A magyar borok amerikai piacra jutásának lehetőségeit több szempontból közelítették meg az előadók. Ezt már csak a kérdés összetettsége és gazdasági jelentősége is alátámasztaná, de az eltérő vélemények az előadók hátteréből is fakadhattak, hiszen volt magyar, az Egyesült Államokban élő magyar és amerikai, beszélt borász, kereskedő és egy kereskedelmi érdekképviseleti szervezet munkatársa is. A konferencia házigazdája Rókusfalvy Pál volt.
James J. Molnár, a Trust Hungary (hordók előállításával és forgalmazásával foglalkozó cég) elnöke az Egyesült Államokban született, ennek ellenére magyarul tartotta meg előadását, amely az amerikai borfogyasztók bemutatásáról szólt. Kétségtelen, hogy igen jelentős ez az ország, ahová tavaly 873 millió liter bort importáltak. Az amerikai vásárlókról érdemes tudni néhány dolgot. Az utóbbi időben ízlésük sokat változott, ma legszívesebben vörösbort isznak, ezt követi nem sokkal a fehér, leghátul pedig a – korábban jelentős piaci részesedéssel bíró - rosé kullog. Nők vásárolják meg a borok 57%-át és az átlagos érlelési idő, amelyet a fogyasztónál tölt a bor: négy óra. A címke, az üveg, a hátsó címkén található információk tehát leginkább nőkhöz kell, hogy szóljanak. Számukra kevésbé fontosak a borok különböző versenyeken elért eredményei, vagy a kritikusoktól kapott pontok. A legtipikusabb borfogyasztó fehér bőrű, egyedülálló és az átlagosnál magasabb fizetést tudhat magáénak.
Az előadó hat különböző csoportba sorolta be a borfogyasztókat, akiket szinte lehetetlen egyszerre megszólítani, hiszen eltérő a borokhoz való hozzáállásuk, vásárlói magatartásuk és igényük. Azonban általánosságban mégis jellemezhető az amerikai ízlés. Ahogy James elmondta, ez a coca-cola országa, ahol az emberek az egyszerű, gyors, édes dolgokat szeretik. Így míg korábban a félédes rosék, az ún. white zinfandelek voltak a piacvezető termékek (ahogy erre utaltunk korábban is), addig mára a jó bort a tölgyízzel azonosítják. Hiszen ez egy olyan aroma, amely könnyen felismerhető akár egy chardonnay-ben, akár egy cabernet sauvignon-ban. A borversenyeken is általában a legintenzívebb tölgyes ízzel bíró borok viszik el a pálmát.
Az előadó néhány tippet is adott azoknak a borászoknak, akik az Egyesült Államokba akarnak exportálni. Először is fontos, hogy ne is gondoljanak az egész országra, hanem válasszanak egy-egy államot. Erre azért van szükség, mert a legtöbb államnak különböző törvényei vannak a borforgalmazásra, valamint a bonyolult adminisztrációs feladatoknak is államonként kell eleget tenni. Ha választani kell, James New Yorkot, Floridát, Kaliforniát vagy Texast ajánlja.
Sok más alkalommal is elhangzott már, de talán nem árt újra megismételni, hogy mennyire fontosak az egyszerű elnevezések, amelyeket az amerikaiak ki tudnak ejteni, meg tudnak jegyezni. Épp ezért érdemes lemondani arról, hogy kadarka, kékfrankos vagy szamorodni szavak jelenjenek meg a címkéken.
A márkának, márkázásnak igen nagy jelentőssége van. Leginkább két dolgot kell sugároznia: az érdekességet és a minőséget, hogy először is felkeltse a figyelmet, majd, hogy vásárlásra buzdítson.
A direkt marketing elkerülhetetlen lenne. Egyes bortermelő országok közvetlen képviseletet működtetnek a térségben, erre jó példa Ausztria. És bár egy, az Egyesült Államokba kihelyezett marketing menedzser egyik oldalról nézve meglehetősen magas költésegekkel járna, azonban várhatóan nagyon hatékony lenne.
Bödőcs Tibor az ITD Hungary tevékenységéről beszélt. A szervezet elsődleges feladata az export növelése, mégpedig elsősorban az értékbeli növekedés által. Jelenleg sok esetben a termékek újrapozícionálása zajlik annak érdekében, hogy az olcsó, alsó polcos árkategóriából feljebb kerüljenek a magyar termékek.
