Ki lesz az Év Borfogyasztója?

Játék a Magyar Borok Évkönyvének rendezésében

2007-12-20 | Vizi Csenge

A Magyar Borok Évkönyve 2007-ben útjára indított egy interjúsorozatot, amelynek keretén belül minden hónapban kiválasztottak egy borfogyasztót, aki megkapta a Hónap Borfogyasztója címet. Aki figyelemmel követte ezt a választást, az nagyon sok érdekes embert ismerhetett meg, rengeteg új információval bővülhetett tudástára és kicsit sem mellékesen elgondolkoztató, régi-új ideákat olvashatott az interjúkból.

Most elérkezett az év vége és a rovat szerkesztői úgy gondolták, hogy miért is ne koronázhatnánk meg a királyt, vagyis az Év Legjobb Borfogyasztóját? A 12 befutó közül csak egy lehet győztes, akinek kiválasztásában az olvasók segítségét kérik. A szavazók közül pedig három főt ki fognak sorsolni és ők meghívást kapnak a január végén tartandó Év Borfogyasztója díjátadó bulira. Ezért érdemes ellátogatni erre linkre! Azonban egy kis segítséget mi is adunk, lentebb olvasható a 12 hónap borfogyasztója és egy-egy tőlük származó gondolat:

· Szűcs Péter – a szociálismunkás
„2003 kora őszén kezdődött. Több szempontból is jelentős az az év, hiszen nemcsak remek évjárat volt, hanem a szintén kiváló 2000-es borok is akkor kerültek a csúcsra. Barátnőmmel részt vettünk egy pécsi kiránduláson, melynek utolsó napján Villányban kötöttünk ki, és akkor került poharunkba a 2000-es Kopár. Az addigi gyenge de olcsó édes vörösök után a borfogyasztás egészen új dimenziója nyílt meg számomra. Magas minőséggel indítottam egyből, talán épp ettől maradt olyan felejthetetlen az élmény. (…) Fél évvel azután vettem részt életem első borkóstolóján a Maligánban. Csúcs cuvée kóstoló volt, és a 22 bor közül vakon felismertem a 2000-es Kopárt, és elmondhatom, hogy nagyon büszke voltam magamra.”

· Mester László – a keresztelői bor
„Születésemtől kezdve kapcsolódom a borhoz, hiszen a keresztelőmre egy 1956-os 5 puttonyos Tokaji Aszúval lepett meg keresztapám, azzal a kitétellel, hogy majd a tizennyolcadik születésnapomon felbontjuk, s megisszuk együtt. Igaz, ekkor még nem kommunikáltam vele, így később édesapámékon keresztül értesültem erről a tényről. (…)
Közben sikerült vásárolnom egy másik 1956-os palack aszút, így a nyáron végre elérkezett a nagy nap, kinyitottuk a keresztelőmre kapott palackot. (…) Sűrű, sötétbe hajló ital került a poharakba a két és félórás levegőztetés után. Csodálatos ízbomba robbant a szánkban, az elmúlt 50 év alatt a bor felnőtt lett, megmutatva minden összetevőjét, ízét.”

· Bauxit – a Bёlga zenekar borrajongó tagja
Mottója: "Kívánom, hogy mindenkinek legyen pénze és vágya jó borokra."
És mi az, ami a legjobban megfogja a borokban?
„Sokat tanulhatunk belőle. Minden életkorban van valamilyen központi téma, ami összehozza az embereket. Eleinte a zene az, majd később a bor is egy ilyen szereplővé válhat az életünkben. A bor mellett megtanulhatjuk a türelmet. Kivárni a felbontás megfelelő pillanatát, mégha évekig is kell várnunk, mire beérik a bor és eljön a hozzáillő alkalom. A bor erős kapoccsá tud válni az emberek között, hiszen kulcsot ad a kézbe, hogy akár vadidegen emberek is képes legyenek szinte rögtön megnyílni egymás előtt. Mint ahogy ez épp most is történik. És szerintem a borozás aktusa és a filozófiai episztemológia módszerei bizonyos értelemben sokban hasonlítanak. Hát még ha a borozás a kábulatról a megismerés szintjére emelkedik, hogy az extázissal barátkozzon.”

