Keresztes Ákos kapta a Pannónia Aranygyűrűt
Tokajba került a vándorserleg
2015-03-23 | Tóth Adrienn
A Pannónia Női Borrend harmadik alkalommal hirdette meg a Pannónia Aranygyűrű Pályázatát. A 14 karátos pecsétgyűrűt és a hozzá tartozó vándorserleget 2015-ben Keresztes Ákos, a tokaji Myrtus Pince borásza vehette át. Őt megelőzően 2011-ben a szekszárdi Sebestyén Csaba, 2013-ban pedig a balatonfüredi ifj. Figula Mihály bizonyult a legkiemelkedőbbnek. A Vinoport Keresztes Ákost nemcsak a pincészetéről, hanem a hazai borászat helyzetéről is kérdezte.
Korábban több nagyobb tokaji pincészetnél dolgoztál borászként. Mennyiben más kisebb méretben ugyan, de kizárólag saját borok készítésével foglalkozni?
2005 elejétől az akkor épülő Patricius Borház borászati vezetője lettem Bodrogkisfaludon, majd 2009-ben a Gróf Degenfeld Szőlőbirtokhoz igazoltam át azonos pozícióba. A két birtok fő kapcsolódási pontja a minőségi, prémium kategóriájú borok készítése volt.
A Patricius Borháznál az aszúk esetében már megvolt egy kialakult stílus, míg a száraz borok és a késői szüretek jellegének formálásában viszonylag szabad kezet kaptam. A Degenfeldnél egy már kész portfóliót kellett továbbvinnem, minimális változtatási lehetőséggel.
Alkalmazásban álló borászként, főleg ha az ember egy már prosperáló birtok életébe kapcsolódik be, elveszik a szabad alkotás lehetőségének egy jelentős része. A saját pincénél csak magamnak tartozom elszámolással. Nincsenek megkötések, kompromisszumok. Ezért a Myrtus Pincében készített borokat tudom leginkább a magaménak érezni. A nagyobb rizikó nagyobb szabadsággal jár.
Bár 2008 óta létezik a Myrtus Pince, eddig keveset hallottunk róla. Bemutatnád röviden?
2008-ban kezdtem el foglalkozni Tarcalon a Vigyorgó-dűlővel. A kéthektáros terület a tokaji Előhegyen fekszik. Kvázi megörököltük a szőlőt és a pincét a feleségem szüleitől, akik már nem tudtak részt venni a szőlőművelésben és a borászati munkákban.
Számomra a vincellérség inkább hobbi, mint munka, úgyhogy szabadidőmben szívesen jártam a szőlőbe és a pincébe. A főállásom miatt nem volt lehetséges nagyobb közönség elé vinnem a nálunk készült borokat, ezért csak 2014 óta tudjuk megmutatni magunkat a borkedvelők szélesebb körének.
Jelenleg két és fél hektár szőlőnk van Tarcalon. A már említett Vigyorgó-dűlőben és a Lestár-dűlőben. Tarcalon a keresztúri pincesoron található a feldolgozó és érlelő pincénk, amihez tartozik két vendégház is, ezek egész évben várják a kóstolni vágyókat.
Milyen munkák zajlanak jelenleg a szőlőben és a pincében?
A szőlőben most fejezzük be a metszést, utána folytatjuk a támberendezés javítását és a kötözést. A pincében sajnos nem sok munka akad jelenleg. A 2014-es évjárat nekünk sem sikerült jobban, mint másoknak. Kevés olyan szőlő termett, amiből megfelelő minőségű bort lehetett készíteni.
Egy 2012-es Tokaji Cuvée bemutatásának is fontos szerepe volt a Pannónia Aranygyűrű elnyerésében. Miért ezt a bort választottad a kínálatodból?
A 2012-es Cuvée egy késői szüretelésű házasítás. Furmint, hárslevelű, zéta és kövérszőlő alkotják. 114 g/l maradékcukor- és 11% alkoholtartalommal rendelkezik. Ez az a fajta bor, amit minden évben el lehet készíteni Hegyalján. Komplett és komplex egyben. Megtalálható benne Tokaj izgalma, ásványossága. Édes, de nem gejl, szép egyensúllyal rendelkezik, mindenből annyi van benne, amennyi szükséges. Szeretjük.
A pályázatnak része volt egy több kérdést megválaszoló, a borral kapcsolatos szemléletmódodat bemutató anyag leadása is. Ebben rákérdeztek arra, milyen elképzeléseid vannak a magyar borászat színvonalának emelésére. Megtudhatjuk, hogy mit emeltél ki itt?
Ez egy összetett kérdés, pár sorban megválaszolni nehéz, de sommásan annyit emelnék ki, hogy a magyar borászat alapvetően jó pályán mozog, időnkénti üresjáratokkal. Ki kell szolgálnunk jó ár-érték arányú borokkal a belföldi fogyasztókat, akik érdeklődők, szeretik a magyar borokat, és lojálisak is hozzájuk.
Az egyértelmű, hogy a nemzetközi elismertség eléréséhez a magyar szőlőfajtákon, bortípusokon keresztül vezet az út. A furmint, a kadarka, az aszú, a bikavér azok, melyek át tudják lépni egy külföldi borkedvelő ingerküszöbét. Például Angliában egy magyar sauvignon blanc vagy cabernet sauvignon csak a huszonnyolcadik lesz a sorban a chileiek és az ausztrálok mögött. Megoldásként az is felvetődött bennem, hogy racionalizálnunk lehetne a termelést laza szövetkezeti rendszerekkel. Azonban – magunkat ismerve – talán ez lenne a legnehezebb.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!