Etyek Borkonferencia 2009.
Fajtánk-e a magyar fajta?
2009-06-10 | Tóth Adrienn
A fenti a kérdésben foglalták össze a konferencia idei tematikáját annak megálmodói. A válaszra pedig elismert szakértőket kértek fel, olyanokat, akik sokat tettek már kiveszettnek hitt fajtáink újraélesztéséért, vagy egy-egy borvidék meghatározó borászaiként kell újra és újra szembenézniük a fajtaválasztás kérdésével, tudva, hogy döntéseik nemcsak saját szőlőiket, de a körülöttük lévő termelők jövőbeli döntéseit is meghatározzák majd.
A 2009. május 23-24. között zajló Etyeki Pincefesztivál előtt, a hagyományoknak megfelelően borkonferenciát tartottak a szervezők az Etyeki Borudvarban. A felkért előadók egyedi szemszögből, saját tapasztalataikra támaszkodva osztották meg véleményüket a közönséggel a hungarikumoknak és a nemzetközieknek tekintett szőlőfajták kapcsán. Az előadásokat egy borkóstoló és a 2009-es Borászok Borásza díj nyertesének bejelentése követte.
Első előadóként Roznik Ferenc lépett a hallgatóság elé, hogy az olaszrizling fajtáról beszéljen. Miután nagy részletességgel ismertette az általa mérvadónak tartott balatoni és somlói gazdák olaszrizling ültetvényeit, összegzésképpen azon véleményét fogalmazta meg, amely szerint nem pusztán attól kellene egy bort hungarikumnak tekinteni, hogy az milyen szőlőfajtából készült. Ehelyett – mivel a szőlőfajtán túl több tényező gyakorol még alapvető befolyást arra a borra, amely végül a palackba kerül - az egyes tételeket külön-külön meg kellene vizsgálni, és ennek alapján besorolni, minősíteni.
A Szerémségből érkező Maurer Oszkártól már megszokhattuk, hogy előadásai történelemóraként hatnak, ami nem is meglepő, ha egyik történelmi szőlőfajtánkról, a kadarkáról van szó. Miután megismerhettük a Szerémségi szőlő- és borkultúra főbb állomásait, a kadarka eredetének tisztázottságát vettük górcső alá a borász segítségével. Véleménye szerint a jelenleg uralkodó rác eredet felettébb kérdéses. Több forrás is arra utal ugyanis, hogy már a rácok megjelenése előtt jelen volt a fajta. Valószínűbb, hogy miként a bolgárokhoz, úgy hozzánk is a törökök hozták be. Ezt bizonyítja azt is, hogy a Dél-Alföldön a mai napig ismert a kadarka egy másik neve: a törökszőlő.
Bott Frigyes felvidéki borász a szlovák és magyar szőlőfajták helyi jelentőségével kapcsolatban elmondta, hogy az előbbi csoportot meglehetősen nehéz komoly kategóriaként kezelni, tekintve, hogy ezek kizárólag újabb nemesítések, nem pedig hagyományos, évszázadok óta működő szőlőfajták. Saját borainak vonatkozásában Frigyes úgy fogalmazott, hogy hosszú távon a rizlingekben, a burgundi fajtákban és a múlt újjáélesztett fajtáiban látja egy teljes kínálat lehetőségét. Kihívást jelent azonban a döntőbe került 15 fajtából azt az öt-hat félét kiválasztani, amely valóban hangsúlyos szerepet kap a pincészet portfoliójában.
Szentesi József több elfeledettnek tűnt szőlőfajta felélesztéséért, a köztudatba való visszahozásáért felel. Jelenleg a Velencei-tó partján mikrotételeket készítő borász szintén egy történelmi előadás keretében mondta el, hogy bár Eötvös Károly annak idején 40-50 jó magyar fajtát említ, jó ideig valószínűleg a furmint és a kadarka számított a legelterjedtebbnek. Érdekes fordulatot hozott e mellett a filoxéra vész, amely sok más országhoz hasonlóan itthon is jelentősen átalakította a képet, nálunk a kékszőlőkről a fehérekre téve a hangsúlyt.
Gráf József Földművelésügyi- és Vidékfejlesztési Miniszter a borászokhoz szólva azon elkötelezettségének adott hangot, amely a minőségi, karakteres, eredetvédett borokat - már csak a jövő szempontjából is - előnyben részesíti az alsópolcos tömegborokkal szemben. Véleménye szerint azonban nemcsak a borász nevének megismertetése kellene, hogy cél legyen, hanem legalább ilyen fontos a földrajzi megjelölés, az eredetvédelem kiépítése és széleskörű elfogadtatása. A borvidékeket így a szakminiszter szerint három oldaláról kellene megismertetni a közönséggel: a földrajzi adottságok szempontjából, a hagyományok, vagyis a történelem mentén és a humán oldalról, azaz a borászokon keresztül.
Az előadások sorát Szepsy Istvánnak és Alkonyi Lászlónak a Tokaji eredetvédelemről szóló párbeszéde zárta. A két szakember, a Mádi Kör és a Tokaji Bormívelők Egyesületének vezetőiként a jelenlegi nézetkülönbségek mellett a közös célokról és az együttműködés közeljövőbeni lehetőségéről beszélt. A Rókusfalvy Pál által moderált kérdések és válaszok formájában zajló beszélgetés segítségével a hallgatók összehasonlítást nyerhettek, azonban talán egy-egy önálló előadással mélyebb ismeretekhez, egyedibb véleményekhez juthatott volna mindenki.
A rendezvényt Szentesi József Rajnai Rizlingjének és Szepsy István Nyúlászó, illetve Úrágya Furmintjainak és Szamorodnijának kóstolása, valamint egy fogadás zárta. Emellett bejelentették a május 15-én átadott Borászok Borásza díj idei kitüntetettjét, aki Szepsy István lett. 2009-ben két különdíjat is átadtak, az Év Felfedezettje Bott Frigyes lett, míg a Magyar Borért díjat Demeter Zoltán vehette át, akit egyébként a díj első évében, 2007-ben a Borászok Borászának választottak.
2009-ben különösen érdekes előadásokat hallhattak azok, akik a helyszínre érkeztek. Nem véletlen ez a meghívottak sorának színvonalát látva. Így kíváncsian várjuk, hogy a 2010-ben május 22-23. között zajló Etyeki Pincefesztivál előtt milyen témával várják majd az egyre szélesedő közönséget.
Ha értesülni szeretne a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezzen Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!