Férfitípusok kedvenc boraikkal
Avagy férfi- és borpárosítás
2008-03-07 | Tóth Adrienn
Az alábbiakban néhány férfi alaptípust vázoltunk fel szigorúan tudománymentesen, feltételezett kedvenc boraikkal párosítva őket. Persze a valós életben viszonylag ritkák a kristálytiszta modellek. A legtöbb embernek időről-időre valószínűleg úgy változnak kedvencei, ahogyan ő maga is. Sokan közülünk, nők közül pedig még azt sem tudjuk egyértelműen megmondani, hogy mi is tetszik igazából, a legtöbbször a pillanat dönti el melyik az a bor vagy férfi, akit nem felejtünk.
A macho és a cabernet sauvignon
Talán ez a legtipikusabb párosítás, hiszen mindkét tagban túltengenek a férfihormonok. Ahogy az úr is erőteljes, lehengerlő, határozott, úgy ilyenek a hozzá passzoló bor tanninjai és fűszeres aromái is. Magában ez a típus csak ritkán igazi klasszis, ezért míg a bort a világ legtöbb pontján más szőlőfajtákkal házasítják, addig az ilyen patriarchális modell is csak egy őt körülvevő családdal hiteles. Neki nem gond, ha drága a bor, sőt!
A mának élő és a fröccs
Vannak azok a bizonyos legénylelkületű férfiak, akik szinte mindennek tudnak örülni. Igazából tehát nem egy negatív tulajdonsággal állunk szemben, amennyiben az nem uralkodik el teljes mértékben. Az ilyen típusnak nem kell semmi extra flanc, a lényeg, hogy az adott dolog élvezetes legyen és könnyen elérhető. Számukra ideális a fröccs, hiszen frissítő, sokat lehet belőle inni, mégsem kell érte a belüket kidolgozni, ráadásul komoly borleírással sem kell ez esetben pepecselni. Igazi társasági ital, egy kellemes, langyos tavaszi estén már beüzemelhető a baráti kör egy jó kis fröccsözésre.
A művészlélek és a kadarka
A nagy kadarka barátok általában filozófiai alapon kötődnek a fajtához, merthogy kedvenc szőlőfajtájukról meghatározni, milyen bort is ad valójában, felettébb nehéz. A fajtának nincsenek típusborai, ebben az esetben minden borász mindig kicsit önmagát valósítja meg.
A tudatosak igazából a halálra ítélt (múlt rendszerben nagyüzemi körülmények között termeszthetetlen fajta) túlélőt tisztelik benne, ennek elkötelezett hívei. A kadarkát szerető férfiembernek elvei azok biztos, hogy vannak. Mellettük pedig szilárdan kitart, még ha a végeredmény nem is mindig annyira kellemes.
Az érzelmesebb és a barrique chardonnay
A száraz fehérbort kedvelő férfiaknak általában intenzívebb az érzelmi világuk, mutatják vagy sem. Így a lágyabb, talán valamivel nőiesebb ízeket, illatokat is tudják értékelni a borban. Ezt a típust rabul ejthetik a fajtából adódó gyümölcsök mellett szereplő vajasság, krémesség, egy csipetnyi vaníliával fűszerezve (ami már az új fahordóból ered). Érzelmes hőseinket az sem zavarja, hogy a világ nagy része már kiábrándult a chardonnayból, hiszen ő nem a legújabb divatot követi, hanem a belső hangot…
A trendkövető és a pinot noir
Az amerikai ruhákban és bordivatban jártas férfiú számára fontos, hogy mindig a lehető legaktuálisabb, „trendy” bor kerüljön a poharukba. Hajdanán a merlot vagy a chardonnay volt az, amit szürcsölgettek, mígnem a Sideways berobbant a mozikba és a tájékozott borfogyasztók otthonába. A pinot egyébként is különleges fajta, már a szőlő is rengeteg törődést igényel, de a bor kezelése sem egyszerű, és valljuk be, nem az a tipikus, könnyen érthető bor, ami egyszerű és jól csúszik… Természetesen a fajtát nem annyira kedvelő trendkövetők még mindig reménykedhetnek, hogy hamarosan csak születik egy fergeteges tengerentúli film, középpontban egy másik fajtával, és szenvedéseik véget fognak érni…
A szószátyár hódító és a muskotály
Nem feltétlenül a muskotály Don Juanunk „borfegyvere” a női nemmel szemben, lehet bármi, ami illatos és behízelgő. Legyen szó muskotályról, traminiről vagy akár egy illatos sauvignon blanc-ról. De maradjunk csak a muskotálynál, ami általában annyira intenzív illatú, hogy szinte ki akar törni a pohárból: a bors, licsi és rózsa tombol. Ez utóbbi talán nem csak a bor sajátja, hiszen egy magára valamit is adó hódító vörös rózsával készül az ostromra. Mindenesetre kezdeti témának ott van a bor, amelyről könnyű beszélni, és ami önmagában is sokat mond.
Az éretlen és az édes vörös bor
A legtöbben édes borral kezdjük. Teljesen természetes, hiszen gyerekként is az édes dolgokhoz vonzódtunk, aztán, ahogy növekszünk, kezdjük egyre jobban élvezni a többi ízt is. Tehát továbblépünk. Szó sincs itt arról, hogy ne becsülnénk nagyra a minőségi édes borokat a maguk helyén, de az azért gáz, ha egy férfi felnőttként az édes vörösborok világában ragad, ahol az átlagosnál is ritkább fehér holló a minőség. Persze ott van a lehetőség, hogy még nem ivott jó bort, de ez azért ma már a kamaszkoron túli férfi esetében szinte szégyen kategória. Ha végképp nem megy a bortéma, nem kell erőltetni, akkor igyon inkább sört, na de bébipapin élni élete végéig?
Drága Uraim! Bízunk benne, hogy soraink senkit sem sértettek. A fentebb felvázolt párosítások olyanok, akár az archetípusok, keverednek bennünk. Hiszen mindannyiunknak millió arca és kedve van. Előfordul, hogy az adott pillanat szentségét felismerve egy kis gondtalanságra vágyunk, van, amikor lehengerlő módon hódítani szeretnénk, és gyakran vágyunk érzelmeink abszolút feltárására. Amennyiben azonban különbözne a véleményük a miénktől, osszák meg velünk.
Árvay Angelika és Tóth Adrienn
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!