Kéknyelű-körkép
A fajta népszerűségéről kérdeztük Laposa Zsófiát és Borbély Tamást
2015-06-24 | Vinoport
Ahogy a világ változik, úgy változik az ízlés is. A francia szőlőfajták iránti őrület mintha csillapodna, helyét lassan a tradicionális, magyar fajták kicsiny csoportja kezdi birtokolni. Egyre inkább divatossá válnak a borvidékeket meghatározó, helyi szőlőfajtákból készült borok fogyasztása; az borszaküzletek és éttermek borpalettáját szemlézve gyakran találkozunk hungarikumokkal, mint például a Kéknyelűvel. A fajta kedveltségéről kérdeztük Laposa Zsófiát (Laposa Birtok) és Borbély Tamást (Borbély Családi Pincészet).
Felkapott fajtáknak számít manapság a kéknyelű? Tényleg trend a fajtát kóstolni?
L. Zs.: Igen, nőtt a népszerűsége, amely talán a kéknyelű minőségi növekedésével is összefügg. A szocializmus időszakában sajnos inkább a mennyiség volt meghatározó a minőséggel ellentétben. Mára ez szerencsére eltűnt, a fajta kezd újra magára találni. Én is úgy tapasztalom, hogy a vásárlók részéről elindult egyfajta érdeklődés a magyar fajták, az igazi különlegességek, többek között a kéknyelű iránt is. „Gasztroforradalmat” érzek: nem csak a helyi, pincei eladásoknál fogynak nagyobb számban a korábbi évekhez képest, de az éttermek is nagyon szívesen dolgoznak a fajtával. Igen, akár mondhatjuk, hogy trend kéknyelűt kóstolni.
B. T.: A fajta reneszánszát éli. A rendszerváltáskor majdnem kipusztult, de később újra útjára indult. Mára egyre szélesebb körben ismert, szeretett fajta lett. Olyannyira, hogy Kéknyelű virágzás ünnepe néven nemcsak borturisztikai, hanem már szakmai esemény is szerveződik a fajta köré több, mint 10 éve. Tovább fokozza a bor megkülönböztetett szerepét az is, hogy a rendezvényhez kötődő Hegyközségi Borversenyen a kéknyelű fajtából készült borokat külön csoportban, önálló bizottság kóstolja. Nagy öröm számunkra, hogy évről-évre szebb tételekkel találkozhatunk a bírálat során.
Melyek a fajta jellegzetességei?
L. Zs.: A szőlőben nehéz vele dolgozni, - emiatt régebben úri szőlőnek is gúnyolták - ugyanis női virágzata van, emiatt önállóan nem képes a gyümölcsképzésre, szükséges mellé egy porzó fajtát is ültetni. Korábban a budai zöldet használták, manapság már a rózsakő a jellemző. A virágzása így sem megy könnyen végbe, ugyanis a virág szerkezete így is madárkás, azaz hiányos marad, melynek eredménye a hiányos fürtszerkezet lesz. Az idei évjárattal szerencsésebbek vagyunk, igen sok, szép fürt termékenyült meg.
B. T.: A fajta igen ásványos, savakban gazdag bort ad és hosszú fejlődési görbével bír. Sokféle készítési technológiája létezik a borvidéken: készülhet 100% reduktív, tartályos erjesztésű, de hordós érlelésű vagy egyaránt hordóban erjedt és érlelet tétel is. A Hegyközségi Borverseny tételeit végig kóstolva úgy gondoljuk, hogy akkor készülnek igazán szép kéknyelűek, ha vagy az erjedésnél, vagy az érlelésnél, de akár mind két folyamatnál hordót használunk. Piac nyomására igen korán, már 1-2 éves fejlődés után kikerülnek a pincéből a tételek, míg az ideális fejlődési idő a 3 év lenne. Ez a fajta igényli az érlelést, így alakulnak ki a gyümölcsösebb, érettebb tónusok és mutatja meg magát a borban rejlő mineralitás.
Mennyire adja vissza a fajta a termőhely sajátosságait?
L. Zs.: Saját tapasztalatom szerint a borvidék minerális karakterét ez a fajta tudja leginkább leírni. Mi egy magasabban fekvő, melegebb területre telepítettük, így szép, gömbölyű savakkal bíró, ásványokban gazdag bort tudunk készíteni belőle.
B. T.: Igazán alkalmas Badacsony vulkanikus, bazalt jellegű a terroirjainak bemutatására. A hosszan érlelt borokban egy pár év után „agyon ázott bazaltkő” aromák jelentkeznek – így írták le nálunk az idős vincellér bácsik a kéknyelűt. Izgalmas tételek készíthetőek belőle.
Mennyire ismert külföldön ez a fajta? Kik a potenciális vásárlók Magyarországon?
L. Zs.: Az éves termelésünk körülbelül 15%-át értékesítjük külföldön. Belgiumban két Michelin-csillagos étterem is a borlapján tartja a kéknyelűnket, ami nagy boldogsággal tölt el minket és azt bizonyítja, hogy érdekesség számában megy külföldön is a fajta. Magyarországon az igazi borszeretők és a kalandvágyók, a különlegességek után kutatók vásárolják elsősorban ezt a bort, sőt egyre több hazai étteremben presztízs kérdéssé vált a fajta tartása.
Hogyan képzeled el a kéknyelű jövőjét?
B. T.: Úgy gondolom, hogy a fajta még teljesebb körű megismertetése a legnagyobb feladatunk. Jelenleg 45 hektár termő kéknyelű ültetvény van a borvidéken. A cél elérése érdekében nem a készített borok mennyiségét, hanem inkább a minőségét kellene még inkább növelni. Ez egy sok kincset magában rejtő fajta, ami csak arra vár, hogy felfedezzük.
Végül íme két kéknyelű a Vinoport Borbárjából az interjúban szereplő pincészetektől:
Laposa Birtok Laposa Kéknyelű 2013
Halványsárga színű a bor, amelynek közepes intenzitású illata fehér húsú gyümölcsöket tár elénk. A korty súlyának érzete a könnyed tetejére, a közepes aljára sorolja ezt a kompozíciót, amelyet lendületes, de a kevés maradék cukornak köszönhetően kerek textúrájú savak és mértéktartó alkohol kísérnek. Az illat aromatikája a kortyban is visszatér, citrusos asszociációkkal kiegészülve. Hosszú, ásványos lecsengéssel búcsúzó, életteli bor.
Borbély Családi Pincészet Badacsonyi Kéknyelű Selection 2013
Zöldes citromsárga a poharunkban lévő bor. Az illatban közepes erővel lépnek fel az érő fehér és sárga húsú gyümölcsök. Az ízvilágban már a citrusos, grépfrútos és zöld fűszeres ízek, valamint az ezekhez párosuló élénk savak állnak a középpontban, és ezek végig is kísérik a kortyot. A test a kompozícióhoz illően könnyed, az alkohol alacsony. A lecsengésben kesernyés, gyógynövényes asszociációk tűnnek fel.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!