· A Késői Szüret hallgatói és a műsorvezető, Nagy Sebestyén
Nagy Sebestyén…
Csorba Gáborral együtt vezényelték egy magazin borrovatát, melynek készítésekor olyan jó hangulatú beszélgetéseket éltek át a borászokkal, hogy azokat mindenképp, más úton és formában is nagyközönség elé szerették volna tárni. Így született meg a rádióműsor gondolata, majd kivitelezése a radiocafé-ban, külsős, önálló produkcióként.
…és a Késői Szüret hallgatói
Sokan vannak, fiatalok, fogékonyak a jó dolgokra, hajlandóak tanulni, sms-t írnak a műsor ideje alatt és mindannyian tagjai egy újtipusú közösségnek, mely valamennyire ugyan virtuális, mégis nagyon élő és személyes: „részt vesznek Budapest legnagyobb borkóstolóján,” mely maga a rádióműsor.

· Nyulasi Gábriel – a gourmand és gavallér
Bort és filmet „gyárt” kis mennyiségben:
Érden van egy kis házi borászatuk, ahol bort készít:
„Hacsak tehetem, lemegyek segíteni. A metszésen már túl vagyunk, most épp a lemosópermetezés folyik. Szívesen részt veszek minden munkafolyamatban, hiszen olyan nagyszerű dolog végigkísérni a bor útját a szőlőtől a pincéig.”
Mozgókép és Média Filmkultúra szakon pedig filmet készít:
„A vizsgafilmemet a borkultúráról forgattam. Pontosabban annak végletes megjelenési formáiról, mivel sajnos pont ez a végletesség az, ami jellemzi a fogyasztási szokásainkat.”
Mottója: „Ha a fogyasztás túllép az élvezeten és pótcselekvéssé válik, az már függőség, sőt, betegség is egyben, és elég könnyű átlépni a határt. Úgy gondolom, hogy a borok élvezetéhez elsősorban belső rendezettségre, összeszedettségre van szükség. Ha ez nincs meg, a borozás csonka élmény marad. Ahhoz, hogy megtaláljuk a harmóniát a borban, először magunkban kell kialakítani.”

· Ecsédi Nándor – a gasztrokéjenc
„Máig úgy kóstolom és értékelem a borokat, hogy a szokványos érzékszervi bírálat után elképzelem, milyen ételhez adnám, vagy ha megérdemli, milyen ételt főznék mellé (hiszen a bor adott, az ételt viszont hozzá lehet simítani). Meggyőződésem, hogy minden tisztességes bornak megvan a maga helye a gasztronómiában. Nem kétséges, ha egy hajósi kadarkát és egy villányi csúcsküvét pusztán borként mérünk össze, a villányi nyer. Amint azonban színpadra lép egy tányér székelykáposzta, csakis a kadarkának van esélye a partner szerepét eljátszani.”

· Szántó Tibor – a kézműves csokoládékészítő
„Ahogyan a borban fel szoktunk fedezni különböző területekre jellemző ízjegyeket, de azt nálunk még csak kevesen tudják, hogy ez a csokoládéknál sincs másképp. Például a Sao Thomé szigeti kakaóból készült csokoládéban nagyon szépen érezhető a vulkanikus talaj mineralitása. Ezeket a kakaóból jövő ízjegyeket próbálom kiegészíteni hozzá illő fűszerekkel, aszalt gyümölcsökkel vagy csonthéjasokkal, hogy teljes legyen az ízharmónia, sőt a „házasításokkor” egészen új ízek jönnek létre.”

· Kulifai Zoltán – a titokzatos borfelismerő
Mitől jó számára egy bor?
„Elsősorban a hangulatomtól függ. Az ember folyamatosan változik, így a borhoz való viszonya is. Ami jól esik most, azt nem biztos, hogy 10 év múlva is szeretni fogom. Jelenleg – bár nehéz behatárolni-, a férfias jelleg tetszik, és ahogy már említettem a kézműves borok, melyekre oda kell figyelni. Érzékeny anyag ez, napról-napra változik és fiatal korukban hagyni kell őket, várni kell a fogyasztásukkal. Nem szeretem, ha egy bort minden évben ugyanarra az ízvilágra állít be egy borász, hanem meg kell hagyni természetes jellegét, fejlődését. (…)Egy bizonyos fejlődési és tanulási szint után jött a gondolat, hogy milyen jól eső érzés lenne esténként olyan bort fogyasztani, melynek készítésében 100%-ig részt veszek, így hát összefogtam két kedves barátommal, együtt elvégeztük a szüreti munkát, a borászati részét pedig egyedül hajtottam végre. Ez a 2006-os szürkebarát egyébként a második palackozott borom, az első 2004-ben készült. A fejlődést látva bizakodva tekintek a jövőbe.