Mivel a szervezet úgy gondolja, hogy az amerikai piac megmozgatása túl nagy költséggel járna, ezért első körben a svédek és a hollandok meghódítását tűzték ki célul. Ezen országokban kis, koncentrált programokat hajtanak végre, például neves éttermekben szerveznek ültetett kóstolásokat. Fontosnak tartják, hogy a célpiacok vezető sommelier-i döntsék el vakkóstolás útján, hogy mely borokat tarják legérdemesebbnek arra, hogy bemutassák őket hazájukban. Lényeges e mellett az is, hogy az ilyen kihelyezett kóstolókon az előadók elismert helyi szakértők legyenek, hiszen rájuk jobban hallgat a közönség.
A szünet előtti előadó Bruce Walker kaliforniai borász, zinfandel-specialista volt, aki egyébként a rendezvény főtámogatójának, a Monarchia Matt egri pincészetének is tanácsadója. Bruce két éve jött először Magyarországra mindenféle különösebb elvárás nélkül, és igen pozitív vélemény alakult ki benne az országunkról.
Az amerikai piacról elmondta, hogy azért tartja nagyon lényegesnek hazánk számára, mivel a legnagyobb piacnak számít ha az értéket figyeljük, de várhatóan hamarosan mennyiség tekintetében is az élre tör. Elmondta, hogy véleménye szerint Kalifornia jó hírének sokat használtak a helyben működő borvidéki szervezetek, amelyek a borvidék promóciójának részeként utazásszervezőket és szakírókat utaztatnak a vidékre. Ezt a tevékenységet hiányolja itthon, szerinte ugyanis ennek a feladatnak az elvégzését nem az államtól kellene várnia a borászoknak, hanem magának az iparágnak kellene ez ügyben lépnie.
Ő is kiemelte a csomagolás és a márkázás fontosságát, hiszen csak abban az esetben, ha ezek a helyükön vannak, lehet tovább lépni és egy, a minőséggel arányos, magasabb árat kivívni az amerikai piacon. A nemzetközi piacon megjelenő tömegborokkal semmi esélyünk a versenyre, de a csúcsra sem törhetünk egyből.
Bruce után egy másik amerikai előadó, Kent Barthman következett, aki szintén kaliforniai, és a pinot noir fajta szakértőjének tartják. Kent szintén tanácsadója a Monarchia Winery-nek, elsősorban természetesen a pinot noir-okat követi figyelemmel. Ő is utalt arra, a korábban már elhangzott tételre, mely szerint az amerikai fogyasztó annál jobbnak tartja a bort, minél jobban érzi a hordós ízeket, ami igaz az elegáns pinot noir-ra is. A szőlőfajta tekintetében, amíg az európai fogyasztók az egyensúlyt és az eleganciát keresik, addig az Új-Világ inkább a gyümölcsös, zamatos borokat vár.
A következő előadó Dr. Pók Tamás volt, aki az egri Monarchia Winery főborászaként a nemrég lezajlott szőlőátoltási munkálatokról tartott részletes szakmai előadást. A fajtaváltás okaként arról beszélt Tamás, hogy amíg az itthoni közönségnek fontosabb a termőhely, addig a külföldi piacokon inkább a szőlőfajta a lényegesebb, hiszen ezeket ismerik a vásárlók. Az előadás részleteibe ezen a helyen nem megyünk bele, mert korábban külön cikk keretében foglalkoztunk a témával, amely ITT olvasható.
Az előadók sorát Kovács Nimród, a Monarchia Matt International tulajdonosa zárta, aki egyik legfontosabb feladatának tartja a magyar borok jó hírének terjesztését abban az országban, ahol több évtizeden át élt. Amerikai borkereskedőként a gyakorlat mondatja vele, hogy a klasszikus bortermelő országok (Franciaország, Itália, Spanyolország) és az Új-Világ (USA, Ausztrália, Dél-Amerika, Dél-Afrika, Új-Zéland) után hazánkat a maradék országok közé sorolják, így egy kalap alatt vagyunk Libanonnal, Izraellel, Mexikóval vagy Kanadával. Elmesélte, hogy ebből következően egy nemzetközi borpalettát kellett kialakítani a cégnek ahhoz, hogy azok hátán bevigyék a magyar borokat is az országba.
Tárgyilagosan fogalmazott, amikor elmondta, hogy azért vannak gondjaink ezen a piacon, mert az olcsó magyar bor nem elég olcsó, a drága magyar bor viszont nem elég jó. Múltból eredő imázsunk pedig nincs vagy ha mégis van, akkor negatív.
A hat előadás után megoszlottak a vélemények, azonban abban a legtöbben valószínűleg egyetértettünk, hogy abban az esetben, ha tényleg meg akarjuk hódítani az amerikai piacot, abba csak jól érdemes belefogni, mert ha ebben a világban nem az ő szabályaik szerint játszunk, elég kevés a nyerés esélye.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!