· Tiba János – borászatot tervező építész
Az építészet „a borkészítéssel is számos rokon vonást mutat. Mind a kettő hasonló hozzáállást kíván, és ahogy egy borász a cuvée-jét összeállítja, az nagyban emlékeztet egy épület megtervezéséhez. A borász jegyzetel, dolgozik, filozofál, kóstol, majd megint jegyzetel, filozofál és dolgozik, aztán a végére megszületik a nagy mű, a bor. Ez valahogy nálunk is így zajlik, és itt is nagyon fontos, hogy a munkánkhoz időt hagyjunk. (…)A Villa Tolnay borászat tervezésekor a legfontosabb szempont, hogy a régi és az új együtt tudjon működni, hogy be tudjuk építeni a funkcionalitást a hagyományokba, technológiával szolgáljuk ki a meglévő kézműves borászatot, és mindezt a Csobánc „beleegyezésével, áldásával”.

· Pörneczi Bálint – a fotóművész
„A legfontosabb lépést, szerintem, az jelenti, ha valaki a bort az ÍZE miatt kezdi el inni, amikor már nem a hatása számít, hanem a benne rejlő történet emberről, természetről. Sokat járok Erdélyben, ahol csodás házi pálinkákkal szoktak kínálni a helybéliek. Ott jöttem rá, hogy mitől is olyan különleges a pálinka és a bor. Míg a legtöbb ital (pl. whisky) valamilyen magból készül, addig a bor és a pálinka gyümölcsből, mely a növény életének a csúcsa. (…)
Kint (Franciaországban – a szerk.) a címkék alapján választottam eleinte. Vizuális típus vagyok, rajongok a könyvekért és mindenért, ami papír. Szeretem, ha egy címke elegáns, világos alapú, inkább ezüstös, mint arany, és legyenek kicsik a betűk, hogy közel kelljen hajolni hozzá és bele lehessen merülni a világába.”

· Laklóth Aladár – a színész ismeretlen oldala
„Nálam a minőség a „fejben dől el”. Ha a borozás után másnap nem fájdul meg a fejem, akkor az a bor rendben volt. Tökéletesen bevált és megbízható minőségmérő berendezés a fejem! Ami pedig a szívemhez igazán közel áll, az a száraz bor, és kedvelem a régi magyar fajtákat is. Nagy öröm, hogy egyre több borász tér vissza hozzájuk (…)
Próbálok sokfelé eljutni. Rajongok a házi borokért. Nagy dolog sétálni a szőlőhegyen és betérni egy kis pincébe, ahová beinvitál a termelő. Igazi csodákra lehet lelni ilyen találkozások alkalmával, és azok a fantasztikus történetek, amik elhangzanak! Millió emberi történet.
Ami viszont megdöbbent, hogy ezek a dolgos emberek csak szégyenkezve merik elkérni azt a 200 forintot egy liter borukért. Itt valami nincs rendben.”

· Csík Csaba Krisztián – szenvedélye a dugógyűjtés
„… Az egész úgy indult, hogy kezdetben nem volt szívem kidobni a szép dugókat, aztán elkapott a gépszíj, és már nem volt megállás. (…)A nappali falára fognak felkerülni, egy nagyon szép, 120x80 cm-es szőlőlevélmintás-keretbe foglalva. Az ország minden pincészete rajta lesz, akiktől sikerült dugót szerezni, méghozzá úgy, hogy látszani fog a pincészet neve, a logója és a címere is. Összesen kb. 1600 darabot fogok felhasználni. Borvidékenként fogom csoportosítani és felhelyezni a dugókat, majd, amikor elkészült a kollázs, fotókat készítek a részletekről és elküldöm a képeket a pincészeteknek. (…) Van mit megköszönni nekik, hiszen rengeteg jó élményt szereztem az elmúlt majd’ 10 évben, amióta a bor belépett az életemben.
Eleinte a bor számomra hedonizmus volt, illatok, ízek kavalkádja, nem volt más, mint egy fajta „tárgyiasult önélvezet” a nagyváros rengetegében.
Ma azonban már az a csoda érdekel, amikor magunkra maradunk a borral.”

Az interjúkat Komlósi Amina készítette.

Címkék

magyar borok évkönyve borfogyasztó

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!